Elhalkulnak már a szavak,
a csend beszél majdan tovább,
s hagyom, hogy álmodozzanak
alkonyukban, fenn a Golgotán.

Szemem derűs ragyogása
néma szürkeségbe vált,
az emberekbe vetett hitem,
ím, mégis megváltásért kiált!

Ó, mentsd meg őket, Atyám!
Csak harminc ezüst az ára;
könnye hullott el bánatán,
s kötelet dobott egy fára.

Hiszem; hogy egykor majd
többé már nem aláznak,
hiszem, hogy egykor majd
Tehozzád találnak!

Elhalkulnak már a szavak,
a csend beszél majdan tovább,
s hagyom, hogy álmodozzak
majd én is a Golgotán.

Hallgass magadra,
Hallgass a múltadra,
Bízd magad bizalmadra.
Építs belső tudatodra,
Fölöset ne vegyél válladra,
Ne hagyd tenmagad a fájdalmadra.
Ülj ki bátran az életkarzatodra,
Jobban hagyatkozz a belső sugallatra,
Ha baj ér, veszteséged van, fogd magad hadra.
Állj ki, és ne hagyd, hogy belelökjenek fagylaltba,
Már megvan és nem csap be téged, hallgass a múltadra,
Emlékezz a múltban, már összegyűlt sok tapasztalatra.

Vecsés,2018. június 27. –Kustra Ferenc József - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet "A".

A bíboros alkonyatról

Bíbor horizont
Festi be a tófelszínt.
Lassú sötétség…
*
Este, bronzszínű
Leplet húz magára ég.
Sötét láthatár…
*
Megnyúlt árnyékok,
Bíbor színűek lettek.
Fent felhőtlenség.
*
Bíbor csendesség,
Hosszan, mélán, felettünk!
Rohanó alkony…
*
Égszínkék világ,
Az esti bíbor égbolt….
Csend és alkonyat.
*
Habkönnyű szellő
Rét füvét fésülgeti.
Bíborló este.
*
Bíbor kimonót
Már felöltötte az ég.
Sötétség, közel.
*
Augusztus is
Lángol, esti fény, meleg.
Bíbor horizont.
*
Napsugár fénye,
Lassan horizontra ér.
Sötét-bíboros.
*
Esthajnalcsillag
Felébredt, lilás égkék.
Felhőtlen égbolt.
*
Alkonyóra már
Üti az esti felet!
Bíbor-mutató!
*
Lomhán elballag
Árnyék, bíborból éjbe.
Beesteledett.

Vecsés, 2017. május 25. Kustra Ferenc – íródott senrjú csokorban.

Nyári eső

Éji holdfényben
Csillagport gyűjt az erdő.
Hajnalra… esik.
*
A reggeli fényt,
Megtöri, vizes levél.
Délben, tűz a Nap.
*
Felhőgomolyok
Gördülnek, esőt szórva.
Sötétes árnyak.
*
Eső kopogtat
Az ablakon. Zivatar.
Párkányon folyik…
*
Zivatar vize
Az ablakokat veri.
Párkányon folyik.
*
Kihalt utcában,
Vígan szakadó eső.
Vizes a beton.
*
Fuvallat simít,
Gyors zápor, így várható.
Szántás-ivólé…
*
Gyümölcstől duzzadt
Faágak, csak lógnak le.
Lemosó eső.
*
Csepegő eső
Monoton dallamra hull.
Nincsen villámlás.
*
Meleg cseppekben
Esik, gyorsan egy zápor.
Tócsákban, napfény.
*
Még kicsit csepeg,
De, szivárvány, már látszik.
Ég, acélkék lesz.
*
Az ég hosszában
Szomorú felhő mereng.
Szertefoszlóban.

Vecsés, 2016. december 20. – Kustra Ferenc József- írtam: haikuban, eredeti Baso féle stílusban…

A nap túlhaladt
A delelőjén, csak süt.
Mezőn, délibáb.
*
A tiszta égbolt,
Végtelen napfény-tenger.
Felhőzet nincsen.
*
Szép kék az égbolt,
Elöntő napfény-tenger.
Felhőzet nincsen.
*
Szépség a kék ég,
Felhő nem mutatkozik!
Égő napsugár!
*
Uralkodó lett
A napfény, mind a tájon.
Messzeség vibrál.
*
Naptűztől izzik
A szomjazó, forró táj.
Mint gyilkos katlan.
*
Meleg napsütés,
Strandon, vizet fröcskölnek.
Árnyékban, hőség.
*
Nap sugarai
Bokrok közt keringőznek.
Páran, faágon.
*
Napfény, csak kotor…
Lombok közé bebújik.
Árnyékot, üldöz.
*
Jegenye szomjas,
Nagy hőség ostromolja.
Izzó levegő.
*
Kimerészkedett
A Nap a mezők fölé.
Virág ékesség.
*
Napsugár nézi,
Víz, folyóból hová lett.
Köves a meder.

Vecsés, 2020. július 18. – Kustra Ferenc József– a csokor eredeti Baso féle stílusban és senrjú –ban íródott