Néha úgy érzed, szétesik körülötted minden,
összedől, mint a kártyavár, úgy érzed nincs miben hinned
S amikor majd az idő szép lassan megoldja helyetted,
megérted, minden okkal történik az életedben.

A sors keze a kirakós darabjait helyükre teszi egyesével,
ez lehet lassan történik, de minden így
van elrendelve.
Ne légy szomorú, ha meginog lábad alatt a talaj,
később rájössz, nem is volt olyan óriási a baj.

Hidd el, érted történik mindig minden,
még ha úgy is érzed, remény itt nincsen.
Egyetlen dolog sincs ami miatt a remény elfogy,
csak ha nem vagy türelmes és feladod.

Ha valakit elvesz mellőled vagy melléd rendel,
az idő majd megmutatja, miért akkor,
s így tette.
Te csak őrizd meg lelkedben a boldogság érzését,
az élet kárpótol majd és újra érzed lelked tündöklését.

(3 soros-zárttükrös duó)
Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,
Egyenesen isteni illatot -orgonát- kerget lég.
Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,

Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja,
Kutyák is elaludtak, ha mindkettőnek szép volt az álma.
Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja.
*
Kék ég alatt csendben álmodom,
Orgonaillat száll és kísér utamon.

Hajnalfény játszik az égen,
Kutya sem ugat.
Csend ül réten,
Orgona száll a szélben,
Szívemben béke ébren.
**
(leoninus)
Kitárt ablak mellett aludtunk, de nem álmatlansággal vajúdtunk.
A szobánk egy nagyon szerény hajlék, de idefűz sok boldog emlék.
Szép tüllfüggönyünk van, azon át most is jócskán beragyog a kelő nap... az van.
Éjjel egyszer fönt voltam, hold csipkét kötött, árnyéka a padlóra költözött…

Szerény hajlékunkban pont elférünk ketten, meg a két kutyával a kertben.
Nálunk tisztaság és rend van, ajtót magunkra zárjuk, látszik itt lakó van.
Kertünkben nap lángol és tűzhabot hint, ha függöny engedi, oda is hint…
Míg holdfény ezüstösen mindent beterít, itt vagyunk, más lakót nem kerít.
*
Nálad, csend is otthon van,
Fény sző rá álmot boldogan.

Átszűrve jön a fényár,
Hallgat a ház,
Kutya szuszog már.
Fény vetül… a csipkés sugár,
Két szív mást ide nem vár.
*
(senrjon duó)
Rügyfakadás idején
Szép tavaszi dalok, de szólnak…
Nem kell más nekünk!

Legyen így, mutasd meg, kín,
Öröm él még, te hajnali kék…
Nem kell más nekünk!
*
(tükör apeva duó)
Rügy
Éled,
Tavasz int.
Szólnak dalok,
Nem kell más nekünk.

Nem kell más nekünk,
Szólnak dalok,
Tavasz int.
Éled
Rügy.
*
Kék
Éled,
Öröm él.
Hajnali kék,
Fájdalom tűnhet.

Fájdalom tűnhet.
Hajnali kék,
Öröm él.
Éled
Kék.

Vecsés, 2023. március 15. – Siófok, 2025. június 11. -Kustra Ferenc József- íródott: mint Szergej Jeszenyin (1925): azonos c. versének kétszerzős átírta! Az alapverset én írtam, a kiegészítő-ket, Gránicz Éva: szerző-, és poéta társam.

Szeretni születtem én erre a világra,
nem pedig aki érzéseit megjátssza.
Ki fecsegi, s dobálja az üres szavakat,
aki érzések nélkül mondja ki a valótlant.

És színaranyból készült az én kicsi lelkem,
Így ez soha nem fog változni bennem.
Nem kezdek játszmákba, mint sokan teszik,
érzéseiket nem kimutatni ma olyan trendi.

Nem taktikázok az életben, erre én ezt fogom,
amit érzek és gondolok mindig kimondom.
S ha szívemmel gondolkodom,
megsebzik a lelkem?
Szeretni születtem mégis szívem ellen,
kellene tennem?

Ha kell a fájdalmat választom, lelkem remeg,
de akkor is szeretek, a hazug szavak helyett.
Nem állok be a sorba, ahol tilos kimutatni a szív érzelmét,
inkább választom a fájdalmat, s szívem
ezer sebét.

Ha majd az éj leszáll és kigyúlnak a fények,
két szemed nem tekint rám mert alszol édes.
Nézlek téged, őrzöm álmodat, figyellek téged,
s hallgatom szuszogásodat lélegzel-e élet.

Érzem, bőröd illatát, ahogy óvatosan,
hozzád bújok, hogy ne ébredj fel drága.
Ne zavarjam meg békés, nyugodt álmodat,
szívverésed hallgatom, ahogy dobog halkan.

S hallom, hogy álmodban nevem suttogod,
velem, rólam álmodsz minden éjjel angyalom.
Azt suttogod halkan, mennyire szeretsz,
boldog vagyok, hogy álmodban velem érzel.

Én is nagyon szeretlek suttogom csendesen,
hogy ne zavarjam szép álmodat kedvesem.
Szívem hevesen dobog mikor hallom,
hogy nevemet mondod, s hallgatom.

Szeretlek, drága tubarózsám, édes violàm,
magadban beszélsz, s hallgatom-e csodát.
Egyre jobban féltelek és szeretlek téged,
mert csakis veled tudom elképzelni az életem.

Szeretlek nagyon kedves, drága egyetlenem,
nélküled már üres lenne az egész életem.
Veled leszek hűen életem végéig drága kincs,
mert ilyen csodálatos szerelem a világon nincs.

Szívem legmélyére rejtettem el neved, s mindent kedvesem,
minden szót, csókot, érintést, amit testem veled érez.
És ott mélyen bent a szívemben,minden rólad szól, s mit éjjel, s nappal érzek valódi és igaz.

A legszebb dolog vagy az életemben drága,
és örökké az maradsz a szívembe zárva.
Szívem legféltettebb kincse te vagy kedves,
lelkemnek, s a szívemnek édes szerelme.

Az irántad érzett szerelmem soha el nem,
múlik örökké az idők.végezetéig velem leszel.
Kezem, kezedben, szíved, szívemben,
szemeid tükrében elveszek szerelmem.

Nem akarok többé nélküled élni csak veled,
szívemet csak a Te szívedhez szegezem.
Szívem zárjának te vagy a kulcsa, s örzője,
rád bízom az életem egyetlen szerelmem.