A szememben fény, köröttem csend.
Csak hallanám, hogy mi megy odafent.
Egyedül még, egyedül mindig.
Ki kísér majd el az aranyközépútig.
Itt a fejemben egy látomás.
Mi szült neked egy vallomást.
Magam ellen becsülettel küzdhetek.
Jöhet a változás.
Nem kérem, hogy megértsd.
Nem akarom, hogy megbocsáss.
Valaki más, majd rám talál s elvisz magával.
Majd hárman megyünk tovább, ő és én, a magánnyal.

Van egy hely hol másképp süt a nap.
Van egy hely hol édesebb a szellő.
Ahogy őszülő hajamba belekap.
Ahol szebben susog az őszi erdő.

Van egy hely mely szebb bárminél.
Van egy hely hol ringatott anyám.
Hol majd rám borul a szemfedél.
Szent Magyarhon édes hazám!

Lila szemekkel szemlélem a világot,
Amerre csak nézek, látok jó sok barmot.
Van köztük szép magyar tarka,
A többi meg; szürke marha.

Van egy csomó, jól el vannak látva szarvval,
Döfködnek is rendesen… bár nincs is partfal.
Látok nem is némi birkanyájat, nagy egyedszámmal,
Juhász terelgeti őket –joguk van- csak szép szóval.

Van terelő kutya is, kordában tartja őket,
Ott nincsenek… így nem a nagy-bundás nagymenőket.
Végtelen a mi Hortobágyunk, nagy és sík,
Ha mi jók vagyunk, miért vagyunk mi... kicsik?

Vecsés, 2013. december 05. - Kustra Ferenc József

Az utolsó unokám, ki még óvodás, cukorbeteg,
Ezt pedig neki sem, szülőknek, ovinak sem egyveleg.
*

(Bokorrímes)
Három éve, amikor beíratták, akkor a vezető ezt megtagadta,
Mivel arra hivatkozott, hogy nincs, ki a gyermeket a szükségkor megszúrja…
Ez pedig oly' kirekesztés volt, hogy anyja polgármesteribe ment panaszra!
*

(Senrjon)
Kérdést röviden, rövid
Telefonnal meg is oldották.
Ez kirekesztés.
*
Három évet lehúzott,
Most meg sajnálja, még maradna.
De már menne is…
*

(10 szavas)
Most már kérdezgeti milyen lesz az iskola…
Ősszel megy oda.

(3 soros-zártükrös)
Rajzolgat és próbál számolni is, mondta is, hogy már,
Ő tud ezerhatszázig számolni… persze, hogyne már…
Rajzolgat és próbál számolni is, mondta is, hogy már…

Még a tollat nagyon sután tartja a keze, de én érzem, ennek van veleje,
Mert ez nem probléma, megtanulja, szinte mindenkinek ilyen az iskola eleje…

(Senrjú)
Együtt várjuk az
Őszt… óvodáskor vége!
Élete halad.
*

(Apeva)
Az
Ovi
Ott marad,
Hol helye van…
Gyereknek… isi!

Vecsés, 2021. május 22. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában, óvodai ballagásra.

(3 soros-zárttükrös)
Rögvest itt van már a gyermeknap,
Óvodás unokámnak váltás-nap…
Rögvest itt van már a gyermeknap.

Három unokám, aki elhagyta az óvodát,
És mindegyik örömmel belakta iskolát…
Három unokám, aki elhagyta az óvodát.
*
A negyedik, a Szandra, aki készül már az iskolába,
Az első négy foghiánnyal vicces, amikor mondja,
Hogy ősszel ő már nem lesz óvodás… de az iskola!
Emlegeti, kérdezősködik, hogy miben más az iskola?

Mindennap megy is rendesen, délután meg mesél nekem
A barátairól, akikkel majd kapcsolatát hiányolja, lelkem.
Mint ovisnak, én még mondtam neki mondókákat,
De az iskolában, majd másképp éli meg a mákat.

Oviban, még pár napig, csak játék van nekik,
De a szeptember vészes gyorsan közeledik.
Ott ő már nem csak gyerek lesz, de iskolás gyerek!
Szandra, ott több lesz a tanulás, kevés játék nektek…

(10 szavas)
Nagyjából ez, utolsó felhőtlen gyereknapod,
Jó, ha váltást őszintén akarod…

Vecsés, 2021. május 21. – Kustra Ferenc József – íródott: gyermeknapra!