Idő 
Értékelés 
Értékelés TANQ - csokorban
Lubickolni oly jó!
Simogat a lágy vízfürdő.
Közös emlékképek.
Jár biz’ sok olyan horgászni,
Ki nem is szereti enni!
*
Friss lángos illata,
A vendéget csalogatja.
Turisták kedvence.
Friss csapat ül kerékpáron,
Eltűnnek a láthatáron.
*
Élménymedence hív,
Hullámai arcba csapnak.
Levesz a lábadról!
Szép dolog a búvárkodás,
Lent víz, maga a megnyugvás.
*
Kanyargós a csúszda,
Számos lépcső vezet hozzá.
Tériszony veszélye.
Jógatáborban sportolni.
Ott lehet jógivá válni.
*
Pálcikás, hűs jégkrém,
Melegtől folyó finomság.
Megfázott mandula.
Hetykén vibrál nap a vízen,
Csónak suhan messze innen.
*
Naptej égés ellen,
Menedék a hideg árnyék.
Sok folyadékpótlás.
Futni, életért, szépségért.
Legfőképpen, egészségért.
Budapest-Vecsés. 2016. május 24. - Kustra Ferenc József – A HIAQ –kat, szerző és poéta társam Szedő Tibor írta, alá a verset én. Címe: „Sport kavalkád”.
Lubickolni oly jó!
Simogat a lágy vízfürdő.
Közös emlékképek.
Jár biz’ sok olyan horgászni,
Ki nem is szereti enni!
*
Friss lángos illata,
A vendéget csalogatja.
Turisták kedvence.
Friss csapat ül kerékpáron,
Eltűnnek a láthatáron.
*
Élménymedence hív,
Hullámai arcba csapnak.
Levesz a lábadról!
Szép dolog a búvárkodás,
Lent víz, maga a megnyugvás.
*
Kanyargós a csúszda,
Számos lépcső vezet hozzá.
Tériszony veszélye.
Jógatáborban sportolni.
Ott lehet jógivá válni.
*
Pálcikás, hűs jégkrém,
Melegtől folyó finomság.
Megfázott mandula.
Hetykén vibrál nap a vízen,
Csónak suhan messze innen.
*
Naptej égés ellen,
Menedék a hideg árnyék.
Sok folyadékpótlás.
Futni, életért, szépségért.
Legfőképpen, egészségért.
Budapest-Vecsés. 2016. május 24. - Kustra Ferenc József – A HIAQ –kat, szerző és poéta társam Szedő Tibor írta, alá a verset én. Címe: „Sport kavalkád”.
Meleg éjszaka,
Viharszél éppen csak leng.
Égen fényjáték.
Aszott mennydörgés,
Csak a pókháló remeg.
Fülledt fuvallat.
Hőség bőség van,
Viharfelhő kiszáradt.
Szikkadt villámok.
Villám-dobpergés,
Kérgesen tapsol a lég,
Tenyere porzik.
Álmatlan éjjel
A langy szél is pihákol.
Izadság csöppen.
Pár csepp csak a nedv,
Fulladó felhő köhög,
Villám is szárad.
Hevített foton,
Petyhüdt hajnal már éled.
Nyári kábulat.
Viharszél éppen csak leng.
Égen fényjáték.
Aszott mennydörgés,
Csak a pókháló remeg.
Fülledt fuvallat.
Hőség bőség van,
Viharfelhő kiszáradt.
Szikkadt villámok.
Villám-dobpergés,
Kérgesen tapsol a lég,
Tenyere porzik.
Álmatlan éjjel
A langy szél is pihákol.
Izadság csöppen.
Pár csepp csak a nedv,
Fulladó felhő köhög,
Villám is szárad.
Hevített foton,
Petyhüdt hajnal már éled.
Nyári kábulat.
A művelt nyugat gőzerővel készül az oroszok ellen, az Ukrán háborúba… TV -k harsogják!
(leoninus trió)
Monotonon elmúltak a fiatal évek s közelednek a vég évek.
Vannak, akik totálisan megváltoztak, mit rosszul-élni hajlamosak.
Szép az élet, de ez keveseknek adatik meg és ennek lényege meg…
Nekem irtó nagy szerencsém, hogy a szívem bírja, lelkem meg okos adjutánsa.
Éltem ágai persze már párszor arcon vágtak, de hű híve vagyok hazának.
Káposztalevest mi is készítünk, de az orosz ’scsi’ nekünk biz' nem eledelünk.
Most meg a „művelt Nyugat épp’ a világvégét készíti… meki kellene ki ’scsi’!
Nyájas, jóindulatú a felhők nélküli nap és kék az ég, a mezőnk színes még.
A "Nyugat" háborúzna már, ha lehetne, közben nincsen is elég és új fegyvere…
Olyanok, mint a kocsmai verekedők, csak úgy egymást kergetik… tétet emelik.
A nagy hegytető éppen szemben van, a Nap nézi, itt bizony majd’ háborús helyzet van.
"Művelt Nyugat" csak bevételt akar, halottak semmi... ezért békét nem előkapar…
*
(Senrjon csokor)
Bókol kertben sok virág,
A csúzos öreg fronton meghó’.
Csendes béke nincs.
Észlelem, hogy fönn égben
Felhőtündér gyakorlóban van…
Semmilyen béke.
Nyár is izzad rendesen,
Kisebb felhő „pökik” hevesen.
Zajos béke sincs.
*
(HIQ csokor)
Kékségben
Is megöregszünk.
Háború?
Végtelen
Hosszú öregség.
Háború?
Léthatár
Csak úgy lecsökken?
Háború?
*
(leoninus)
Háború nem kell nekünk… aknára lépve milyen lesz a belünk? Nem vágyja a lelkünk…
Vecsés, 2024 július 6. – Kustra Ferenc József- íródott: életvégről és a „Nyugat” háborúba készüléséről. Európa vezető politikusai! - „pökik” - tájnyelvben köp.
(leoninus trió)
Monotonon elmúltak a fiatal évek s közelednek a vég évek.
Vannak, akik totálisan megváltoztak, mit rosszul-élni hajlamosak.
Szép az élet, de ez keveseknek adatik meg és ennek lényege meg…
Nekem irtó nagy szerencsém, hogy a szívem bírja, lelkem meg okos adjutánsa.
Éltem ágai persze már párszor arcon vágtak, de hű híve vagyok hazának.
Káposztalevest mi is készítünk, de az orosz ’scsi’ nekünk biz' nem eledelünk.
Most meg a „művelt Nyugat épp’ a világvégét készíti… meki kellene ki ’scsi’!
Nyájas, jóindulatú a felhők nélküli nap és kék az ég, a mezőnk színes még.
A "Nyugat" háborúzna már, ha lehetne, közben nincsen is elég és új fegyvere…
Olyanok, mint a kocsmai verekedők, csak úgy egymást kergetik… tétet emelik.
A nagy hegytető éppen szemben van, a Nap nézi, itt bizony majd’ háborús helyzet van.
"Művelt Nyugat" csak bevételt akar, halottak semmi... ezért békét nem előkapar…
*
(Senrjon csokor)
Bókol kertben sok virág,
A csúzos öreg fronton meghó’.
Csendes béke nincs.
Észlelem, hogy fönn égben
Felhőtündér gyakorlóban van…
Semmilyen béke.
Nyár is izzad rendesen,
Kisebb felhő „pökik” hevesen.
Zajos béke sincs.
*
(HIQ csokor)
Kékségben
Is megöregszünk.
Háború?
Végtelen
Hosszú öregség.
Háború?
Léthatár
Csak úgy lecsökken?
Háború?
*
(leoninus)
Háború nem kell nekünk… aknára lépve milyen lesz a belünk? Nem vágyja a lelkünk…
Vecsés, 2024 július 6. – Kustra Ferenc József- íródott: életvégről és a „Nyugat” háborúba készüléséről. Európa vezető politikusai! - „pökik” - tájnyelvben köp.
Mért nem jelentkezel Emese?
Elmentél, eltűntél, mint mi se…
Roppantul hiányzol,
Vajh’ mással cicázol?
Észrevetted? Eltűntél… mégse?
Hol lehetsz, kedvesem Emese?
Ez így ideg rottyam menete…
Karomba fogtalak,
Számmal pusziltalak!
Eltűntél, híred sincs már nekünk…
Nem bántottalak… mért, Emese?
Tettednek leszek én betege.
Úgy szeretgetnélek,
Hagyd, erre kérnélek…
Gyere, ölelj újra Emese…
Vecsés, 2021. augusztus 15. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Elmentél, eltűntél, mint mi se…
Roppantul hiányzol,
Vajh’ mással cicázol?
Észrevetted? Eltűntél… mégse?
Hol lehetsz, kedvesem Emese?
Ez így ideg rottyam menete…
Karomba fogtalak,
Számmal pusziltalak!
Eltűntél, híred sincs már nekünk…
Nem bántottalak… mért, Emese?
Tettednek leszek én betege.
Úgy szeretgetnélek,
Hagyd, erre kérnélek…
Gyere, ölelj újra Emese…
Vecsés, 2021. augusztus 15. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Álmomban a végtelen, nagy-erdőben tévelygek,
Közben meg úgy érzem, hogy tárgya vagyok mételynek…
A remény utolsó fénye is kicsúszott kezeim közül,
De nem számít, tévelygek tovább az éjben rendületlenül.
Majd hajnalban látom, reggel elvette az utolsó csillagot.
Engem már akkor nem a sötétség vezet utamon, mint vakot!
Átfagyott, fáradt testemet így éri a napsütéses hajnal...
Majd felébredek és tán' nekem is jobb lesz egy új pirkadattal...
Reggel, ha felébredtem, egy vakító, szép, nyári reggelen,
Kinézek és látom, az éj megtorpant a harmatcseppeken.
Felkelő nap vöröslően óriás korongja
Meg az új nap reménykeltő, fényt sugárzó szava...
Harmatcsepp mosdat mindenséget a kelő hajnalon,
Ébredő napocska rásüt és fölszárad a napon.
Vecsés, 2014. május 5. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Közben meg úgy érzem, hogy tárgya vagyok mételynek…
A remény utolsó fénye is kicsúszott kezeim közül,
De nem számít, tévelygek tovább az éjben rendületlenül.
Majd hajnalban látom, reggel elvette az utolsó csillagot.
Engem már akkor nem a sötétség vezet utamon, mint vakot!
Átfagyott, fáradt testemet így éri a napsütéses hajnal...
Majd felébredek és tán' nekem is jobb lesz egy új pirkadattal...
Reggel, ha felébredtem, egy vakító, szép, nyári reggelen,
Kinézek és látom, az éj megtorpant a harmatcseppeken.
Felkelő nap vöröslően óriás korongja
Meg az új nap reménykeltő, fényt sugárzó szava...
Harmatcsepp mosdat mindenséget a kelő hajnalon,
Ébredő napocska rásüt és fölszárad a napon.
Vecsés, 2014. május 5. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
