Koszorúba rendeződik
Időnként a hangulat
Búsul az ébredés ásító percétől
Amíg kalapot emel az alkonyat.

Reggel a hajnal szilánkjai
Megsebzett felhők kíséretében
Nyirkos hűvösséggel telepednek
Az induló nap hiányosságaira
Az érzékelések látószögére.
A bal láb elsősége
Mende-mondák árnyékából
Olykor ugyan kikandikál,
De csak az összefüggések
Mítosza marad.
A rosszul indított nap
Bélyegzőjének tintafoltja
Megfesti a léptek múló pillanatát.

Megesik -
A pecsét nyoma
El nem tűnik soha
Szemnyugtáig virít
Sorskönyvünkben
Kézjegyét ott hagyja.

Egyre duzzadó űr tátong
A lélek dimenziójában
Az észlelt téridő
Hályogos szem-üvegen
Keresztül tárulkozik felületesen
Megkövül a mozdulat ereje
Szótlan hívogat
Adj Uram irgalmat.

A hang elszállt
Barázdát szánt
A szegycsont mögöt
És a sípoló csöndben
Tágul a légszomj
A hypoxiás hörgőkben
Darabokban az akarat
Adj Uram irgalmat.

Keserű forrás buggyan a mélyből
A kacaj bíborarca már irónia sértőn
És az ölelés vacogva dermeszt
Sóhajtva
Áldást békét óhajtva
Gyorsan fogyjon
Múljon minden pillanat
Adj Uram irgalmat.

A holnap hajnalhasadást nem remél
Tegnapi lesz a hideg fény.
Térdenállva feltekint parányi remény
Alázattal az óhaj oly szerény
Szeretetet csendet békét oltalmat
Adj uram irgalmat.

Fogy a lélegzet
az idő űz végtelen magányba
A csönd birodalma előtt megállva
Markolni egy szalmaszálba.
Embernek súlyos feladat.
Adj uram irgalmat.

Hittel félni
Kérni esdekelni
Erőtlenül nincs mit tenni
Csak imátkozva
Hálát adni
A tegnapokért
Elviselni a kínokat
Adj Uram irgalmat.

Súlytalan és sápadt
A holnap
Mára
Elveszti a bizalmat
Adj uram irgalmat.

Üde volt akkor a reggel
Fázósan álmos szemmel
Érkezett a taglózó ébredés.

Felhőpára oson
A lombkoronákon
S a nedves fűszálakon
Ridegen csillan a reszketés.

Koppanva cseppen
Átázott talajon
Szétfolyik a gravitáció
Mielőtt újra eggyé vál
Végtelen folyamatában
A lét-lé.

Az útján ma nem döcög
Fitogtatva hömpölyög
Morajos zúgással
Sebesvonat-vihartombolással
Remeg a dobhártyán
És a hangok mélyén
Félelem vibrál.

A kavargó sáros lé erőteljes
Ha bírna megmaradna
Mi akadály
Ellenszegülve gyenge
Torlódik a kanyarokba
Feszülten dübörögve.

És ahogy tovaketyeg az idő
Vészjóslón duzzad
A vicsorgó folyam
Medrén túltekintve
Harácsol az alkalommal.

(leoninus csokor)
A tollamnak örök a harca a papírral… mint szuronynak sok hasfallal!
Bemártom a tollam és rettegek… a tinta le csöppenhet, pacát ne ejtegetek.
Udvari diófánk alatt hosszan elücsörgők… jó gondolatsoromon tépelődők.

Senki ne bántson poétát, ó, mennyi dolga van… egy kis magány hol van?
Senki ne bántson poétát, lehet, hogy épp ideges… gondolatában sem kedves.
Senki ne bántson poétát, mert lehet, rossz verset ír… vagy szerelmet kiír.

Ne zaklasd poétát, látszik gondolatába merül… kínlódik is esztelenül.
Ne üldözd poétát. meg még elmenekül… Ronda lenne, hogy futva menekül…
Ne űzd el a poétát, ha ő a legjobb szomszédod, A másikról mi derül ki, ha megkapod?

Képzeld: a poéta is lehet szerelmes, így lehet tanúja, hogy mily’ heves…
Képzeld: a poéta is lehet szeretetteljes, így más szívének nagyon kedves…
Képzeld: a poéta is emberből van, de lehet, hogy szívében ’hasadóanyag’ van…

Vecsés, 2023. augusztus 29. – Kustra Ferenc József

A közeledő tél…

Nem is küldött üzenetet a tél,
Pedig tudta, hogy ember tőle fél.
Hideg előre jött… ez már a tél?

Hideg ölel át,
faggyal ad csodát,
hűti szíved forró szavát.
*
(3 soros-zárttükrös)
A tél-korai hajnal, vékony köddel takaródzik,
A fákon nagy varjúsereg a ködben tollászkodik…
A tél-korai hajnal, vékony köddel takaródzik.

A tél, még csak lassan jövögető, mint tántorgó részeg
És mi tudjuk, ha kijózanodik, bizony, nem lesz félszeg.
Ködtől már nem látjuk az eget... át nem látható réteg.

Téli hajnalon köd sóhajt,
megsúgja, mit óhajt,
szeretetnek fejet hajt.
*
Aztán úgy tűnik, miközben jön, józanodik,
Süvítő és hideg szélvihar tolakodik…
Az égbolt a felhők mögött alakoskodik.

Elveszik-e a remény?
Puhul-e a csepp, kemény kezén?
Élet telén.
*
Ez a tél, lehet, hogy nagyon keménykezű lesz,
Mint egy képzett mesterember, ért a torzképhez...
*
(Fél haikulánc)
Titkolt szorongás,
Támad-e a „keménykéz”?
Üzenet nélkül?
Szeretet fájdalmat olt.
Tiszta lélekben nincs folt.

*
Titkolt szorongás,
Nem csap-e be üzenet?
Csak úgy letámad!
Lesz még boldogságálom,
Lesz holnap, a világon.
*
Titkolt szorongás,
Egyből oly' vad hideg jön?
Mindent hó borít?
Lesz még nyári délután,
Napfény a vihar nyomán.

Vecsés, 2018. július 29. – Mórahalom, 2018. augusztus 18. – Kustra Ferenc József– a verset, meg a 3 soros-zárttükrös –t és a fél haikuláncot én írtam. A 10 szavasokat és a tankák versét szerző-, és poéta társam Farkas Tekla.