{Septolet}
Lélek,
Érzelem,
Nem félek,
Nem félem…

Lelkem kitárom,
Nézek körül ködben, nem bánom…
Vágyom…
*
{apeva csokor}
Ó,
Álmom
Számlálom,
Mert köd vakít,
Mint egy véres tőr.
**

{Keresztrím}
Az emberi lélek épp' olyan, hogy nem árt neki,
Ha néhanapján, de kissé meghunyászkodik.
Olyankor jó, ha keresi a fényt távol, messzi…
Mert bebetonozódott, ködben nem látszódik.

*
Vak!
Immár
A szempár
Halott sirály.
Csak száll, tovaszáll.
**

{Kínai versforma; "Shiliuziling" Szótagszám=1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa- (x=szabad)}
Nem
Lelkemben az énem…
Sorsom üt!
Jobb lesz? Nem félem…
*

Hát
Minek
Féljek én?
Hisz itt a fény,
Mely csillagösvény.

Vecsés, 2019. április 3. – Paks, 2022. június 23.- Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. A versszakokat én írtam, az apevákat: szerző-, és poétatársam; Bauman Beatrix Bianka.

Az állatvilág apróságairól eredeti Baso féle tankában írt a szerzőpáros.

A fürge hangyák
Dolgoznak a rét ölén.
Erre, nincs hangyász!
Szorgos kis lények élnek,
Együtt bármit elérnek.
*
Zöld fűben hallik
A tücsökzene koncert.
Szép zöld a pázsit.
Kis hegedű a testük,
Ciripelésben lelkük.
*
Hangyák nyüzsögnek
Meleg, korhadt fatörzsben.
Ott él. Vízhiány!
Nem vár a munka rájuk.
Kész kell, legyen nagy álmuk.
*
Csodás pillangók
Kergetőznek, játszanak.
Múló pillanat.
Mozgó kis szivárványok
Tegnap még árva bábok.
*
A bogárzsongás
Betölti rétet, mezőt.
Dongó elrepült.
A szél, mit szárnya kavart,
Egy percre még itt maradt.
*
Egy tarka lepke,
Magában kóricálgat.
Széllel birkózik.
Oly távoli a Nexus,
Vélt pillangóeffektus.
*
Méhraj döngicsél,
Békésen, mézet gyűjtik.
Haszon-rovar faj.
Nem bántanak. Szépségek.
Csípéssel végbe térnek.
*
Rétre érő kert,
Lepkék táncának helye.
Madáreleség…
Szárnycsapás, csiripelés.
Gyönyör: az élet kevés.
*
Lepkék csak szállnak
Rétek és mezők felett.
Nagy a vidámság.
Mint mesében tündérek,
Napfénnyel táncra kélnek.
*
Vérre úgy vágyó,
Nagyon vad, szúnyogsereg.
Napozás, parton.
Pillanatra áll a lét
Keresi hű szerepét.
*
Pillangók tánca
Lebeg, ég és föld között.
Békesugárzó!
Reményt nevelő szárnyak,
Virgonc szellőre várnak.
*
Langy szelek szárnyán
Pillangók kergetőznek.
Nap is lenyugszik.
Lassan itt az éjszaka,
Halkul a világ szava.

Vecsés, 2017. május 24. - Mórahalom, 2017. június 24. - Kustra Ferenc József- A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: ”Apróságok értékei”!

Önvallomásban a tanács…

Művésznek lenni, annyi, mint kalandornak lenni,
Hangok, szavak, érintések között kalandozni…
Csak lendülni előre az élet ritmusában,
Az élet írta, mindennapi szimfóniában.
Ténykedni a művészet fényében fürdő síkságokon,
Átkelni a művészeti kéknek tűnő hegyormokon…
*
Alkotni a népemnek,
Filozofálni létnek.
Cél az összes halmazok!
Vannak hanyatló napok…
Felkelő, új holnapok…
*
Érzékeken és értelmeken keresztül élni,
Mindig újat, tetszőt, lényegeset teremteni.
*
A művészet az írói szenvedély ámokfutása,
Sose menjen a műnek meg műélvezet rovására!

Vecsés, 2023. október 1. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

E szegény kis Magyarország védelme,
Egyedül a mi gondunk már eleve.
A mi hazánk, a mi földünk, mi jussunk!
Ha kell, akkor érte mindön harcoljunk.

Fuldokló, szalmaszálba kapaszkodik…
Hazafiúi kötelesség nekik,
Kiharcolni, a pénz, a posztót, fegyvert
És jó képet vágni a királyhoz, mert…

Keserű… vedd a királyt, ahogy vagyon.
Imádkozz… beszorulunk várba vajon?
Nagyságon vitézlő atyámfiai,
Keserű gondolat és most a kard ki?!

A nemes országunkat megtartani.
Ebgondolat véres kardot mutatni?
Idegen nemzettség lábát megvetni
Jött. Mi meg itt… országot megtartani.

Őfelsége inte; férjünk törökkel.
Alkudjunk meg, az idegen őrökkel?
Kényszerítsük, viaskodva gyalázzuk!
Ne hagyjuk magunk, hazánkat vigyázzuk!

Ravasz a török… hitszegő, kegyetlen,
Összeszedi aranyunkat a végeken.
Falu és szántó nélkül nincsen vár,
Még csak hódít török… kizsigerel már.

A ravasz bevonult már Szigetvárra,
Onnan hív minket szpáhikkal csatára.
Nádor ízen ez jól van így… zsoldos ő?
Szégyen ez? Mit szól ehhez a felmenő?

Keresztyén seregek zsoldosaitól
Mit várhatunk, mint felszabadítótól?
Ők is egymással vannak elfoglalva
És nekünk is jó a nagyok hatalma…

Meghalt Mátyás király óta igazság,
Egyébként sincs… kicsinek nincs igazság!
Ő magyar volt, bár horvátnak született,
Vezető az óta sem teremtetett.

Átok ül hazánkon, török míg lesz… itt?
Imádkozom végig az esztendeit.
Középkorban, döngölt földvárban ülve
Iga, sorsa hazánknak, szem lesütve?

Vecsés, 2003. április 27. – Kustra Ferenc József

(Anaforás)
Hmm… ha nem függnék, uralkodó „összes” körülményemtől,
Még tán' jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből.
Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol,
Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, mért elhagyol?
*
(Senrjú)
Nem is én döntök,
Körülményirányítás!
Sors, rég’ elhagyott…
*
Fekete fátyol
Megmaradt, csak az enyém!
Rég’ elhagyott sors…
*
Születésemkor
Borús égen, csillagok?
Elhagyott rég’… sors.

Pazar, ahogy meditálok, ezt tanácsolták nekem,
De nem használ, ez bizony ez, az én lehetetlenem.
A matt fekete fátylam, kitartóan kísért mindvégig,
Ez már marad! Születésem óra és most már a sírig…

(Anaforás, halmazrímes, belső rímes)
Kik kedvesek voltatok nekem, már mind régen elmentetek… végül,
Így aztán itt maradtam a fonton, ellenségek között, egyedül.
Kik kedvesek voltatok nekem, mind hiányoztok oly' végtelenül,
Így aztán majd megyek lélekúton… bizony elkerülhetetlenül.
*
Ó! Ha nem függnék
Mástól! Szeretet lengne…
Gonosz emberek!
*
Éjsötét fátyol,
Távoli erdőségbe…
Levélzizegés.
*
Adjatok éltet,
Fekete nélkül békét!
Csillagfény magány.
*
Szél dalolása,
Elrepítheti rossza?
Ez felnőtt mese…
*
Kihalt parkban rendszeresen meditálok,
Ez jó, mert ott idegen kutyákkal játszok…
Kihalt parkban, keresem elveszett életet,
Ez jó… mert ott érzem a sok bárgyú nézetet.

(Bokorrímes)
Van, hogy ott ér a sötét, holdvilágos este,
Én meg keresem a csillagokat, fűben heverve.
Hogyan tovább? Életrealitás, vággyal keverve…

Vecsés, 2015. május 5. – Kustra Ferenc József– tavaszi megújulás jegyében született gondolatok önéletrajzi írásként.