Idő 
Értékelés 
Értékelés Hosszú, hosszú távollét után érkezem haza. Alig négyéves kislányom megismer. Szeplős pisze orra, ragyogó kék szeme, gyönyörű kis arca, rám nevet, s mondja: Apa szia. Feledhetetlen szép pillanat.
Ahogy lépsz, nevető nyitott szád, a mozdulásod...üvöltve vergődik fogsorom mögött a vágy...
Kisfiú voltam álmomban, átöleltem nyakad. Közelről csodálatos szép volt az arcod. Nagyon boldog voltam.
A nagyapád vagyok,ahogy apa az apukád, én anyukád apja vagyok. Ereinkben azonos magyar vér folyik. Mindennél erősebb kapocs.
Két kis copfod repült, felkaptalak, s kiáltottam tréfás hangosan: Tudod-e ki szeret a világon legjobban? Válaszoltam is magamnak és a világnak nagy boldogan: Én, hát én szeretlek a világon legjobban!
