Észre sem vettem;
Az idő malmában
Rozsdás emlékek
Őrlődnek porrá
Minden pillanatban,
És oly kevés az
Mi megmenthető.
Ami megmarad,
... Azt
Fényesre csiszolgatjuk,
Hogy valami
Tükröződjön csillogva
A múltból,
Hogy valami
Ragyogjon bennünk.
A szemünkben
Fénylő csillagok
Várnak reánk;
Ahol ott van a múlt,
S a jövő;
Ami folyvást közeledő-
És
Csak mások szeretetével
Oda Fel
A lelkünk felemelhető.
Ott
A végtelen jelenben
... Most még minden hihetetlen.
Elvegyül a szellem
... Talán az Istennel.

Anyagtalanná vált szellemi lét
Hitre alapozott misztériuma
Hullámzik
Borzoló melankólikus fuvallattal
Az üres szoba
Áporodott falai között
Miután az öreg elköltözött.

A tegnapi szuszogás ritmusa
Csupán dobhártya-illúzió
Ahogy az eleven lépések alatt
Felszisszen a megkopott parketta .

Az örökkévalóság dimenziójába
Betekintett az utolsó pillanat
S a falakba ivódott múlt
Párologva szivárog
Az emlékek fakuló fényével.

Olykor szembesülünk
Viszolygó tiltakozás ellenére
A végtelenbe nyíló ajtó
Köszöbéről derengő ismeretlen
Titkokat rejtő félelem fagyos
Szívszorító leheletével.

Műanyag a cipőm talpa
Műkő porzik most alatta
A palackozás üvegtelen
Mikor az italom megveszem
Rákattantunk már a plasztra
Rothadóban a föld alatta
Itt terem a nagy kultúra
Fóliába csomagolva
Ez a modern menő anyag
Kinek kell már ami agyag
Ahogy ma a kőpiramis
Rejtély lesz a műanyag is
Nem értik majd miért kellett
Fojtogatni a létteret.

Természeti jelenségek együttműködése

Vihar szeme tűz!
Villám képében éget.
Vastag felhőzet.
Tóban hullámok
Kergetik egymást… folyvást.
Szél nagy gerjesztő.
Házak és kertek,
Éjjel ezüstben úsznak.
Holdvilágos éj.
Odafönt, kék ég,
Takarja cikk-cakk felhő.
Sokágú villám…
Egy vihar látszik
A levelek mozgásán.
A szél, vihart hoz.
Fénylő, fehér gömb,
Tengernyi sötétségben…
Éji igazgyöngy.
Fekete felhő
Enged villámot földre.
Lassan kezd esni.
Eldőlt fa hangja
Vihar közepén ijeszt.
Gyorsan is rombol.
Nyáresti zápor.
Duzzadó pocsolyákban.
Hold tükörképe.
A sötét felhő,
Beszívta a csillagot.
Villám csettintés.
A szürke felhő
És a szél eredménye.
A nagy vihar jön.
Földgolyó árnya
Holdat is beborítja…
Holdfogyatkozás.
Égen villámló
Elektromos fény-nyilak.
Rettenetes hang.
Ég mocskos színe…
A szél mellett már jelzi.
Máris kezdődik.
Magas C nyúlik
Teliholdas alkonyba…
Farkasüvöltés.
Hamiskás fényt ad
Még sokágú villám is.
Gyorsan eltűnik.
A szél ereje
Sokáig nem változik.
A veszély hullám.
Felhőtakaró,
Vonul esti égbolton.
Holdfény pislákol.

Vecsés, 2016. december 26. – Arad, 2023. július 08. - Pápa, 2023. július 18 - Kustra Ferenc József- íródott; Renga láncversben. A villámokról én írtam, a szélről Ghica Izabella Iasmina, a Holdról Nagyné Vida Renáta poéta-, és szerzőtársaim.

(3 soros-zárttükrös csokor)
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget,
Azt bevonja tejüveg-szerűen a sötét, így már mi nem látjuk felleget…
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget.

(2 soros leoninus csokor)
Kertben együtt a család, csodálja ég csillagát.
Sötétség terít fátylat, felhő köré von árnyat.

(HIQ duó csokor)
Ülhetünk,
Eget bámulva,
Esténként.

Családos
Tevékenységünk,
Udvaron.
*

A fránya sötét hozott magával egy kis érződő hűst, kerestük a kardigánokat,
Előttünk az utcán, alig látunk autókat, betonon nem verik föl porgócokat…
A fránya sötét hozott magával egy kis érződő hűst, kerestük a kardigánokat.

Lehűlt a nyáresti szél, pulóver most már elkél.
Szemben kihalt utcasor – nem száll a füst meg a por.

Sötétség,
Magányos utca,
Hűsölés.

Előttünk,
Program hiánya
Nyugalom.
*

Nálunk; este és a tűzmelegség fény kézen fogva jár, bogrács-parázs élesztve lett,
Jó volt már igy, adomázás, régi ballagási történetek mesélése mellett…
Nálunk; este és a tűzmelegség fény kézen fogva jár, bogrács-parázs élesztve lett,

Táncol az esttel a fény, üst alatt tűztünemény.
Feldereng sok-sok emlék, szállnak a régi mesék.

Melegség,
Jó ennivaló,
Mellettünk.

Élhetünk
Így még örökre,
Mesélve.
*

Közben a nap is lement, miután rongyosra kopott, már sötétségben aludt,
A tejüveg sötétség sűrűsödött, de a mi tűzünk ébren volt, nem aludt…
Közben a nap is lement, miután rongyosra kopott, már sötétségben aludt.

Lehunyta szemét az ég, szürkévé vásott a kék.
Éj, sötétbe öltözött, bográcstűz még őrködött.

Elkopott,
Már sötétség volt,
Nálunk is.

De csakis,
A tűz fényt adott,
Nem alhat.
*

A mi kis tűzünk lobogó fény és árny legókat legyárt, mind örömmel nézzük,
Játszunk a kockákkal, gyerekeket összerakni kérjük, mind örömmel nézzük…
A mi kis tűzünk lobogó fény és árny legókat legyárt, mind örömmel nézzük,

Árnyak s fények játéka, sok mozaikdarabka.
Rakjuk ki minden részét, s élvezzük az egészét.

Megmarad,
Örömet szerez,
Játékunk.

Gyerekek,
Kocka játékok,
Mind öröm.
*

De, a gyerekek gyorsan álmosodtak, érdektelenségben, lakásba bevonulás,
Én slaggal fojtottam le tüzet, vendégek szedelőzködtek… lassan hazavonulás…
De, a gyerekek gyorsan álmosodtak, érdektelenségben, lakásba bevonulás.

Lurkók már elfáradtak, aludni masíroznak.
Víztől a láng kialszik, vendég hazautazik.

Álmosak,
Lakásba mennek,
Tűzoltás.

Oly gyorsan,
Álmosodtak ők,
Elmentek.
*

Vecsés, 2023. május 5. - Pápa, 2023. május 26. - Arad, 2023. július 18. - Kustra Ferenc József - Az alapművet én írtam. A leoninus duókat szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta. - a HIQ csokor: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poétatársam munkája.