Idő 
Értékelés 
Értékelés (Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést,
Ezzel megkezdte ellenem a végső semmisítést…
Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést…
Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon,
Ráérősen nézelődők, a legelésző barmokon…
Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon.
*
(Septolet)
Mi lesz?
Vész lesz?
Kerítésem lesz?
Semmim szétfolyt!
Nem vágyok tébolyt,
Forgópisztolyt,
Esetleg könyvmolyt.
*
(Anaforás, 10 szavas duó)
Ember, saját partján ücsörögve bámul,
Eme áradást végignézve, bambán ámul…
Elkelne nekem, közéjük menni, legelészni,
Eltelne az idő… végére elenyészni…
*
A hogyan? Továbbra sem jut eszembe semmi!
A hegytől, elmenekülni?
Az semmi; nincs hegy, csak árterület…
Fölöttem, már dől feszület!
Vecsés, 2019. szeptember 20. – Kustra Ferenc – 10 szavasból, a duó –t én fejlesztettem tovább a sedoka elvisége alapján! Mind a kettő ugyanazt láttatja, de más szemszögből.
Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést,
Ezzel megkezdte ellenem a végső semmisítést…
Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést…
Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon,
Ráérősen nézelődők, a legelésző barmokon…
Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon.
*
(Septolet)
Mi lesz?
Vész lesz?
Kerítésem lesz?
Semmim szétfolyt!
Nem vágyok tébolyt,
Forgópisztolyt,
Esetleg könyvmolyt.
*
(Anaforás, 10 szavas duó)
Ember, saját partján ücsörögve bámul,
Eme áradást végignézve, bambán ámul…
Elkelne nekem, közéjük menni, legelészni,
Eltelne az idő… végére elenyészni…
*
A hogyan? Továbbra sem jut eszembe semmi!
A hegytől, elmenekülni?
Az semmi; nincs hegy, csak árterület…
Fölöttem, már dől feszület!
Vecsés, 2019. szeptember 20. – Kustra Ferenc – 10 szavasból, a duó –t én fejlesztettem tovább a sedoka elvisége alapján! Mind a kettő ugyanazt láttatja, de más szemszögből.
Lassan telnek a napok,
s én egyre csak fáradok.
Mit tegyek hát Istenem?
Miért ilyen nehéz a terhem?
Miért kell ennyit szenvednem?
---Nem vagy egyedül gyermekem!
- szól Isten kedvesen!
Én kísérem lépteidet,
ne engedd el kezeimet!
Vigyázok rád hidd csak el,
Nem adok oly nehéz terhet,
Mit nem bír el lelked!
Nyújtom feléd kezem,
fogd meg és tartsd szorosan.
Nem fáradsz el soha,
a kezeimet fogva!
2022.09.20
s én egyre csak fáradok.
Mit tegyek hát Istenem?
Miért ilyen nehéz a terhem?
Miért kell ennyit szenvednem?
---Nem vagy egyedül gyermekem!
- szól Isten kedvesen!
Én kísérem lépteidet,
ne engedd el kezeimet!
Vigyázok rád hidd csak el,
Nem adok oly nehéz terhet,
Mit nem bír el lelked!
Nyújtom feléd kezem,
fogd meg és tartsd szorosan.
Nem fáradsz el soha,
a kezeimet fogva!
2022.09.20
(Anaforás, 3 soros-zártükrös)
Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső!
Ül, de mi nem haragszunk rá, neki saját dolga az első…
Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső!
*
(Senrjú csokor)
Nézem bámulva,
Hogy az eső, hogy esik.
Tócsába toccsan.
*
Fák színesednek,
Körötte, minden szürke.
Fönt, sötét felhő.
*
Gyorsan csendesül
A zuhogó vízfolyam.
Utak, sárosak.
*
A macskakő út
Nagyon elázott, tócsás.
Szél is megnyugszik!
*
Felhő, oldalog
És helyet ad a napnak.
Zápor illata!
*
Szél, fel-fellebben,
Sok levél is, megrezdül.
Nap, mindent szárít.
*
(Anaforás, 10 szavas duó)
Minden, gyors esőben megázott
Sok vizes levél, még nem száradott.
Minden gyors esőben, macskakő is elázik,
Kövek közt, tócsa fázik.
*
(Senrjon)
Látom az ősz színeit,
Eső után vizes levelek.
Lassú száradás.
Vecsés, 2018. október 29. – Kustra Ferenc József - íródott: Alloiostrofikus versformátumban.
Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső!
Ül, de mi nem haragszunk rá, neki saját dolga az első…
Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső!
*
(Senrjú csokor)
Nézem bámulva,
Hogy az eső, hogy esik.
Tócsába toccsan.
*
Fák színesednek,
Körötte, minden szürke.
Fönt, sötét felhő.
*
Gyorsan csendesül
A zuhogó vízfolyam.
Utak, sárosak.
*
A macskakő út
Nagyon elázott, tócsás.
Szél is megnyugszik!
*
Felhő, oldalog
És helyet ad a napnak.
Zápor illata!
*
Szél, fel-fellebben,
Sok levél is, megrezdül.
Nap, mindent szárít.
*
(Anaforás, 10 szavas duó)
Minden, gyors esőben megázott
Sok vizes levél, még nem száradott.
Minden gyors esőben, macskakő is elázik,
Kövek közt, tócsa fázik.
*
(Senrjon)
Látom az ősz színeit,
Eső után vizes levelek.
Lassú száradás.
Vecsés, 2018. október 29. – Kustra Ferenc József - íródott: Alloiostrofikus versformátumban.
Pihenő vízcsepp
Hulló levélen szánkáz.
Levél már nem zöld.
*
Színes bélyegét,
Idő nyomta levélre.
Lehűlt levegő.
*
Nap, még igyekszik…
Nappalok már hűvösek.
Fény, harmatcseppben.
Vecsés, 2015. november 9. – Kustra Ferenc József - haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban.
Készült: a Buddha.fm. 2015. évi, őszi haiku pályázatára.
Hulló levélen szánkáz.
Levél már nem zöld.
*
Színes bélyegét,
Idő nyomta levélre.
Lehűlt levegő.
*
Nap, még igyekszik…
Nappalok már hűvösek.
Fény, harmatcseppben.
Vecsés, 2015. november 9. – Kustra Ferenc József - haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban.
Készült: a Buddha.fm. 2015. évi, őszi haiku pályázatára.
(3 soros zárttükrös)
Vasárnap reggel, személyes jelenlétű tájszemlére indultunk.
Ahogy caplattunk a locspocs sárban, látványtól majd’, hogy elaléltunk…
Vasárnap reggel, személyes jelenlétű tájszemlére indultunk.
*
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Cipőnkkel volt, amikor bokáig süllyedtünk,
Csak araszoltunk tovább, nem sírt föl a lelkünk…
Cipőnkkel, volt, amikor bokáig süllyedtünk.
*
(Senrjon)
Néztük a színes tájat,
Színkavalkád folyvást csak mesélt.
Volt mit… javából.
*
(Apeva)
A
Színes
Táj, mint egy
Kidőlt színség,
Jelmezszerűség.
*
(Bokorrímes)
Már csak kevéske fű maradt meg zöldnek, ami már fakó és eldőlt,
Én még emlékezek, a nyári sétacsapat egytől-egyik ledőlt…
Még horkolás is hallatszott, így a nagy séta délutánra bedőlt.
*
(15 szavas, 6 sorban)
Sárban battyogunk
Landolunk,
Tüzet raktunk!
Kis dombon száraz rész,
Szalonna sebész…
Megsütöttük, megettük, jóllaktunk, kész.
*
(Senrjú)
Úti célunkat
Elértük, sőt, jóléltünk…
Telihas böffent.
*
(Anaforás, önrímes)
Lesből, monotonul zúgva-zokogó estfelé tört ránk,
Lesből, inspirálni kezdett, egy sáros hazaút vár ránk…
Lesből leste az inspirálása hogyan hatott miránk.
*
(Haiku csokor)
Árnyék lopakszik
És sötétbe borít mindent.
Elbújt csillagok.
Hűlt a levegő,
Élőlény fagyoskodott.
Sötét vaksizás.
Majd’ kopott színek
Éj paraván mögülre…
Hűvöske szélcsend.
Sötét, nap vége.
A táj éj alá bukik,
Felhők, Hold sincsen.
Úton régi sár,
Mélye, állaga maradt…
Cipőkben pocs’ lé.
Kopaszos ősvény,
Vaddisznócsapat vonul.
Csapat amarra…
Vecsés, 2021. szeptember 22. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
Vasárnap reggel, személyes jelenlétű tájszemlére indultunk.
Ahogy caplattunk a locspocs sárban, látványtól majd’, hogy elaléltunk…
Vasárnap reggel, személyes jelenlétű tájszemlére indultunk.
*
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Cipőnkkel volt, amikor bokáig süllyedtünk,
Csak araszoltunk tovább, nem sírt föl a lelkünk…
Cipőnkkel, volt, amikor bokáig süllyedtünk.
*
(Senrjon)
Néztük a színes tájat,
Színkavalkád folyvást csak mesélt.
Volt mit… javából.
*
(Apeva)
A
Színes
Táj, mint egy
Kidőlt színség,
Jelmezszerűség.
*
(Bokorrímes)
Már csak kevéske fű maradt meg zöldnek, ami már fakó és eldőlt,
Én még emlékezek, a nyári sétacsapat egytől-egyik ledőlt…
Még horkolás is hallatszott, így a nagy séta délutánra bedőlt.
*
(15 szavas, 6 sorban)
Sárban battyogunk
Landolunk,
Tüzet raktunk!
Kis dombon száraz rész,
Szalonna sebész…
Megsütöttük, megettük, jóllaktunk, kész.
*
(Senrjú)
Úti célunkat
Elértük, sőt, jóléltünk…
Telihas böffent.
*
(Anaforás, önrímes)
Lesből, monotonul zúgva-zokogó estfelé tört ránk,
Lesből, inspirálni kezdett, egy sáros hazaút vár ránk…
Lesből leste az inspirálása hogyan hatott miránk.
*
(Haiku csokor)
Árnyék lopakszik
És sötétbe borít mindent.
Elbújt csillagok.
Hűlt a levegő,
Élőlény fagyoskodott.
Sötét vaksizás.
Majd’ kopott színek
Éj paraván mögülre…
Hűvöske szélcsend.
Sötét, nap vége.
A táj éj alá bukik,
Felhők, Hold sincsen.
Úton régi sár,
Mélye, állaga maradt…
Cipőkben pocs’ lé.
Kopaszos ősvény,
Vaddisznócsapat vonul.
Csapat amarra…
Vecsés, 2021. szeptember 22. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
