Süket hallgatózik
Móczárt közben játszik
Vak tapogatózik
Szivárvány már látszik
Néma szaval
Éva arat
Nincs keze, de rajzolna,
Imádkozik Magdolna
Keresztesek lovagrendje
Pogány király ütközete
Mind csak múló naplemente...

Elveszett létem
Hol vagy már te élet?
Keresem míg élek
Vesztembe vezettem

Mert hát menekül előlem
Éjszakánként utat nyer
És ha egyszer elkapom
Többé már nem engedem

S már lassan elfelejtem
Ki is voltam akkor
Mikor ő volt az enyém
Mindig oda ront.

A hadvezér elaludt,
Csatatérre nem jutott

A Csend nem szereti,
hogy megint megtöri
Dobozából kihajoló
Falon Kukukk rugó
A mindig kiáltozó
Elnehezülne inkább,
Ha hagyná már
A tiszteletlen madár

Porosodó Makett Hajó
Árboc alól Szakács dalol
Kockás aljon Figurák
Megunták, hogy úgy hagyták
Sakk vagy matt? Morogják

Szekrény alatt Bohóc hever
A fal felé hangtalan nevet
Forgó kulccsal hátában,
Körvigyorral szájában

Hiú Csillár az ábrándos,
Ha ablakot nyitnátok
Csilingelne, hogy halljátok,
Miközben őt látjátok
Csodálva tapsoljátok

Öreg Tükörrel mind vigyáz,
Meg ne lássa benne magát
Gyertyával mint két boszorka,
A túlvilág és szellemek tudósa,
Láng és viasz nem örök, de a
Tükörrel szövetséget kötött
Együtt varázsolnak,
ha akarnak, bájolognak

Okuláré hírt vár,
Pislákol a kíváncsiság:
Hol késik a mai újság?
Hintaszéken pokróc fekszik,
Macska csendben rátelepszik
A Hadvezér úgyis alszik?

Kávéfőző reggelt sürget,
Kakukk kiált jó reggelt-et
Kancsóban a Mámor táncol,
Részegíti a valóságot
Gramofon nosztalgiázik,
Régi nótákon mélázik

Az Aroma óhaja:
Malac sültek illata
Szobákba úgy lopakodna,
Rések alól lágyan átbújna
Ezüst tálca szolgálója
A settenkedés kínálója
Mi lesz már, huncutság?

Mennyezet várja a felszálló Álmokat,
Színeseket, nagyokat, irreálisakat
A Padló földhöz ragadt,
Nem voltak jóban soha,
Ő ösztönvilági maradt
A hadvezér köztük alszik,
Mennyezet, Padló egynek látszik

Fehér Papír és a Tinta,
Igazságot elmondana,
Hírmondóknak tanúskodna,
Hogy régi jó Királyukat ne
Keressék itt már soha

Öreg Komondor alszik az udvaron
Eső kopog a bíbor avaron,
Örök Égi barátságot fogadott
Kettőjüket őrzik az angyalok

Ősz Anyóka felvette
dérrel festett ruháját,
fehér lepellel takarja
fák meztelen ágát.

Ruhátlan ágaikat
az Ég felé fordítják,
ujjaikat áhítattal
imára kulcsolják.

Tiszta szívvel hálaimát
mondanak az Égnek,
hogy Ők ékes díszeik
a csodás természetnek.

Dérnek takarója alatt
soha meg nem fáznak,
szívük, lelkük melegére
angyalok vigyáznak.

Deres hajú Ősz Anyóka
büszke családjára,
szívhez szóló örömet nyújt
mindenki számára.

Van -e még szeretet a földön
mely önzetlen,tiszta és nemes,
van -e még oly érzés a földön
mit önző érdek ne mérgezne meg?

A gazdag fillérekért reszket
miközben kincseket rabol,
szegények gyűjtenek beteg gyermekeknek,
s a gazdag vállat von némán,és vakon.

Istenem!Adj erőt,boldogságot annak,
ki emberségből többre érdemes,
Miért bűnhődjön egy ártatlan gyermek?
Hisz ő mindenkinél többre érdemes!