Szófelhő » Nincsen » 68. oldal
Idő    Értékelés
Idő, vasfogát
Már kezdi lecserélni.
Jég, elvékonyul
*
Visszavonulót
Fúj, halott arcú hideg.
Melegítő szél.
*
Süt a nap, emeli a jókedvem,
Kinézek, növekszik derültségem.
Ez még nem az, nem a tavasz napja…
Várom, hogy jő március idusa.
*
A felkelő nap
Sugara zúdul miránk.
Már nincsen harmat
*
Új fények nappal,
Új vaksötétség éjjel.
Új életóra.

Vecsés, 1999. január 17. - Kustra Ferenc József - Versben és Európai stílusú haikuban…
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 491
Közeledik… lehet már csak bliccelni fogok, az élet vonatán.
Majd mikor végleg felismerem, hogy nincsen már menni… hova is mán.
Amikor már talán torz frizurába fésülöm a hajamat
És az lesz a legnagyobb baj, ha már nem ismerem meg magamat.

Ezt a csúnya sorsot, nem kívánom az ellenségemnek sem,
Maradjon az élet, tiszta fő, egészséges lelkiségem.

Az idő bizony, láthatóan kortalan, itt nincsen véglet,
Előbb-utóbb mindent és mindenkit utolér az enyészet.
Mi is csak történelem leszünk, míg élnek, akik ismertek.
Utána, múlt tömeggé válunk, az utódok sem ismernek…

Vecsés, 2012. november 5. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 440
A világ, az élet pocsolya, dohos szagot áraszt,
Ha beleesel, mint veszett, maró lúg, jól szétmállaszt…
Világ felett, fülledten izzadó levegő, hebegve lebeg,
Ebben a környezetben mi kis életünk, szenderegve hebeg…

Fent a felhők felett, tán’ minden olyan más,
Ottan fent, erre tán’ nincsen is hasonmás…
Erre inspirál hőn, a vágyunk tüze,
De nincs már erre is csak vágyunk füstje…

Pedig vannak, ki a pocsolyát szemből, hírből sem ismerik,
És nekik jó, mert életet, mint érett dinnyét, csak lékelik…
Ragacsos, édes leve is csak folyik le a nyakukon,
A jóléttől a nadrágot, jó kihízzák a hasukon…
*

Pocsolyavilág,
Az élet kalitkája.
Erős, dohos szag.
*

Befülledt-világ,
Környezetében élünk.
Hebegve lebeg.
*

A felhők fölött,
Jó lenne, ottan, oly’ más!
Vágytűz loboghat.
*

Pocsolyán kívül
Is van világ! Lékelik!
Leve oly’ édes…
*

Az édes dinnye,
Édes lét, de nem nekünk.
Jólét, hízás, nincs…

Vecsés, 2015. május 2. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és senrjúban…
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1264
Harcos léptekkel
Taposom életösvényt.
Vezérfény nincsen.
*
Harcos gondolat
Lehet vezércsillagom.
Vezérfény minek?
*
Könnycseppem gördül.
Lelkem lökte arcomra.
Vezérfény segít?
*
Könnyektől látok,
De mintha ködben lennék.
Vezérfény ködben?
*
Szél tépi hajam,
Egész életben kócolt…
Vezérfény elbújt?
*
Könny-ködben megyek,
Araszolok halálig.
Vezérfény kihuny?

Vecsés, 2019. július 11. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 390
Nincsen kutam,
Nincsen vizem,
De van utam,
Nagyon hiszem.

Ha volna nagy kürtöm, kürtös lehetnék,
És akkor lehet, hogy sokaknak fújhatnék...

Fújhatnám én a kicsi méheknek
Vagy teli tüdővel a harci méneknek.
Fújnám én a menetelő katonáknak,
Segítve őket, a rohamot... bakáknak.

Fújnám, és annak, aki kívánja,
Dallamot adnék mondanivaló... alája.
Kürtös lehetnék talán az operában,
Kürtölnék, ha biciklis elesett a sárban.

Ha én kürtös lehetnék,
Szebb jövőben hihetnék.
Kürtös sajnos nem vagyok,
Éjjel, mint farkas, Holdra vonítok.

Kürtösnek van útja
De biz’ nincsen kútja.
Bízok, hogy nekem lesz még vizem,
Fújhatom a kürtöm, ezt nagyon hiszem.

Lesz még nekem kutam,
Lesz még nekem vizem.
Lesz még szebb jövőm,
Ezt én nagyon hiszem...
Vecsés, 2012. szeptember 16. – Kustra Ferenc
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1035