Idő 
Értékelés 
Értékelés Csak egyszer még, az idő végén,
szeretni úgy... szív mélyén.
Nem játékból, nem szokás szerint,
hanem úgy, hogy a lelkem is megpihen itt.
Az idő megy-, mikor nincs vége... Közben vágy a szív mélyébe.
Lélekút is fogy, pihenni kéne, nem lesz itt szokás, semmiféle.
*
Voltak már szavak, ígéretek,
és mind mögött üres tekintetek.
Mosoly, mi csak dísz volt az arcon,
és én újra hittem, - bíztam vakon.
Ígérgető szavak? Ezzel vannak tele szénapadlások... birkácskának.
Mosoly kiváltója vak bizalom, itt nem jó... csak az igaz bizalom.
*
Adtam magam, egész, tiszta szívvel,
de senki sem látott igaz tekintettel.
Volt, ki szeretett szépen szavakban,
de nem maradt ott, fájó bajomban.
Bizalmad nagyszerű... és hogy tiszta szívvel? Szép szavak, fájós reménységek?
Segítek majd fájós bajodban, összeakadó lesz mély tekintetünk, szívjóságban.
*
Már nem álmodom nagy csodákról,
sem forró nyarakról, sem virágos tavaszról.
Csak egy ölelésről, hol nem kell kételkednem,
egy szempárról, mi tükrözi a lelkem.
Álmodban legyenek még nagy csodák, telek és virágos tavaszkák...
Hozzájutsz még a "csak egy öleléshez" egy szempár lesz a léted...
*
Ez a vágyam, nem nagy, nem is új,
egy társ, ki a szívében hozzám simul.
Ha jönne még, ki tisztán szeretne,
megmutatná, mit jelent az: egyszer, de örökre.
Erős lesz még a vágyad, aki szeretve jön, így lesz még társ...
Lesz még simulás, létedben van, lesz még ki szer... és végtelenbe...
Siófok, 2025. május 15. ? Vecsés, 2025. május 16. -Gránicz Éva- írtam: a bokorrímeseket! A leoninusokat szerző-, és poétatársam Kustra Ferenc József írta.
szeretni úgy... szív mélyén.
Nem játékból, nem szokás szerint,
hanem úgy, hogy a lelkem is megpihen itt.
Az idő megy-, mikor nincs vége... Közben vágy a szív mélyébe.
Lélekút is fogy, pihenni kéne, nem lesz itt szokás, semmiféle.
*
Voltak már szavak, ígéretek,
és mind mögött üres tekintetek.
Mosoly, mi csak dísz volt az arcon,
és én újra hittem, - bíztam vakon.
Ígérgető szavak? Ezzel vannak tele szénapadlások... birkácskának.
Mosoly kiváltója vak bizalom, itt nem jó... csak az igaz bizalom.
*
Adtam magam, egész, tiszta szívvel,
de senki sem látott igaz tekintettel.
Volt, ki szeretett szépen szavakban,
de nem maradt ott, fájó bajomban.
Bizalmad nagyszerű... és hogy tiszta szívvel? Szép szavak, fájós reménységek?
Segítek majd fájós bajodban, összeakadó lesz mély tekintetünk, szívjóságban.
*
Már nem álmodom nagy csodákról,
sem forró nyarakról, sem virágos tavaszról.
Csak egy ölelésről, hol nem kell kételkednem,
egy szempárról, mi tükrözi a lelkem.
Álmodban legyenek még nagy csodák, telek és virágos tavaszkák...
Hozzájutsz még a "csak egy öleléshez" egy szempár lesz a léted...
*
Ez a vágyam, nem nagy, nem is új,
egy társ, ki a szívében hozzám simul.
Ha jönne még, ki tisztán szeretne,
megmutatná, mit jelent az: egyszer, de örökre.
Erős lesz még a vágyad, aki szeretve jön, így lesz még társ...
Lesz még simulás, létedben van, lesz még ki szer... és végtelenbe...
Siófok, 2025. május 15. ? Vecsés, 2025. május 16. -Gránicz Éva- írtam: a bokorrímeseket! A leoninusokat szerző-, és poétatársam Kustra Ferenc József írta.
Kéz a kézben lépünk a part menti tájon,
Lágy fuvallat játszik a nádasvilágon.
A szívem a nyugalmat megleli nyomban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Hajó ringat minket a selymes víz hátán,
Csillagokat nézzük a holdvilág árnyán.
Lelkem lelkeddel eggyé olvad a csókban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Nincsen rá szó, se pontos definíció,
De minden szívdobbanásod nekem való.
Lelked bennem marad, a vágy olthatatlan,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Ha sötét vihar jön, akár elfogy a fény,
Pillantásodból életre kel a remény.
Élet zenéje bennünk születik, lobban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Siófok, 2025. június 27. - Gránicz Éva
Lágy fuvallat játszik a nádasvilágon.
A szívem a nyugalmat megleli nyomban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Hajó ringat minket a selymes víz hátán,
Csillagokat nézzük a holdvilág árnyán.
Lelkem lelkeddel eggyé olvad a csókban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Nincsen rá szó, se pontos definíció,
De minden szívdobbanásod nekem való.
Lelked bennem marad, a vágy olthatatlan,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Ha sötét vihar jön, akár elfogy a fény,
Pillantásodból életre kel a remény.
Élet zenéje bennünk születik, lobban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Siófok, 2025. június 27. - Gránicz Éva
De jó a sok ó, az olyan megkapó!
Ha kedvesem simuló, odaadó és nem nagy az ego.
Szeme ha rám tekint csillogó és nem fakó.
Szája édesen csókoló és nem oly' hideg, mint a hó.
Karja szorosan átkaroló és nem távoltartó.
Keze bársonyosan simogató és nem durva posztó.
Hangja kedvesen búgó, muzsikáló és nem elutasító.
Fürtjei mint a rugó, kunkorodó és nem kisimuló.
Illata csábító, mámorító és nem orrfacsaró.
Jelenléte megnyugtató és nem zavaró.
Aki megbízható és nem széltoló.
Aki igazmondó és nem mesemondó, hazudozó.
Aki szorgoskodó és nem naplopó.
Aki illemtudó és nem tapló, tuskó, surmó.
Aki számára fontos a diszkréció és nem kidumáló.
Aki mértéktartó és nem nagyivó.
Aki egy cukorborsó és nem gúnyolódó.
Aki jóravaló, odaadó, szavatartó és nem áruló, kígyó.
Aki óvó, imádó és nem bántó, gátló, én is dettó.
Aki hódító, vonzó, kitartó fickó, az méltó és pont hozzámvaló.
Érzései időtálló és nem tavalyi hó.
Tudom az ilyen ember ritka, mint a fehér holló.
Ó, ez alig hihető, pedig mondom ilyen Ő!
Így lett az óból Ő.
Siófok, 2023. augusztus 18. - Gránicz Éva
Ha kedvesem simuló, odaadó és nem nagy az ego.
Szeme ha rám tekint csillogó és nem fakó.
Szája édesen csókoló és nem oly' hideg, mint a hó.
Karja szorosan átkaroló és nem távoltartó.
Keze bársonyosan simogató és nem durva posztó.
Hangja kedvesen búgó, muzsikáló és nem elutasító.
Fürtjei mint a rugó, kunkorodó és nem kisimuló.
Illata csábító, mámorító és nem orrfacsaró.
Jelenléte megnyugtató és nem zavaró.
Aki megbízható és nem széltoló.
Aki igazmondó és nem mesemondó, hazudozó.
Aki szorgoskodó és nem naplopó.
Aki illemtudó és nem tapló, tuskó, surmó.
Aki számára fontos a diszkréció és nem kidumáló.
Aki mértéktartó és nem nagyivó.
Aki egy cukorborsó és nem gúnyolódó.
Aki jóravaló, odaadó, szavatartó és nem áruló, kígyó.
Aki óvó, imádó és nem bántó, gátló, én is dettó.
Aki hódító, vonzó, kitartó fickó, az méltó és pont hozzámvaló.
Érzései időtálló és nem tavalyi hó.
Tudom az ilyen ember ritka, mint a fehér holló.
Ó, ez alig hihető, pedig mondom ilyen Ő!
Így lett az óból Ő.
Siófok, 2023. augusztus 18. - Gránicz Éva
/ A lélekszálak, mint emlékek megmaradt... /
Szüntelen rád gondolok Lui,
Nem tudlak fejemből kiverni.
Haragszol rám tudom,
Félreléptem, bánom!
Hogy engeszteljelek ki Lui?
*
Folyvást emlékezek rád Évi.
Folyvást emlékszem ez nem évi...
Ne gondold, nincs harag,
Minek kellne' harag?
Nincs mért', hogy Te engeszteljél ki...
*
Tudom, hogy van egy pici vétkem,
Ütem helyett lábadra léptem.
Ritmusra ver szívem,
Táncolj újra velem!
De, nem vagyok egy könnyű jellem!
*
Évim kedvesem, vétek is már huss!
Nem kell elővenni... lenne suskus.
Rossz ütem, biz' ilyen,
Emlék maradt szívben.
Majd, ha jössz... akkor lesz új tónus...
*
Ha neked közömbös nem leszek,
Megtanulom a lépéseket.
Így együtt örökké!
Keringőt örökké?
Lui, jó tanítványod leszek!
Ezen magasban, nincs közömbség'!
Nézlek téged... nincs közömbösség...
Ott, vétség és mentség!
Ott lent... életszentség.
Most van élség, de majd lesz... sorvég.
Siófok, 2025. március 25. - Vecsés, 2025. március 27. Gránicz Éva- íródott: LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam. A párosokat szerző-, és poétatársam: Kustra Ferenc József-, néhai férjemre emlékezve.
Szüntelen rád gondolok Lui,
Nem tudlak fejemből kiverni.
Haragszol rám tudom,
Félreléptem, bánom!
Hogy engeszteljelek ki Lui?
*
Folyvást emlékezek rád Évi.
Folyvást emlékszem ez nem évi...
Ne gondold, nincs harag,
Minek kellne' harag?
Nincs mért', hogy Te engeszteljél ki...
*
Tudom, hogy van egy pici vétkem,
Ütem helyett lábadra léptem.
Ritmusra ver szívem,
Táncolj újra velem!
De, nem vagyok egy könnyű jellem!
*
Évim kedvesem, vétek is már huss!
Nem kell elővenni... lenne suskus.
Rossz ütem, biz' ilyen,
Emlék maradt szívben.
Majd, ha jössz... akkor lesz új tónus...
*
Ha neked közömbös nem leszek,
Megtanulom a lépéseket.
Így együtt örökké!
Keringőt örökké?
Lui, jó tanítványod leszek!
Ezen magasban, nincs közömbség'!
Nézlek téged... nincs közömbösség...
Ott, vétség és mentség!
Ott lent... életszentség.
Most van élség, de majd lesz... sorvég.
Siófok, 2025. március 25. - Vecsés, 2025. március 27. Gránicz Éva- íródott: LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam. A párosokat szerző-, és poétatársam: Kustra Ferenc József-, néhai férjemre emlékezve.
Balcsi partján fűben selymesen...
Remegek, hol a csók féktelen.
Fűzfa lombja takar,
Testem téged akar...
És a vágy, víznél is végtelen.
Balcsi partján oly' jó a fűben,
Vízparton: testben és lélekben.
Morajló a víz... csók!
Fűzfalomb és habcsók...
Vágyunk oly' nagy, mint tó felület...
*
Szellő simít, te puhán, s jobban,
És nyelved érint... nyögök halkan.
Tó suttog, csók hevít,
Csípőm ívben repít...
Karod ölel, már nincs múlt, most van...
Szellő minket simít, de jobban...
Nyelvek játszanak, ő nyög halkan...
Tó, csak nekünk suttog,
A csók heves... cuppog...
Karunk ölelgető, sóhajban...
*
Ringat a nyár, a part morajlik,
A bőrünkön verejték fénylik.
Forrón ölelkezünk,
Egy ritmust ver szívünk...
Hangom, parton messze visszhangzik...
Nyár szeret minket, víz morajlik,
Bőrünkön izzadás megfénylik...
Felsőfokban élmény,
Szívünk ver... ez élmény!
Kicsim hangja, echóként hallik...
Siófok, 2025. április 30. - Vecsés, 2025. május 1 -Gránicz Éva- írtuk: rom. LIMERIK- ben a "Balaton partján... 2." című versem két szerzős átirataként. A párosok: szerző-, és poétatársam: Kustra Ferenc József munkája.
Remegek, hol a csók féktelen.
Fűzfa lombja takar,
Testem téged akar...
És a vágy, víznél is végtelen.
Balcsi partján oly' jó a fűben,
Vízparton: testben és lélekben.
Morajló a víz... csók!
Fűzfalomb és habcsók...
Vágyunk oly' nagy, mint tó felület...
*
Szellő simít, te puhán, s jobban,
És nyelved érint... nyögök halkan.
Tó suttog, csók hevít,
Csípőm ívben repít...
Karod ölel, már nincs múlt, most van...
Szellő minket simít, de jobban...
Nyelvek játszanak, ő nyög halkan...
Tó, csak nekünk suttog,
A csók heves... cuppog...
Karunk ölelgető, sóhajban...
*
Ringat a nyár, a part morajlik,
A bőrünkön verejték fénylik.
Forrón ölelkezünk,
Egy ritmust ver szívünk...
Hangom, parton messze visszhangzik...
Nyár szeret minket, víz morajlik,
Bőrünkön izzadás megfénylik...
Felsőfokban élmény,
Szívünk ver... ez élmény!
Kicsim hangja, echóként hallik...
Siófok, 2025. április 30. - Vecsés, 2025. május 1 -Gránicz Éva- írtuk: rom. LIMERIK- ben a "Balaton partján... 2." című versem két szerzős átirataként. A párosok: szerző-, és poétatársam: Kustra Ferenc József munkája.
