Fűszálak közt meglapul
a fény melege
Érződik lassú szuszogással
a föld lehellete
Csicsergő napsugár
vidítja a kedvet
Egy viruló csokor
ibolyaillat mellett
És az apróságoktól még
szép napunk is lehet.
Sok parányi hírnök
Már díszbe öltözöt
Haza tér lassan
Ki délre költözött
Fakad a zsenge rügy
Bár zuzmarás a reggel
Felfrissül a lelkünk
A varázs- kikelettel

Szélárnyékban a nap sugarai
Kigombolták kabátom
A sál lezseren lóg vállamon
Hol sosem volt vállapomon csillagom.

Már észrevehető
Pár ékesedő
Viruló korona.
Éledezik fű és fa
S az éj harmata
Még lebeg
Ízlelhető a táj zamata

Az idős fa bölcsen kivár
Bár a rügyekben mocorog a tavasz
A tapasztalat ravasz
Nem lesz koronája sivár
Mikor eljön a nyár

Tücsök ciripelte
Csermely partján
Langyos nyári este
A suttogó szonátát
Hangoddal fülembe

Jó éjt s álmokat
Csókoljon a pillanat
Meghitt nyugalmat
Lelkedre
S csaljon örömkönnyet
Szemedre
Frissítő fuvallat
Minden este
Álomba szenderegve.

Kecsesen repülő pillangó
Hártya-szárnyán
Ragyogó fény
Színeivel hivalkodó
Királykisasszony
Mesebeli ábránd A szépség...
Már elfelejtődött
Átváltozások között
Honnan jött.

Vagy a lepke
Mondóka hívja kedvesen
Szállj a tenyerembe
De ki az
Ki rút hernyót dédelgetne .

Mennyi rejtély
Természeti csoda
Változik szüntelen
Minden Rész és Forma .

Hamis illúziók skáláján
Bűvészetek sokasága
Csúcsra ért mára
Az ember csalárdsága!

Szeszélyektől változó
Minden Rész és Forma
Mennyi mesteri csoda
Dühöngve tombol
Globálisan naponta.

Az Őszinte nyíltság ténye
Amig nem zsugorodott
Mikroszkópikussá...!
Addig Távol volt
A Mű-Vész!

Hideg a tél süvít a szél
Reszketnek a verebek
Kék ujjakkal lyukat ásnak
A didergő egerek

Mezei nyúl jól meglapul
Szalma közé ha lehet
Így könnyebben átvészeli
A vicsorgó zord telet

A csiga is házába bújt
Alszik mint a medve
Süni koma a tüskéin
Álmod hanyatt fekve

Egy szikla üreg legmélyén
A mormota is horkol
Tó vizében jéggé dermedt
Zöld béka kuruttyol

A vakond is csak lustálkodik
Nem túrja a földet
Füles bagoly az odvából
Ki-ki könyökölget

Csak a varjú kárörvendez
Puhány ez a banda
Fittyet hány a zord időre
Táncot jár a lába

Hazánkat eső veri, vihar dúlja.
Hazafi arcunkat a könny áztatja…
Magyar! Harcolj a szép kis hazánkért,
Istenért, hazáért, a családért!

Óh, hazám, köszönöm, hogy szerethetlek,
Ez tán’ elűzi sötét fellegeket…
Köszönöm, hogy a fiad lehetek,
Jó gyermekedként, mindent megteszek…

Magyar vagyok én ide születtem,
Magyar vagyok, ide köt életem,
Magyar vagyok itt élek, itt lakok,
Magyar vagyok és az is maradok!

Vecsés, 2011. szeptember 17. - Kustra Ferenc József