Mit ér a gondolat, ha csak gondolat marad,
Mit ér a szó, ha az ember csendben marad,
Mit ér az élet, ha nem is éled,
ha a sikereidet csak a pénzben éred
Mit ér a tehetség, ha nincs mellette akarat,
Mit ér a szerelem, ha egyoldalú marad,
Hogy mit ér, e kérdést minden nap felteszed, keresed a választ, de sehol sem leled....

Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven?

Ezek, nem lehetetlenek… mert én vezekelek!
Életet… élem és élvezem, és felnevetek.
Helyem keresem Kedvesem! Én, ezért remegek.

Kell
Kezed!
Kezembe
Helyezd eme
Percben. Ne kérdezz!

Félelmek még lehetnek, de erre, rendre… hetykén teszek.
Ez nekem ereje részleteknek és e feltételek.

Mért
Kérnem,
Mert enyém?
Éppen ezért,
Nem kérem, veszem.

Megérkeztél, remek lesz nekem veled,
Kedvesem, remek ez elméd… fejedben.
Lehet szétesett? Mert, én meghegesztem…
Neked ezt, segedelemmel megteszem.

Még
meg sem
tetted, mért
Vezekelnél?
Ne emészd lényed.

El kell még mesélnem, szerencse lett végre gyermekem,
Vele kelek-fekszek. Nevetségesen he-herészek.
Ez év embere, ezt elnézte nekem. Reménykedek.

Ne
Engedj
Kedvesem!
Szeretetre
Éhezve mennem.

Én szerencsémre leheveredtem,
Fejem letettem, Bécs térképemen.
Fekve, de remegve vezekelek.

Te
Velem,
Én veled,
Lehetetlen!?
Ez reménytelen?

Lélek leheveredett, megértést keresve,
Heverésznem kell de, nem heveny elmerengve.
Kedvesem, emlékek bennem megrekedtek,
Lét végén... régen-fényében elmerengek.

Vecsés, 2017. november 2. – Szabadka, 2017. november 13. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:”Tedd kezed kezembe...”

A télről, kínai versformában…

Zúzmara
Fekszik fenyőkön,
Téli hajnal lehelte.
Sötétség van felhőkön,
Szánkós... ráköszön.

Immár hajnalpír hasad,
Fénye határra tapad.
Megjött a szép kikelet,
Szellő csókol s elszalad.
*

Hófelhők
Borítják tájat,
Színük egy szín fekete.
Erdei út, holtjárat.
Út, jeges járat.

Harmat lepi a határt,
Szellő viszi illatát.
Akár egy virágoskert,
Lásd, a színpompás határt.
*

Domboldal
Szánkósok helye,
Gyerekzsivaj hallatszik.
Közeli földút helye,
Hóban elrejtve.

E szépség olyan csodás,
Éled érzés s vágyódás.
Jöjj ki velem a rétre,
Oly jó az álmodozás.

Vecsés, 2018. február 10. – Szabadka, 2018. február 12. – Kustra Ferenc József -Kínai „bambuszköltészet”= az írásom:„Yijiangnan” , szótag: 3-5-7-7-5 Rímképlet: xaxaa. – alatta: Jurisin Szőke Margit írása: „zhuzchici” 4x7 szótag Rímképlet: aaxa. (x=végtelen)

Hétköznapi pszichológia… ironikusan…

Van sokféle találkozás, mindegyiktől kapsz valamit,
Jót-rosszat, boldogságot-bánatot, igazit vagy talmit,
Van sokféle találkozás, mindegyiktől kapsz valamit.
*

Egyesek meglásd, próbára tesznek, mások meg kihasználnak,
És ez nem lesz kedvedre, nem szerez neked örömöt.
De közben előfordulhat, hogy egyesek meg tanítanak…
És
Ez a sok rossz között, szerez neked életörömöt.

Ezek a találkozások, majd meglátod, hogy rád… jól hatnak.
*

Sokból tanulhatsz... tanulságot vond le te,
Meglásd, semmit nem vesztesz, csak nyerhetsz vele,
Sokból tanulhatsz... tanulságot vond le te.

Vecsés, 2017, november 19. – Szabadka, 2018. február 21. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam a 3 soros-zárttükrös –öket, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit és a címe:
,,Mindegyiktől kapsz valamit’’

Vagyok én árva,
Énekli
Madárka

Fent van az ágon,
Dalol… fájón.
Nekem mondja.
Mondanivalója…
*

Az erdő
Lombja
Mesélő.

Nekem susogja,
Mily’ ember sorsa.
Virág illata,
Vak rosszat hozza.
*

Néznek levelek,
Milyenek
Emberek…

Azonos vagyok,
Vajh’ haldoklok?
Létem köntöse leng,
Lelkem folyvást eseng.
*

Álmaim csúcsa
A jólét
Húsa.

Körtáncom egyedül
Vágyom rendületlenül.
Képzelgek hihetetlenül,
Vágyódok olyan tehetetlenül.

Vecsés, 2019. április 24. – Kustra Ferenc József – íródott: septolet csokorban.