Magas falak alatt
Vadas falat halad…
Marad az akarat
A falat hadd halad…

Vecsés, 2002. április 15. – Kustra Ferenc József

Felfegyverzett eszmével
Nézte a világot,
És félelmetes serege
Elszánt szívvel csatázott.

A római birodalom
Reszketett tőle.
A világ történelmében
Örökre lett beszőve.

Az egész Közép-Európa
Volt dicső birodalma,
Bizánc leverése után
biztos lett az uralma.

Csak Róma előtt állt meg
A pápa kérésére.
A kereszt hatalmának
Csodás intésére.

Rővid volt uralma,
mert végül meg lett csalva.
Csalfa felesége
Rútul cserbenhagyta.

Tőrnek pengéje
Hatott a szívébe.
Hamar elvérzett,
Ez lett gyilkos vége.

Halála után
Eltűnt birodalma.
Már csak emlékezetben
Maradt meg hatalma.








 

Ügyetlenül evett,
és leette magát,
gyakorta megbotlott,
és néha bepisált.

Rossz volt a hallása,
és már alig látott.
Láttál-e már ilyen
rút kutyavilágot?

Felesége szidta,
vagy sírva menekült,
míg szegényke vakon
s süketen csak ült.

Egy öröme maradt,
hű és vén kutyája,
mely lábánál feküdt
és tovább is imádta.

Nyissátok a kaput!
Engedjetek be,
mert ha nem,
háború lesz belőle!

Nincs semmi
közöm hozzátok!
Én szebbnek
látom a világot!

Mint szabad
ember születtem,
de vasba vertek,
s engedtem.

Most követelem
összes jogom.
Kihirdetem
akaratom.

Amit teszek,
én gondom.
Csillogjon
szép világom!

Én a szabad eszme fia vagyok,
s ebből én nem engedek,
de nem találok arra okot,
hogy ezért mással verekedek.

Magyarország szülőföldem,
de a nyugat lett a menedékem.
A mai napig Magyar vagyok,
és erről tanúskodik vérem.

A nyugat viszont örökbe vett,
s már mint gyermek dédelgetett.
Ezért kettős lett az örökségem,
s én mindkettővel büszkélkedek.