Idő 
Értékelés 
Értékelés Megnyílott az ötletbolt,
ilyen kérem sosem volt!
Hogyha nincsen ötleted,
jó pénzért adok neked.
Verset szeretnél írni?
Engem kell akkor hívni!
Adok neked ötletet,
kész is lesz a szösszenet.
Nem tudod, hogy hová menj?
Akkor csak nekem üzenj!
Adok neked tippeket,
ajánlhatok filmeket.
Nincsen többé ötlethiány,
van hát ötlettudomány!
Professzora lettem én
az első ötletzsonglőrként.
ilyen kérem sosem volt!
Hogyha nincsen ötleted,
jó pénzért adok neked.
Verset szeretnél írni?
Engem kell akkor hívni!
Adok neked ötletet,
kész is lesz a szösszenet.
Nem tudod, hogy hová menj?
Akkor csak nekem üzenj!
Adok neked tippeket,
ajánlhatok filmeket.
Nincsen többé ötlethiány,
van hát ötlettudomány!
Professzora lettem én
az első ötletzsonglőrként.
Versben, európai stílusú tankában és apevában…
Hajnali fényben úgy látom, még sötét árnyék úszik,
És e szerint, akkor a sötétségem el, nem múlik?
Gubbasszak én csak tovább, amíg a Nap fel nem kúszik?
A csend, –hallom még- hörgőn-sóhajtva távozik,
Felkelő nappal ő így már nem találkozik.
Estig valahol egy árnyékban várakozik.
*
Éjszaka, nyugszik
A világ, csend lesz az úr!
Hallható sötét.
A sötétség szárnyat bont,
Hál minden, csend álmot font.
*
Napfény generál
Hangoskodást, zajokat.
Csendben aludni.
Süt a Nap, ébredj, kelj fel!
Halld a zsongást, ez jó jel.
*
Hatvan voltam... öregszem, már majdnem hetven vagyok,
Vándorút végét nem látom, de arra haladok.
Fáradó kezemmel, én már nagyon nem markolok.
*
Előre menni,
Életút leküzdése.
Vége, mit hozhat?
Lépni alig van erő,
De, légy még elég merő.
*
Öregség rágja a testem
Próbálja nyűni a lelkem…
Én ezt nem várom… ellenzem!
Az
Idő
Múlása
Marja énem.
Fékezni?! Nem megy...
*
Az éjszakai bársonyos és csendes sötétség, napfénybe fúl,
Ilyen öregen ember csak vár, de nem tudhatja, hogy alakul…
Idő az utat, majd mutatja, kendőzetlenül, táblátlanul...
Persze életedben a sorsod, a nyűgöd, a bajod, mint ellened vétett!
De, persze életből egy van, így élvezd, mert halálig gyönyörű az élet.
Vecsés, 2016. május 21. – Szabadka, 2017. október 24. – Kustra Ferenc József – a verset és a haikukat én írtam, alájuk a verset és az apevát, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
A vegyes címe: „Légy még elég merő”
Hajnali fényben úgy látom, még sötét árnyék úszik,
És e szerint, akkor a sötétségem el, nem múlik?
Gubbasszak én csak tovább, amíg a Nap fel nem kúszik?
A csend, –hallom még- hörgőn-sóhajtva távozik,
Felkelő nappal ő így már nem találkozik.
Estig valahol egy árnyékban várakozik.
*
Éjszaka, nyugszik
A világ, csend lesz az úr!
Hallható sötét.
A sötétség szárnyat bont,
Hál minden, csend álmot font.
*
Napfény generál
Hangoskodást, zajokat.
Csendben aludni.
Süt a Nap, ébredj, kelj fel!
Halld a zsongást, ez jó jel.
*
Hatvan voltam... öregszem, már majdnem hetven vagyok,
Vándorút végét nem látom, de arra haladok.
Fáradó kezemmel, én már nagyon nem markolok.
*
Előre menni,
Életút leküzdése.
Vége, mit hozhat?
Lépni alig van erő,
De, légy még elég merő.
*
Öregség rágja a testem
Próbálja nyűni a lelkem…
Én ezt nem várom… ellenzem!
Az
Idő
Múlása
Marja énem.
Fékezni?! Nem megy...
*
Az éjszakai bársonyos és csendes sötétség, napfénybe fúl,
Ilyen öregen ember csak vár, de nem tudhatja, hogy alakul…
Idő az utat, majd mutatja, kendőzetlenül, táblátlanul...
Persze életedben a sorsod, a nyűgöd, a bajod, mint ellened vétett!
De, persze életből egy van, így élvezd, mert halálig gyönyörű az élet.
Vecsés, 2016. május 21. – Szabadka, 2017. október 24. – Kustra Ferenc József – a verset és a haikukat én írtam, alájuk a verset és az apevát, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
A vegyes címe: „Légy még elég merő”
Ősszel… versben és Baso féle eredeti stílusú tankában.
Esőfelhők csak
Vonulnak… jönnek újak.
Ködfolt, baljós jel.
Kiskertben rózsák nyílnak,
Naptól levelek híznak.
Záporozva hull az eső a ligetes erdőn,
Minden barátságtalan, nagyon vizes a mezőn…
*
Eső meg a köd,
Meg... múlt kísértetei.
Mindenhol avar.
Verőfényes nyári nap,
Elkel a szalmakalap.
Micsoda bohém egy öreglegény ez az ősz,
Csak kifeküdne a napra, mint fáradt dizőz…
*
Erdő felett ül
A vastag esőfelhő.
Sűrű, mint a köd.
Napsugara szikrázik,
Szellő levéllel játszik.
Régi kérgűek a szép százéves faóriások, és még állnak!
Viszont biztos, hogy az ő levelei is színes-rozsdássá válnak…
Sűrű ágai között még a nap-fénynyalábok mélyen turkálnak…
*
Utolsó villám
Lecsap, már itt van a köd.
Hideg az eső.
Lemenőnap integet,
Ám áraszt még meleget.
Az éjszakai patakot a Hold, ezüstvérré átfest,
De, a táj is ezüstös… most az esőt is, mint a látenst.
*
Csücskös felhőkkel
Szemez, a kora hajnal.
Ködtől, alig lát!
Hajnali napfény villan,
Fűről harmat elillan.
Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. október 26. – Kustra Ferenc – a verset és a haikukat én írtam, a haikuk alá a verset, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A verse címe: ”Nyári nap”
Esőfelhők csak
Vonulnak… jönnek újak.
Ködfolt, baljós jel.
Kiskertben rózsák nyílnak,
Naptól levelek híznak.
Záporozva hull az eső a ligetes erdőn,
Minden barátságtalan, nagyon vizes a mezőn…
*
Eső meg a köd,
Meg... múlt kísértetei.
Mindenhol avar.
Verőfényes nyári nap,
Elkel a szalmakalap.
Micsoda bohém egy öreglegény ez az ősz,
Csak kifeküdne a napra, mint fáradt dizőz…
*
Erdő felett ül
A vastag esőfelhő.
Sűrű, mint a köd.
Napsugara szikrázik,
Szellő levéllel játszik.
Régi kérgűek a szép százéves faóriások, és még állnak!
Viszont biztos, hogy az ő levelei is színes-rozsdássá válnak…
Sűrű ágai között még a nap-fénynyalábok mélyen turkálnak…
*
Utolsó villám
Lecsap, már itt van a köd.
Hideg az eső.
Lemenőnap integet,
Ám áraszt még meleget.
Az éjszakai patakot a Hold, ezüstvérré átfest,
De, a táj is ezüstös… most az esőt is, mint a látenst.
*
Csücskös felhőkkel
Szemez, a kora hajnal.
Ködtől, alig lát!
Hajnali napfény villan,
Fűről harmat elillan.
Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. október 26. – Kustra Ferenc – a verset és a haikukat én írtam, a haikuk alá a verset, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A verse címe: ”Nyári nap”
Sorok az öregségről…
Minden nyár véget ér egyszer… itt hagy, szelíden elköszön.
Búcsúztatja a lágyan hullámzó elő-őszi szél.
Embernek bármennyire nyár volt az élete, de, őszön
Nála is beköszönt már, a hűvösödő őszi szél.
Nyár
Ősztől
Elköszön.
Őszi szellő,
Elmúlást jelez.
Ha volt még szép nyarad,
Elszállt hűvös szellő szárnyán.
Ősz-fejed gondterhelt.
*
Van, akinek még maradt egy kis madárdal
És a rozsdásodó leveleit szépnek éli meg.
Van, kinek az életében csak nő a fal,
És azt sorsa, hideg hóból és jégből építi meg.
Ősz
Nyújthat
Apró szép
Élményeket,
Enyészetet is.
Egy barát ki szeret,
Ha ősz is fejed, nagy érték.
Megért... mért fáj a lét.
*
A nyár elvonul a téli lakba...
A hideg, beköltözik sokakba…
Vecsés, 2017. aug. 23. – Szabadka, 2017. okt. 3. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, hozzá az apevákat és a HIAQ –kat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:” Ha fáj a lét”
Minden nyár véget ér egyszer… itt hagy, szelíden elköszön.
Búcsúztatja a lágyan hullámzó elő-őszi szél.
Embernek bármennyire nyár volt az élete, de, őszön
Nála is beköszönt már, a hűvösödő őszi szél.
Nyár
Ősztől
Elköszön.
Őszi szellő,
Elmúlást jelez.
Ha volt még szép nyarad,
Elszállt hűvös szellő szárnyán.
Ősz-fejed gondterhelt.
*
Van, akinek még maradt egy kis madárdal
És a rozsdásodó leveleit szépnek éli meg.
Van, kinek az életében csak nő a fal,
És azt sorsa, hideg hóból és jégből építi meg.
Ősz
Nyújthat
Apró szép
Élményeket,
Enyészetet is.
Egy barát ki szeret,
Ha ősz is fejed, nagy érték.
Megért... mért fáj a lét.
*
A nyár elvonul a téli lakba...
A hideg, beköltözik sokakba…
Vecsés, 2017. aug. 23. – Szabadka, 2017. okt. 3. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, hozzá az apevákat és a HIAQ –kat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:” Ha fáj a lét”
Öregkori bölcselkedés… versben, apevában és tízszavasokban.
Van, hogy élet barátként öleli a fejedet,
A kósza szellő meg, lobogtatja hajtincsedet...
Vannak, szép emlékek a lelked rejtett zugában,
Meg van csúnya, előtérben... tarol, egymagában...
Van bizony sokszor, hogy a szomorúság betakar,
Mért kevés, amikor az örömmámor elural?
Az
Élet
Ad és vesz,
Jót és rosszat.
Miért több a rossz?
Szép emlékek szívedben élnek,
Az nem biztosítéka a boldog öregségnek.
*
Valamiért van benned bűntudat?
És ez nagyon vissza-húzólag hat?
Ezért van, aki téged nem becsül többé?
Meg van, aki már nem mosolyog, rád többé?
Zaj uralta csendes napjaidon, léhán-bénán sétálsz?
Fájdalom szaggatja a fejedet! Problémákkal, mit vársz?
Rossz
Döntés.
Megbántad...
Nincs bocsájtás.
Van-e megoldás?
Egyszer tévedsz... senkinek nem kelessz.
Bűntudat emészt, most mihez kezdesz?
*
Az életút olyan, mint amit precízen lebombáztak,
Ha nem figyelsz, gondolatod foglya lesz, e pompázatnak.
Téged is bámul a Nap, sőt néha rád is süt,
Meleg sugár megbocsátó! Ez vissza nem üt.
Gondolatod, ha beleesik a bombatölcséredbe...
Fejedbe dől el, hogy mi lesz! Csinálj rendet fejecskédbe...
Nincs
Minden
Még veszve.
Tégy magadért,
Mássz ki kráterből!
Mentsd tönkretett életed,
Újjá már nem építheted,
Elviselhetővé még teheted.
Vecsés, 2016. június 19. – Pancsova, 2017. szeptember 29. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat és a tízszavasokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: „Újjá már nem építheted...”
Van, hogy élet barátként öleli a fejedet,
A kósza szellő meg, lobogtatja hajtincsedet...
Vannak, szép emlékek a lelked rejtett zugában,
Meg van csúnya, előtérben... tarol, egymagában...
Van bizony sokszor, hogy a szomorúság betakar,
Mért kevés, amikor az örömmámor elural?
Az
Élet
Ad és vesz,
Jót és rosszat.
Miért több a rossz?
Szép emlékek szívedben élnek,
Az nem biztosítéka a boldog öregségnek.
*
Valamiért van benned bűntudat?
És ez nagyon vissza-húzólag hat?
Ezért van, aki téged nem becsül többé?
Meg van, aki már nem mosolyog, rád többé?
Zaj uralta csendes napjaidon, léhán-bénán sétálsz?
Fájdalom szaggatja a fejedet! Problémákkal, mit vársz?
Rossz
Döntés.
Megbántad...
Nincs bocsájtás.
Van-e megoldás?
Egyszer tévedsz... senkinek nem kelessz.
Bűntudat emészt, most mihez kezdesz?
*
Az életút olyan, mint amit precízen lebombáztak,
Ha nem figyelsz, gondolatod foglya lesz, e pompázatnak.
Téged is bámul a Nap, sőt néha rád is süt,
Meleg sugár megbocsátó! Ez vissza nem üt.
Gondolatod, ha beleesik a bombatölcséredbe...
Fejedbe dől el, hogy mi lesz! Csinálj rendet fejecskédbe...
Nincs
Minden
Még veszve.
Tégy magadért,
Mássz ki kráterből!
Mentsd tönkretett életed,
Újjá már nem építheted,
Elviselhetővé még teheted.
Vecsés, 2016. június 19. – Pancsova, 2017. szeptember 29. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat és a tízszavasokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: „Újjá már nem építheted...”
