Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál - ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy "Próbálja meg!" - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője...
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
Szemetek nyissátok: hisz? ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja?
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!

(A verset egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt idős férfi írta. Fordította: Barsi Boglárka)

Veled vagyok boldog,
Neked nincs más dolgod,
hagyd, hogy szeresselek,
lelked része legyek.

Szíved átkarolom,
szeretettel tartom,
stólával megkötöm,
Benned gyönyörködöm.

Hagyj szívedben lakni,
leszek egy falatnyi
kenyér a lelkedben
úszó szeretetben.

Egy szép napon jöttél felém,
és mély álmomból felébresztettél.
Mert aludtak a vágyak,
mikor rádtaláltam.
Éreztem a reményt,és a fényt,
kedvesem légy hát örökre enyém.

Most már enyém vagy,
a szerelem elég nagy.
Kedves vagy és gyengéd,
édesem érted élek most már én.

Együtt leszünk este,reggel,
akkor is,amikor a nap felkell.
Veled élem le az életem,
s ezt köszönöm neked kedvesem.

Az
emberélet változékony,
olyan, mint a természet,
sík terepek, emelkedők,
lejtők, mezők, dzsungelek.

Vannak buckák, dombok, hegyek,
és jön még egy alagút,
meg kell mászni mindegyiket,
s utána jön sima út.

Ha
problémák és viharfelhők
tornyosulnak felettünk,
kuszaságból ki nem látszunk,
megoldást kell keresnünk.

Nehéz nap után jöhetnek
pozitív változások,
türelemmel, kitartással
jönnek a megoldások.

Gondtalan, könnyű napokkal
sivár lenne életünk,
szükség van kihívásokra,
így lesz ember belőlünk.

Tested a lelked temploma,
ápold, gondoskodj róla.
Gondozd templomod oltárát,
hogy letérdelhess oda.

Ügyelj hát minden napodra,
tested egészségére,
lelkednek is szüksége van
otthonra, melegségre.

Önzetlenül viszonozza
a jó bánásmódodat,
ünnepnappá varázsolja
a hétköznapjaidat.

Tested szeresse a lelked,
Te vagy az Ő otthona,
fizikai életednek
Ő a lelki támasza.