Idő 
Értékelés 
Értékelés A tegnap már csak képkocka
Felrakhatod a polcodra
Kiszínezve fényesítve
Pár mosollyal jól meghintve
S amíg tart a festék a papíron
Megmarad az elpárolgott alkalom
Őrizd lelkedben a fényt
A vaku-villanást
Mely elhozza a reményt
A múltba párogott alkalommal
Bölcs-tapasztalt tartalommal
Mint harmat őszi hajnalon
Lecsapódik korosodott arcodon
Felrakhatod a polcodra
Kiszínezve fényesítve
Pár mosollyal jól meghintve
S amíg tart a festék a papíron
Megmarad az elpárolgott alkalom
Őrizd lelkedben a fényt
A vaku-villanást
Mely elhozza a reményt
A múltba párogott alkalommal
Bölcs-tapasztalt tartalommal
Mint harmat őszi hajnalon
Lecsapódik korosodott arcodon
Nagyapám apja
Szürke kalapja
A fogasra felakasztva
Az ajtó mögött lógott.
Úrnapjára finoman átkefélve a fejére tette,
Hogy a felgyülemlett gondokat vele lefedje,
s elindult...,
hogy lelkében megtisztulva,
hitében megerősödve térhessen haza
a kályha melegéhez.
Vasárnap délelőtt az áhítat ideje volt.
A hétköznapi teher nyomasztó súlya
Egy napra
Félre tevődött egy zug rejtekébe.
A templomba belépve
kopottas ünneplő kalapját bal kezével
leemelte gondterhelt fejéről,
s jobb kezének szenteltvízbe mártott
öregujjával keresztet rajzolt
homlokára,
majd ujjai begyét ismét
a megszentelt folyadékban benedvesítette,
s letérdelve ájtatosan keresztet vetett.
A hagyomány nagy dolog.
A hagyomány tiszteletre méltó,
sérthetetlen, követendő.
A hagyomány a szívben dobog,
Az ősök vérét emeli
Az emlékek homályosult oltárára.
Ezt így élték meg akkoriban
kicsik s nagyok, ifjak és vének egyaránt.
Ez volt a mérvadó, s követendő példa.
Az istentisztelet malasztos lelki békét,
a fáradság, a gyötrelem enyhülését oltotta
az emberekbe.
A megbecsülés, az összetartozás,
a hit ereje, a kimondott szó súlya
természetes, ösztönszerű velejárója volt
minden magatartásnak.
Az ájtatos közös ima ,
az orgona kíséretében felhangzó ének
összekovácsolta a lelkeket.
A kérgesedetteket sajgókat,
a közönybe burkoltakat, a frissen sebzetteket,
az örömtől duzzadókat.....
mind, egy fuvallatba tömörülve feszítették
a bizakodás hajójának vitorláját.
A megváltó kitárt karja
a megbocsájtás, a béke tömjénes párájával ölelte
a résztvevőket,
hogy szeretettel átitatott
áldást vigyenek a betegeknek,
az otthon maradottaknak.
A remény s a bizakodás az éltető
Energiája, motorja minden tettvágynak,
Az értelem fonala Ég s Föld között....
...........
A szív pitvarába, ahol Isten beköltözött
A szeretet gyémánttá tömörödött.
Szürke kalapja
A fogasra felakasztva
Az ajtó mögött lógott.
Úrnapjára finoman átkefélve a fejére tette,
Hogy a felgyülemlett gondokat vele lefedje,
s elindult...,
hogy lelkében megtisztulva,
hitében megerősödve térhessen haza
a kályha melegéhez.
Vasárnap délelőtt az áhítat ideje volt.
A hétköznapi teher nyomasztó súlya
Egy napra
Félre tevődött egy zug rejtekébe.
A templomba belépve
kopottas ünneplő kalapját bal kezével
leemelte gondterhelt fejéről,
s jobb kezének szenteltvízbe mártott
öregujjával keresztet rajzolt
homlokára,
majd ujjai begyét ismét
a megszentelt folyadékban benedvesítette,
s letérdelve ájtatosan keresztet vetett.
A hagyomány nagy dolog.
A hagyomány tiszteletre méltó,
sérthetetlen, követendő.
A hagyomány a szívben dobog,
Az ősök vérét emeli
Az emlékek homályosult oltárára.
Ezt így élték meg akkoriban
kicsik s nagyok, ifjak és vének egyaránt.
Ez volt a mérvadó, s követendő példa.
Az istentisztelet malasztos lelki békét,
a fáradság, a gyötrelem enyhülését oltotta
az emberekbe.
A megbecsülés, az összetartozás,
a hit ereje, a kimondott szó súlya
természetes, ösztönszerű velejárója volt
minden magatartásnak.
Az ájtatos közös ima ,
az orgona kíséretében felhangzó ének
összekovácsolta a lelkeket.
A kérgesedetteket sajgókat,
a közönybe burkoltakat, a frissen sebzetteket,
az örömtől duzzadókat.....
mind, egy fuvallatba tömörülve feszítették
a bizakodás hajójának vitorláját.
A megváltó kitárt karja
a megbocsájtás, a béke tömjénes párájával ölelte
a résztvevőket,
hogy szeretettel átitatott
áldást vigyenek a betegeknek,
az otthon maradottaknak.
A remény s a bizakodás az éltető
Energiája, motorja minden tettvágynak,
Az értelem fonala Ég s Föld között....
...........
A szív pitvarába, ahol Isten beköltözött
A szeretet gyémánttá tömörödött.
Látunk a szomszédban egy háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…
(bokorrímes)
Ahogy érzékelem, már a vég is csak nyomoronc…
El is gondolom, hogy a végére mi leszek? Konc?
Lehetetlenségben tobzódik, valahol a vég?
Ha ideér, akkor meg ott lent vár a hidegség?
*
(senrjú)
Lent a nagy-bogrács mellett,
Nagyon érezni kén’ a tüzet.
De ki vagyok én?
*
A lehetetlenségem,
A sorsom áldása… koncnak vég!
De ki vagyok én?
*
(leoninus)
Sorozóknak az orra nem fitos, ő, ha elakar vinni, nem finomkodós!
Kocsiba vágják félig-gyereket, ha marad hely, akkor a félig-öreget…
Az asszony meg a kicsi gyerek dögöljön éhen, csak fekete kos keressen!
Emberek! Óriási lesz a tragédia, most jön erre spéci fegyverek garmada…
Az alkalmazók ígérik, ide nem lőnek, de már közben meg éjjel golyók röpködnek.
Mint ügyes szitakötők drónok erre-arra röpködnek, lélekkel nem is rendelkeznek.
Ti is hallani vélitek a lánctalpak zaját? Pedig ez már nem látta az atyuskát…
A Kalasnyikov volt a világ legjobb sorozat lövője, ennél sokkal jobb mé köne?
Katonák nektek kellene a fronton? Vagy a fekete kosnak -az fegyver ára- otthon?
Frontkatonák! Most még, ami nem röhögcsés, halál az sok, az élet meg kevéskés.
Jön a tél, ha tetszik, ha nem és igen nagy telet jósolnak…időjósok teszik!
A nagypapám mindig mondta nekem: öreg örüljön… hogy még lukas a fenekem.
Frontkatona! Te még nem is vagy olyan öreg, mi lesz veled, ha befagy az üreg?
Én innen sajnállak téged, hogy Te életed... és családod simán elvesztetted…
Már régen meghalt a hű társad, Neked golyóálló mellény védte meg májad…
TV műsorok naponta mutatják a frontot, a háború roncsát, sőt már eltalált Moszkvát…
Bemutatják: mondva a halott katonák tömkelegét, mi nem fedi kosok lényegét.
Akkora fegyverösszegekről beszélnek, ami nincs is… bár lehet, hogy mesében van is…
Frontkatonák! Már több százezren meghaltatok… család megtudta, hogy hol van a sírjatok?
Én azért írok, mert lélekben veletek vagyok, igy segítek… bocs’, de másképp nem tudok!
Vecsés, 2023. szeptember 5. – Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális, háborús- történelmi helyzetéről. Látni TV híradókban: a videókat… „Nyugaton a helyzet változatlan”.
(bokorrímes)
Ahogy érzékelem, már a vég is csak nyomoronc…
El is gondolom, hogy a végére mi leszek? Konc?
Lehetetlenségben tobzódik, valahol a vég?
Ha ideér, akkor meg ott lent vár a hidegség?
*
(senrjú)
Lent a nagy-bogrács mellett,
Nagyon érezni kén’ a tüzet.
De ki vagyok én?
*
A lehetetlenségem,
A sorsom áldása… koncnak vég!
De ki vagyok én?
*
(leoninus)
Sorozóknak az orra nem fitos, ő, ha elakar vinni, nem finomkodós!
Kocsiba vágják félig-gyereket, ha marad hely, akkor a félig-öreget…
Az asszony meg a kicsi gyerek dögöljön éhen, csak fekete kos keressen!
Emberek! Óriási lesz a tragédia, most jön erre spéci fegyverek garmada…
Az alkalmazók ígérik, ide nem lőnek, de már közben meg éjjel golyók röpködnek.
Mint ügyes szitakötők drónok erre-arra röpködnek, lélekkel nem is rendelkeznek.
Ti is hallani vélitek a lánctalpak zaját? Pedig ez már nem látta az atyuskát…
A Kalasnyikov volt a világ legjobb sorozat lövője, ennél sokkal jobb mé köne?
Katonák nektek kellene a fronton? Vagy a fekete kosnak -az fegyver ára- otthon?
Frontkatonák! Most még, ami nem röhögcsés, halál az sok, az élet meg kevéskés.
Jön a tél, ha tetszik, ha nem és igen nagy telet jósolnak…időjósok teszik!
A nagypapám mindig mondta nekem: öreg örüljön… hogy még lukas a fenekem.
Frontkatona! Te még nem is vagy olyan öreg, mi lesz veled, ha befagy az üreg?
Én innen sajnállak téged, hogy Te életed... és családod simán elvesztetted…
Már régen meghalt a hű társad, Neked golyóálló mellény védte meg májad…
TV műsorok naponta mutatják a frontot, a háború roncsát, sőt már eltalált Moszkvát…
Bemutatják: mondva a halott katonák tömkelegét, mi nem fedi kosok lényegét.
Akkora fegyverösszegekről beszélnek, ami nincs is… bár lehet, hogy mesében van is…
Frontkatonák! Már több százezren meghaltatok… család megtudta, hogy hol van a sírjatok?
Én azért írok, mert lélekben veletek vagyok, igy segítek… bocs’, de másképp nem tudok!
Vecsés, 2023. szeptember 5. – Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális, háborús- történelmi helyzetéről. Látni TV híradókban: a videókat… „Nyugaton a helyzet változatlan”.
Látunk egy közeli háborút, és éledőn fölütötte a fejét a -sajnálatos- világháborús világhelyzet…
(leoninus duó)
„Jobb félni, mint megijedni!” De! Én már utálom a szomszéd háborút félni…
Naponta nyilatkoznak a hozzáértők: ’nem látni a végét’! Pedig ők tudva-értők!
A ’nyugatok’ messzehatókat adnak, az ellen-seregben meg mit fognak… akarnak?
Szakértők: ’ez a kommunizmus újjáéledése’! Hiszik, hogy nagy szeretet lesz a vége?
Ez már volt a történelemben hetven évig! Úristen… és hogy bíztak benne végig…
Lehet bármilyen társadalmi rend, látni, hogy társadalmakban pénz és butaság a rend…
*
(senrjú csokor)
Háború… helyzet!
Ölés eleje, vége.
Élvezi kaszás!
*
Hivatalosan
Háromszázezer halott!
Csak kint a fronton.
*
Millió fölött
A hozzánk menekültek…
Mi befogadunk.
*
Óvodás meg az
Iskolások ötezer.
Mai adatsor!
*
Mozgássérültek
Is várhatják behívót!
Halál így terjed.
*
Társadalom lesz
Majd élő és félárva.
Gazdag gazdagabb!
*
(3 soros-zárttükrös trió)
Híradók ma is bemutattak egy életben maradt, sebesült katonát,
Kórházban interjú! Nincsenek kezei és vak lett! Volt katonát…
Híradók ma is bemutattak egy életben maradt, sebesült katonát.
Drónok repülnek lövészárkok fölött, amiben vannak katonák,
Bemérés és a bomba pontos! Ők ezt nem tudják. Volt katonák…
Drónok repülnek lövészárkok fölött, amiben vannak katonák.
Már másfél éve özönlenek a menekülő család-töredékek,
Csak könnyes arcok, összetört lelkek, roncsolt eszek, ily’ életek…
Már másfél éve özönlenek a menekülő család-töredékek.
*
Kínai; „bambuszliget”: 4x 7 szótag, csi-csüe = „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a. (x = végtelen)
Fronttól jó nem várható
Ott halál uralkodó.
Ott nincsen életremény!
Élő is majd’ haldokló…
*
(HIQ
Ki fronton
Van, még él majd hal…
Túlélők?
Családja
Sírva vár reá…
Ha túlél!
Közben meg
Jók… a gazdagok?
Pénz-sokkban!
Vecsés, 2023. szeptember 1. – Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség -jelen- katasztrofális, történelmi sőt, háborús helyzetéről. Naponta láthatjuk híradókban a videókon… „Nyugaton a helyzet változatlan”
(leoninus duó)
„Jobb félni, mint megijedni!” De! Én már utálom a szomszéd háborút félni…
Naponta nyilatkoznak a hozzáértők: ’nem látni a végét’! Pedig ők tudva-értők!
A ’nyugatok’ messzehatókat adnak, az ellen-seregben meg mit fognak… akarnak?
Szakértők: ’ez a kommunizmus újjáéledése’! Hiszik, hogy nagy szeretet lesz a vége?
Ez már volt a történelemben hetven évig! Úristen… és hogy bíztak benne végig…
Lehet bármilyen társadalmi rend, látni, hogy társadalmakban pénz és butaság a rend…
*
(senrjú csokor)
Háború… helyzet!
Ölés eleje, vége.
Élvezi kaszás!
*
Hivatalosan
Háromszázezer halott!
Csak kint a fronton.
*
Millió fölött
A hozzánk menekültek…
Mi befogadunk.
*
Óvodás meg az
Iskolások ötezer.
Mai adatsor!
*
Mozgássérültek
Is várhatják behívót!
Halál így terjed.
*
Társadalom lesz
Majd élő és félárva.
Gazdag gazdagabb!
*
(3 soros-zárttükrös trió)
Híradók ma is bemutattak egy életben maradt, sebesült katonát,
Kórházban interjú! Nincsenek kezei és vak lett! Volt katonát…
Híradók ma is bemutattak egy életben maradt, sebesült katonát.
Drónok repülnek lövészárkok fölött, amiben vannak katonák,
Bemérés és a bomba pontos! Ők ezt nem tudják. Volt katonák…
Drónok repülnek lövészárkok fölött, amiben vannak katonák.
Már másfél éve özönlenek a menekülő család-töredékek,
Csak könnyes arcok, összetört lelkek, roncsolt eszek, ily’ életek…
Már másfél éve özönlenek a menekülő család-töredékek.
*
Kínai; „bambuszliget”: 4x 7 szótag, csi-csüe = „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a. (x = végtelen)
Fronttól jó nem várható
Ott halál uralkodó.
Ott nincsen életremény!
Élő is majd’ haldokló…
*
(HIQ
Ki fronton
Van, még él majd hal…
Túlélők?
Családja
Sírva vár reá…
Ha túlél!
Közben meg
Jók… a gazdagok?
Pénz-sokkban!
Vecsés, 2023. szeptember 1. – Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség -jelen- katasztrofális, történelmi sőt, háborús helyzetéről. Naponta láthatjuk híradókban a videókon… „Nyugaton a helyzet változatlan”
Ecset szőrén megelevenedik
Tubusokba relytett massza
S új életre indul
Vászonra tapadva
Kivirágzik a kéz
S az elme akarata
A színkavalkád terében
Fogantatás pillanatától
Az anyag-rezonancia összekeveredik
Festék s alany egyé válik
Ahogy a teremtés formája
Megszületik
Egy apró tovalépés
A megformált világ
Lét-harmóniájában
Tubusokba relytett massza
S új életre indul
Vászonra tapadva
Kivirágzik a kéz
S az elme akarata
A színkavalkád terében
Fogantatás pillanatától
Az anyag-rezonancia összekeveredik
Festék s alany egyé válik
Ahogy a teremtés formája
Megszületik
Egy apró tovalépés
A megformált világ
Lét-harmóniájában
