Idő 
Értékelés 
Értékelés Rámült a késő, zord magány
Hegedűszó szólt az éjszakán.
Néha felsírt hangja lágyan
Benne reszketett a vágyam.
Rámült a késő zord magány,
Egy emlék szállt az éjszakán.
Bedugtam mind a két fülem
Hogy ne halljam a nótát sem:
De szállt a nóta csendesen
És haldokolt a szerelem.
Hegedűszó szólt az éjszakán.
Néha felsírt hangja lágyan
Benne reszketett a vágyam.
Rámült a késő zord magány,
Egy emlék szállt az éjszakán.
Bedugtam mind a két fülem
Hogy ne halljam a nótát sem:
De szállt a nóta csendesen
És haldokolt a szerelem.
Én látlak jönni . . .
Fejed körül koszorúval,
Szemedben a régi búval.
Piros virágok intenek,
Vidám tündérek szállnak,
S a földre rózsát hintenek,
Én itt, az éjben várlak;
Én látlak menni . . .
Eltűnik a tündér, a virág,
S nem történt semmi.
Fejed körül koszorúval,
Szemedben a régi búval.
Piros virágok intenek,
Vidám tündérek szállnak,
S a földre rózsát hintenek,
Én itt, az éjben várlak;
Én látlak menni . . .
Eltűnik a tündér, a virág,
S nem történt semmi.
Nyolcat veri az estharang
Üt csendben, üt az óra,
S én megyek a találkozóra.
Halk esőcseppek peregnek lent,
A várás lázas, édes a csend,
S nyolcat veri az estharang.
Én jövök hozzád, vársz e rám?
Üt csendben, üt az óra . . .
Üt csendben, üt az óra,
S én megyek a találkozóra.
Halk esőcseppek peregnek lent,
A várás lázas, édes a csend,
S nyolcat veri az estharang.
Én jövök hozzád, vársz e rám?
Üt csendben, üt az óra . . .
Mennek az utcán az emberek
S én úgy szeretnék velük menni,
De nem jön velem már senki.
Mert vagyok tűnődő borús lélek,
S mert árva vagyok és semmim sincs.
És mennek, mennek az emberek,
S én mindig egyedül megyek.
S én úgy szeretnék velük menni,
De nem jön velem már senki.
Mert vagyok tűnődő borús lélek,
S mert árva vagyok és semmim sincs.
És mennek, mennek az emberek,
S én mindig egyedül megyek.
Semmi.
Csak mintha hajnalodna,
Lassan lebukik a hold
Pirkad már Arad felől
S eszembe jut: éjszaka volt.
Egy borospohár félig tele
Őríz, mintha joga volna.
S messziről, mintha elveszett álmom dalolna.
Tétován állok
Keresem az álmot, amely tovaszállott.
Lassan lebukik a hold,
S eszembe jut, éjszaka volt.
Csak mintha hajnalodna,
Lassan lebukik a hold
Pirkad már Arad felől
S eszembe jut: éjszaka volt.
Egy borospohár félig tele
Őríz, mintha joga volna.
S messziről, mintha elveszett álmom dalolna.
Tétován állok
Keresem az álmot, amely tovaszállott.
Lassan lebukik a hold,
S eszembe jut, éjszaka volt.
