Én vagyok az... Itten, én!
De lennék én fenomén?
Ez bizony, nem csak az én vágyam,
Sok ember lenne benne társam…

Ezt a sors, persze keveseknek adja meg,
A többség, marad maga szintjén, a tömeg...
Tömegnek lenni, vajh jó-e?
Ha nincs más, ezt kell élnie…

A lelkem alsó polcain, csak a várakozás honol,
Mi lesz holnap, holnap után, a jövőben… úgy marcangol.
Bármi lehetnék, és az lenne nekem az új élet,
Ha minden marad... a hétköznap úgyis folyó élet.

Vecsés, 2014. február 19. – Kustra Ferenc József

Hogy a megmacskásodott lábaimat kicsit járassam
Életvonatom lépcsője mellé csak úgy leugrottam…
De a korlát fogantyút elengedni egyszerűen nem tudtam,
Így aztán kényszer kapaszkodva egészségügyileg futottam!

Futottam lihegve, sínköveken botlottam, bukdácsoltam,
Elmúlt szereteteken erősen izzadva meditáltam!
Elemezgettem és úgy láttam, hogy itt nem változott semmi… gondoltam,
Életemben mindig hátrányom volt, mert én szerettem és nem molyoltam.

Szó szerint, alig van olyan ember, aki tud is szeretni,
Szó szerint, alig van, aki tud, és nem tudja kimutatni…
Szó szerint, kilencvenhat-hét százalék nem is tud szeretni!

(3 soros-zárttükrös)
Engemet gyermekkoromban ősök, kizárólag szeretetre neveltek,
És életemben meg körülvettek a hihetetlenül szeretetlenek…
Engemet gyermekkoromban ősök, kizárólag szeretetre neveltek.

(3 soros-zárttükrös, önrímes)
Negyvenhat nappal a tizennegyedik születésnapom előtt,
Lecsapott az életménkű, feljött a vörös köd anyám előtt...
Negyvenhat nappal a tizennegyedik születésnapom előtt.

Családomnak vége lett! Utóbb kiderült, hogy anyám végzetesen beteg volt,
Apámnak, előttem mondta, hogy most menj el, délutánra gyere ruháidért.
Apám meg elkullogott, holott a fél ház a nevén volt,
Én meg csak néztem, hogy ő ezen eljárást ki nem kódolt...

Letaglózott semmi üressége, ami hevesen rám robbant,
Majd a falnak vágott és szeretetre vágyó lelkem ott robbant.
Közben meg szeretném hinni, hogy nem csak szeretet vesztese vagyok,
Egyszer még eljön az idő, hogy kihirdetik, a győztes én vagyok!
A pech bilincse azonban, hosszú évek alatt bizony, rég rám rohadt,
És nincs is senkim, ki nevetve kioldaná a picinyke zárakat…

Vannak kiknek a hátrányuk utóbb még az előnyük is,
De én? Immár a függönygördülésem előtt, nem csakis!

(Senrjon)
Megmaradt a hátrányom…
Marad hátrányom, ösztönt élem....
Már ösztönöm sincs…

Vecsés, 2021. március 16. – Kustra Ferenc József

Avagy: tavasz a télben…

A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás,
Varjúraj repül… ez talán a feltámadás?

Süt
A Nap,
Köd sehol,
Éled minden.
Tavasz van talán?

Tavasz van talán?
Éled minden,
Köd sehol,
A Nap
Süt.

Így tél közepén tavaszt játszik a természet?
Meleg levegő is elárasztja légteret!

Már
Langyos
A légtér.
Tavaszt idéz
Az időjárás.

Az időjárás
Tavaszt idéz.
A légtér
Langyos
Már.

A szélroham is csak, lustán battyog, nem kelt hideg érzetet,
Kopasz erdő alatt, az avar jelenti a füvészetet.
Még dörrent is… de, hordani kell a téli ruha hegyeket…

Nincs
Sehol,
Hó se köd.
Virág fakad,
Télnek nyoma tűnt.

Télnek nyoma tűnt,
Virág fakad.
Hó se köd,
Sehol
Nincs.

Ma az udvarban tíz centis már a hóvirág,
Eltévedt a télben, cserbenhagyta... hó-világ.

Még
Tél van,
Látszat csal.
Ne örüljünk,
Várjuk ki végét...

Várjuk ki végét...
Ne örüljünk!
Látszat csal,
Tél van
Még.

Vecsés, 2016. május 24.-2017. december 30. – Szabadka, 2018. január 1. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a tükör- apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A tükör- apevák címe:”Korán jött a tavasz, vagy mégsem...?”

Harci ló vágtat,
Lovas szeme... könnyezik.
Sorsa… követi.
*
Harci ló nem társ!
Lovas... magányos lovas.
Sorsa… követi.
*
Harci ló segít,
Ha zablája jól kezelt…
Sorsa… követi.
*
Harci ló párja,
De sorsa zablát rángat!
Sorsa… követi.
*
Harci ló is sír,
Közben, erőből vágtat!
Sorsa… követi.
*
Harci ló érti,
Menekvés nincs gazdinak…
Sorsa… követi.

Vecsés, 2020. november 26. – Kustra Ferenc József – íródott: senjrú –fél haiku láncos- csokorban.

Telefonálnak
Egymásnak, de megszakadt.
Vonalszakadás.
*
Utazás jeggyel,
Legális utas leszek.
Vonaljegy oda.
*
Tartsa vonalat,
Mondja partner… én várok.
Utóbb, megszakadt.
*
A bakter, vonal
Vizsgálatra ment. Majd jön!
Vasútbiztonság.
*
Egyenes vonal,
Kockás papíron ferde!
Szemmértéke rossz!
*
Részegnek vonal,
Hiába is egyenes.
Ő, görbén halad.
*
Egy vonalzóval
Adták régen a körmöst!
Szép szó nem használt.
*
Erdőt, telepit
És fák vonalas sorban…
Átláthatóság!
*
Tán’ légvonalban
Kevesebb kilométer!
De nincs repülő.
*
Egyenes vonal,
Sorakozó ismérve.
Katonai rend.
*
Vonalas tartás,
Katonatisztnek szükség!
Foglalkozáshoz.
*
Peremvonalat
Kell leellenőrizni!
Front, harchelyzetben…

Vecsés, 2016. február 12. – Kustra Ferenc József – Senrjú –ban pályázati anyagnak készült, a „vonal” jegyében. Nem jött semmilyen visszaigazolás…