Az élet pofa nélküli fakutya,
Ember beleül, és csak siklik rajta.
A fakutya jégszék és nem harap.
Az élet is jégszék tegnap, holnap.

Vagy ez nincs így?

Fakutyával, de jó siklani a jégen.
Élet siklik magától most, és mint régen.
Élet fakutyához nem kell bot ezen a jégen,
De az fontos, hogy megússzuk, lehetőleg épen.

Vagy ez nincs így?

Jó persze a siklásban, ha az akadálytalan,
Boldog az ember, ha boldogsága hiánytalan.
Van azonban, hogy rian a fránya jég alattunk,
Az életben meg többször… valami nagy falatunk.

Vagy ez nincs így?

Ki szerencsés, akkor csúszik, ha a jég nem rian,
De kinek komolyabb a sorsa, pótolhatóan
Kell, hogy élje életét, és ne csuszás legyen az siklás
Élet jeges taván… legyen nyáron, napsütötte tisztás.

Vagy ez nincs így?

Siklok, ha tudok kapaszkodni, ha nem,
És eme mulatság tart, míg tart éltem.

Vecsés, 2013. június 22. -Kustra Ferenc József

Zsákja súlya nyomja vállát,
temérdek bánat van benne,
meggyújtva szeretet lángját
elégeti lassan, csendbe.

Újra elindul az útján,
hisz van bőven neki dolga,
bánatokat gyűjt a portyán,
övé a lelkeknek mocska.

Jézusom! Te jól ránk küldted a pokol kénes leheletét!
Szeretünk, kérünk, most küld ide szeretet elsöprő szelét…
Fa mellett állunk és várjuk a mosolyod melegét,
Űzd el innen rossz sorsunk sötét felhőjét, fellegét…

Mi innen, a család, a nép teli torokból üzenünk,
Segíts, karácsonykor éledjen újra az ősi hitünk.
Kérünk, ne lépj oldalra, és ne csak legyints ránk…
Küld szereteted, mint óvó felleget… miránk!

Vecsés, 2012. december 13. – Kustra Ferenc József
Felbert Zsolt: Napfény óda c. verse ihletésével.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Mikor mindent elönt a lágy gyertyafény,
Szeretni kellene egymást emberek,
Elsimítani, mik viták köztetek.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Kiújul és feltámad a vak remény,
Kiürül szívetekből a gyűlölet,
Levetitek mindaz, mi nem szeretet.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Mindent eláraszt az Isteni dicsfény,
Mikor pompában csillog... karácsonyfa,
Béke honol kis lakba, palotába.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Ne vessen árnyékot a szeretetfény.
Az angyalok figyelnek ott fent bennünket,
Együvé tartozás feszítse keblünket.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Ilyenkor, hideg tél kellős közepén,
Künn, hóban, didergünk sokan eleget,
Becsüljük meg a családi meleget.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Mért nincs szeretet a gyűlölet helyén?
Mikor karácsonyfa csillog-villog,
Az állkapcsotok vajh’ mért vicsorog?

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
A szeretet lehetne a költemény.
Az övéit szerethetné mindenki,
Estét jó lenne boldogan élhetni.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
A család szétesik, mint a szétlőtt trén.
Ha nem együtt ünnepelünk e napon,
Elveszünk szeretet nélkül és vakon.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Mentsük már meg, a szeretetet hetykén.
Értsd meg a jövőt, de viselkedj hetykén
Karácsonykor a szeretet ünnepén.

Vecsés, 1998. december 19. - Kustra Ferenc József

Kigyúlnak ünnepi fények
Szentkarácsony ünnepén,
feldíszített fenyőfa áll
bent a város főterén.

Két kis gyermek áll a hóban
bámul rongyos ruhában,
szállni látnak angyalokat
hisznek még a csodában.

Gazdag házak ablakában
sütemény illatozik,
halból, kalácsból nincs hiány
itt mindenki jól lakik.

Elindul a két kis gyermek
városszéli házukba,
útközben a sok-sok csodát
tátott szájjal bámulva.

Kopottas kis házhoz érnek
szegénység is itt lakik,
bízik benne a két gyermek
talán ma még jól lakik.

Toporogva lépnek hát be
jól befűtött helyiségbe,
örömkönnyet csalva ezzel
édesanyjuk szemébe.

Mosolyogva ad kezükbe
egy-egy szelet kalácsot,
pislákoló fény köszönti
ezt a kedves családot.

Asztalon ég egy szál gyertya
rá nem tettek egyebet,
de az összes gazdagságnál
fontosabb a szeretet.