Idő 
Értékelés 
Értékelés Megint eltelt egy év és ünnepelünk,
Várakoztunk hosszan és öregedtünk,
Megint eltelt egy év és ünnepelünk.
Advent van először, gyertyák a szimbólumok,
Meggyújtjuk őket vasárnap... meg imádkozok,
Advent van először, gyertyák a szimbólumok.
Ma, várom magam,
Hogy este hazaérjek.
Advent elsőre...
Gyújtjuk az első gyertyát,
Kitárjuk szív-kapuját.
Első gyertyaláng kigyúl,
Szívünkben szeretet gyúl.
*
Az idő halad,
És ma, haza kell érnem!
Advent, második...
Most már két gyertyát gyújtunk,
Asztalnál imát mondunk.
Gyertyák fénye világít,
Lelkünk nyugalmat áhít.
*
Tél közeledik,
Este lesz, forralt bor is!
Advent harmadik...
Három gyertya lángja ég,
Szeretettel telik lég.
Meghittség a lelkünkben,
Hit, remény a szívünkben.
*
Megint elvoltam,
Hó esik. Úton voltam.
Advent negyedik.
Ég mind a négy gyertyaszál,
A Földre majd angyal száll.
Fényt áraszt négy gyertyaláng,
Megváltót küldi Atyánk.
*
Az
első
gyertyát ma
gyújtjuk, békét
sugall lelkünkbe
a
fénye,
második
ékes lángja
hitet szívünkbe
hint,
míg a
harmadik
ragyogása
reménnyel halmoz
el,
advent
utolsó
fénye, jelzi
a szent karácsonyt.
Vecsés, 2018. január 9. – Szabadka, 2018. január 22. – Kustra Ferenc József - A 3 soros-zárttükrös versszakokat és a haiku csokrot én írtam. A tanka csokor verseit, és alulra a lánc-apeva csokrot, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ’A mi adventunk’
Várakoztunk hosszan és öregedtünk,
Megint eltelt egy év és ünnepelünk.
Advent van először, gyertyák a szimbólumok,
Meggyújtjuk őket vasárnap... meg imádkozok,
Advent van először, gyertyák a szimbólumok.
Ma, várom magam,
Hogy este hazaérjek.
Advent elsőre...
Gyújtjuk az első gyertyát,
Kitárjuk szív-kapuját.
Első gyertyaláng kigyúl,
Szívünkben szeretet gyúl.
*
Az idő halad,
És ma, haza kell érnem!
Advent, második...
Most már két gyertyát gyújtunk,
Asztalnál imát mondunk.
Gyertyák fénye világít,
Lelkünk nyugalmat áhít.
*
Tél közeledik,
Este lesz, forralt bor is!
Advent harmadik...
Három gyertya lángja ég,
Szeretettel telik lég.
Meghittség a lelkünkben,
Hit, remény a szívünkben.
*
Megint elvoltam,
Hó esik. Úton voltam.
Advent negyedik.
Ég mind a négy gyertyaszál,
A Földre majd angyal száll.
Fényt áraszt négy gyertyaláng,
Megváltót küldi Atyánk.
*
Az
első
gyertyát ma
gyújtjuk, békét
sugall lelkünkbe
a
fénye,
második
ékes lángja
hitet szívünkbe
hint,
míg a
harmadik
ragyogása
reménnyel halmoz
el,
advent
utolsó
fénye, jelzi
a szent karácsonyt.
Vecsés, 2018. január 9. – Szabadka, 2018. január 22. – Kustra Ferenc József - A 3 soros-zárttükrös versszakokat és a haiku csokrot én írtam. A tanka csokor verseit, és alulra a lánc-apeva csokrot, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ’A mi adventunk’
Hétköznapi pszichológia…
Hatvan felett, állítják, hogy szép lehet az élet.
Mondják ezt azok, kiket még nem gyötört az élet,
Akikben még nem járt le, elkopva, ennyi élet.
Hittem... idősen gondtalan az élet,
Évekkel hátamon, nem találok szépet.
*
Aki fiatalabb, az állítja, hogy csodálatos az öregkor,
És nagyon szép lehet, hogy minden napra jut egy kortynyi pimpós bor.
Ez már nem az őszöm, de biz' a telem kezdete, itt már nincs por…
Fiatalon nem voltam tisztában,
Mit jelent lenni gyászban,
Élni levélhullásban.
*
Hatvan után, az ember újra végigjárja, a járt utat,
És ismét számba-sorba veszi, mi az mi múltjában maradt…
Hatvan után, mese vágyad már nem repít boldog-havas hegyeken át,
Már csak fotelban ülve mulasztod, igen lassan a havas éjszakát.
Múltbanézek, számadásba kezdek...
Találok-e érdemeset, amiért élni muszáj... imába kezdek.
*
Hatvan után, jól megdobál a sors, de száraz kenyérrel,
Sőt, hozzád vágott igen élhetetlen, véges élettel…
Idősen az agy már meddősködik, a kéz enyhén remegő,
Ahogy írok, a toll is hebegő, tenta pacacseppentő…
Életem már nehézkes,
Kezem zsibbad, agyam kihagy, létem már véges.
*
A telemben még megvan a megvett, ingyen bérletem,
De nincs pénzem, nincsen tűzifám, bár még van tűzhelyem…
Körülöttem van levegő, de hideg, nem élvezem…
Csonka létem tengetem,
Időmet lassan pergetem,
Értelmetlen... elveszett álmokat kergetem.
*
Hah! Juj, de régen én már rájöttem, nem csak a szeretet számít,
Bár én is tudtam régen, de hatvan után már, miért is csábít?
Öregségem monoton,
Mennék... sorsom kegyetlen, visszatart konokon.
Még létezek... romokon.
*
Az udvaron, már éles a levegő, sötét felhők a horizontom felett,
Ha még sokáig maradok, betegséget kapok, és nem élvezem kellemet.
Remény, honnan és minek, mihez? Örülök, ha így élhetem az életemet…
Vecsés, 2011. március 1. – Szabadka, 2018. február 20. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a 10 szavasokat, szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit. A 10 szavasok címe: ’Még létezek... romokon’
Hatvan felett, állítják, hogy szép lehet az élet.
Mondják ezt azok, kiket még nem gyötört az élet,
Akikben még nem járt le, elkopva, ennyi élet.
Hittem... idősen gondtalan az élet,
Évekkel hátamon, nem találok szépet.
*
Aki fiatalabb, az állítja, hogy csodálatos az öregkor,
És nagyon szép lehet, hogy minden napra jut egy kortynyi pimpós bor.
Ez már nem az őszöm, de biz' a telem kezdete, itt már nincs por…
Fiatalon nem voltam tisztában,
Mit jelent lenni gyászban,
Élni levélhullásban.
*
Hatvan után, az ember újra végigjárja, a járt utat,
És ismét számba-sorba veszi, mi az mi múltjában maradt…
Hatvan után, mese vágyad már nem repít boldog-havas hegyeken át,
Már csak fotelban ülve mulasztod, igen lassan a havas éjszakát.
Múltbanézek, számadásba kezdek...
Találok-e érdemeset, amiért élni muszáj... imába kezdek.
*
Hatvan után, jól megdobál a sors, de száraz kenyérrel,
Sőt, hozzád vágott igen élhetetlen, véges élettel…
Idősen az agy már meddősködik, a kéz enyhén remegő,
Ahogy írok, a toll is hebegő, tenta pacacseppentő…
Életem már nehézkes,
Kezem zsibbad, agyam kihagy, létem már véges.
*
A telemben még megvan a megvett, ingyen bérletem,
De nincs pénzem, nincsen tűzifám, bár még van tűzhelyem…
Körülöttem van levegő, de hideg, nem élvezem…
Csonka létem tengetem,
Időmet lassan pergetem,
Értelmetlen... elveszett álmokat kergetem.
*
Hah! Juj, de régen én már rájöttem, nem csak a szeretet számít,
Bár én is tudtam régen, de hatvan után már, miért is csábít?
Öregségem monoton,
Mennék... sorsom kegyetlen, visszatart konokon.
Még létezek... romokon.
*
Az udvaron, már éles a levegő, sötét felhők a horizontom felett,
Ha még sokáig maradok, betegséget kapok, és nem élvezem kellemet.
Remény, honnan és minek, mihez? Örülök, ha így élhetem az életemet…
Vecsés, 2011. március 1. – Szabadka, 2018. február 20. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a 10 szavasokat, szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit. A 10 szavasok címe: ’Még létezek... romokon’
Égi küldöncként ért a földre
bűn útjait kifürkészni,
angyalszárnyát levetette, mert
emberként kell megérkezni.
Csak úgy találja meg a választ
ha a bűnbe veti bele magát,
megismerve az ellenséget
megnyerheti ezt a csatát.
Mert csata lesz ez, tudta jól,
mit a gonosz ellen vív meg,
csak a szeretet győzheti le
sem fegyverek, sem méreg.
Mélyen belegázolt a bűnbe
gyenge pontokat keresve,
de elsodorra könnyű élet
a szárnyát is elfeledte.
A gonosz ellen felvértezve
indult el erre az útra,
de beleveszett már a bűnbe
mint egy feneketlen kútba.
Évszázadok pora lepi már
a régen levetett szárnyait,
bűnös emberként közöttünk jár
gonosz vezérli vágyait.
bűn útjait kifürkészni,
angyalszárnyát levetette, mert
emberként kell megérkezni.
Csak úgy találja meg a választ
ha a bűnbe veti bele magát,
megismerve az ellenséget
megnyerheti ezt a csatát.
Mert csata lesz ez, tudta jól,
mit a gonosz ellen vív meg,
csak a szeretet győzheti le
sem fegyverek, sem méreg.
Mélyen belegázolt a bűnbe
gyenge pontokat keresve,
de elsodorra könnyű élet
a szárnyát is elfeledte.
A gonosz ellen felvértezve
indult el erre az útra,
de beleveszett már a bűnbe
mint egy feneketlen kútba.
Évszázadok pora lepi már
a régen levetett szárnyait,
bűnös emberként közöttünk jár
gonosz vezérli vágyait.
A szerzőpáros TANQ –ban, 10 szavasokban és apevában meditált…
Most, eljött az idő
Kérdezni a tetteimet.
Vagy talán már, késő?
Ideje számvetést tenni,
Élni?! Kevés remény hinni.
Ideje számvetést tenni,
Létbe még szépet becsenni.
*
Leéltem életem,
De, nem is éltem… végül is
Nem leélni! Élni!
Évek elszálltak felettem,
Élet helyett... csak temettem.
Sok év mellettem elsuhant,
Nem is éltem... volt csak sírhant.
*
Visszaemlékezve láthatod a történetedet,
A tetteidet,
Mit tett veled élet!
Rongy az életed,
Társad nincsen.
Mostohád,
Léted
Lett.
*
A múltat kérdezni nem lehet,
Már itt hiába húzod, fékeket!
Amit leéltél
Nem változik.
Élni már
Idő
Nincs.
Amit leéltél
Nem változik.
Próbálj még
Élni,
Hidd!
*
Csak egy élete van
Mindenkinek, és az a múlt!
Élted, vagy leélted?
Vecsés, 2016. október 1. – Szabadka, 2018. január 8. –Kustra Ferenc – A HIAQ –kat és a 10 szavasokat én írtam, a TANQ- hoz és a plusz verseket és az apevákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ”Élni kellett volna”
Most, eljött az idő
Kérdezni a tetteimet.
Vagy talán már, késő?
Ideje számvetést tenni,
Élni?! Kevés remény hinni.
Ideje számvetést tenni,
Létbe még szépet becsenni.
*
Leéltem életem,
De, nem is éltem… végül is
Nem leélni! Élni!
Évek elszálltak felettem,
Élet helyett... csak temettem.
Sok év mellettem elsuhant,
Nem is éltem... volt csak sírhant.
*
Visszaemlékezve láthatod a történetedet,
A tetteidet,
Mit tett veled élet!
Rongy az életed,
Társad nincsen.
Mostohád,
Léted
Lett.
*
A múltat kérdezni nem lehet,
Már itt hiába húzod, fékeket!
Amit leéltél
Nem változik.
Élni már
Idő
Nincs.
Amit leéltél
Nem változik.
Próbálj még
Élni,
Hidd!
*
Csak egy élete van
Mindenkinek, és az a múlt!
Élted, vagy leélted?
Vecsés, 2016. október 1. – Szabadka, 2018. január 8. –Kustra Ferenc – A HIAQ –kat és a 10 szavasokat én írtam, a TANQ- hoz és a plusz verseket és az apevákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ”Élni kellett volna”
A feneketlen kút mélyén
titkot őriz a sötét,
megkeresném, de az utat
lezárja ősi pecsét.
Mélység árnyai vigyázzák
leplet borítanak rá,
el kell hoznom lélek fényét
pecsétet csak az nyitná.
Ha felnyílna az ősi zár
feltárulna a titok,
fényt vinnének sötétségbe
mélybe szálló angyalok.
Pecsét nyitját kerestem én
árnyak álltak utamban,
harc helyett csak megálltam és
megtaláltam magamban.
titkot őriz a sötét,
megkeresném, de az utat
lezárja ősi pecsét.
Mélység árnyai vigyázzák
leplet borítanak rá,
el kell hoznom lélek fényét
pecsétet csak az nyitná.
Ha felnyílna az ősi zár
feltárulna a titok,
fényt vinnének sötétségbe
mélybe szálló angyalok.
Pecsét nyitját kerestem én
árnyak álltak utamban,
harc helyett csak megálltam és
megtaláltam magamban.
