Félénk egy állat,
Szalad, mint a fürge nyúl...
Hangradar füles.
A terep bunda rejti,
Iszkol ha veszélyt sejti.

Állatnak nem árt,
Zamatos zöldet kedvel.
Rágcsáló fajta.
Ha kertedbe beszalad,
Zöldség ott ép nem marad.

Tavaszt híresztel,
Gyarapodás jelképe.
Szapora...mint nyúl.
Kurta farkú kis tüzes,
Hol a tojás nyúlfüles.

A teremtés szentséges!
A mikéntje...embernek kétséges.

Meglehet, Éva az elsődleges,
S tán a biblia téves...
Ádám szerepköre csak kicsit ékes ,
A Nő mellett szinte mellékes...
És nem az alma a vétkes...
Isten szeretetteljes,
Bosszút nem áll...kegyelemteljes!

Földanya csodákra képes.
Édenfényességes
Az univerzum magzat-vizes
Kincse. Szerető, anya-méhes,
Egyetlen élet-teremtő kékes!
Itt az ember csak béres!
Tetteivel kártékony- részes,
Természetnek rémes!

(leoninus)
A harcmezőn egyem utolsó kenyerem… de hazám ne legyen akkora, mint tenyerem!
Ha elbukok, volt értelme, védtem kócos szeretőt, fegyverrel állok majd Isten előtt…
Bizonytalanok mostanság az órák, meg még a (bár miért?) burkoltan titkos holnapok,
De nagyon gyűlölőm, hogy csak satnyulón várakozok, menni akár, inkább készen vagyok…
Puskacsövembe virágot tűz magyar leány, csillag alatt vágyik rám... őszi éjszakán!

Vecsés, 2023 január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: Sértő Kálmán (1910-1941) azonos c. verse átirataként.

Régi időkben az aratás zene volt…

(Bokorrímes)
Búgva zakatol a cséplőgép, kicsit tán' mélán,
Ömlik belőle az érett búzaszem, tán’ léhán…
Virradatkor kezdték a kaszások és indult a gép,
Mélabús hangján az óta is, csak muzsikál a gép.
Óh mily’ jó muzsikás, a gép!
*

(leoninus csokor)
Micsoda egyhangúság... monoton a zene, de nem lehet betelni vele.
Úristen, hogy mit művel itt ez a nagy gép! Hangjára készen felvidul a nép.
A nép, az Istenadta nép…

Hallgassatok hegedűk és hallhass te zongora, cséplőgépnek, most van a sora.
Hol van hangszer és vele a versenyzene? Zene a fülnek, ha búzát öntene.
Szépen megértett búzát öntene!

Amikor maggal hinti a földet a magyar, megkezdi harcát aratással, mi magyar!
Ajkakon csak úgy elmúlik mindenféle dal, jó termésnél aratás lesz hahotával.
Ha mégis maghintéskor mélabús a magyar nép, dalolva visszaadja most azt a gép…
A gép, ez az otromba gép…
*

(3 soros-zárttükrös)
Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán,
Élvezettel hallgatom, elmerengek a nép dallamán…
Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán.

Vecsés, 2022. október 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Benedek Elek (1859 – 1929) azonos c. verse átirataként. [Közzétette Mucsi Antal Toni, műfordító]

Életlen pengék vagdosnak a földről a pokolba,
Életünket szabályozza sok tarthatatlan norma!
Én biztos megettem kenyerem javát, sőt legjavát
És talán lehet, hogy mégsem értem lét lélektanát?

Élet talán nem is lélektanból áll,
Sokakon látszik, mi rajta állszakáll...
Csak karcolnak az életlen pengékkel,
Úgy bánnak velem, mint az ellenséggel!

Vecsés, 2013. június 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!