Nevetésed, mosolyod többet ér a Napnál
Kertem virágai mindent meg adnák
Ha szépségedből nekik többet adnál
Legszebb virágaimnál is,Te vagy a legszebb
Ölelésed közben nyakadba bújva
Magamba szívom illatod újra
Ha távolodom Tőled levegőért kapok

Bizonyos métert Nélküled nem teszek
Élő virágszálam magamnak szedem
Erdőben járva a fák sorfalat állnak
Tisztelegnek, meghajolnak Neked
Erdő, mező virágai királynőre várnak
Széles nagy réten virágok állnak

Elnyúlunk a virágos nagy réten
Arany hajadba sok szép virág kéret
Legyen e virágos nagy rétnek
Általad Tündér az éke
Vigyázva ölellek érintem bőröd
Tündérem Királynőm hajszála ne törjön

Rátapad az ajkam, Királynőm ajkára
Fenséges jó izét semmiért nem adnám
Elszédülök tőle forog velem világ
Tündér Királynőmé e réten valamennyi virág
Mézédes csókjáért csókot kap cserébe
Boldogan borulok Szerelmem ölébe

Igen! Emlékszel rá?
Amikor ebéd előtt
A kocsiban azt kértem
Hogy úgy döntsél
Ne fájjon az Nekem
Kérés volt tisztességes
Szerintem, úgy éreztem
Ismét hittem neked
Miért? az okát tudod

De köszönöm kedvességed
Időpontot kérek tőled
Mikor jövök s megölellek
Nem vagyok egyszerű eset
Tartozom azok közé
Kik kevesek
Csalódtam már sokat
Olyan emberben
Kiben megbíztam teljesen

Nevettem már könnyeken
Könnyeztem nevetésemen
Ütöttek, rúgtak
Én felálltam
Ültem és tovább tűrtem
Egyetlen pofon sem
Ejtett Rajtam sebet
Kitéptem a szívem
És adtam oda Neked
Dobtad porba nem kellett

Megtanultam megbocsájtani
Megbocsájthatatlant elfelejteni
Mit más soha
Képes nem tenne Veled
Tanultam és megbuktam
Felálltam újra
De ismét a földre rogytam

Éltem az életem
Olykor temettem lényem
Még is itt vagyok
Készen arra,hogy megmutassam
Az élet lehet mostoha
Bármilyen kemény
Élni, végigcsinálni érdemes
Újra felállni, van remény!

Karácsonyi ének hangja
Nem! Barbykának édes hangja
Nevetve szól gurgulázik
Betölt mindent csengő hangja
Kedves száját csókra tartja

Ki nem hagyom ha oda adja
Imádom szép, csókos ajkát
Mert szerelemmel dajkál
Szerelemtől izzik arca
Ebből lesz a szívek harca

Szerelemmel szívem tele
Megosztja ezt Barby velem
Együtt dobog a szívünk
Csókba folyik ritmusuk
Kicsi kezét körém fonja

Így a csókot forrón adja
Csókja nem édes
Mi több, mézes
Teste forró
Mint a parázs
Garanciát rá nem ád
Majd kiugrik a szívem
Őrülten kalapál
Csóknak tüze lankadatlan
Szomjúságunk olthatatlan

Mindent megtennék érte
Ha Édesanyám még élne
Simogatnám mint tette Ő velem
Szeretettel kedvében járnék
Okot rá mindig találnék
De elment sajnos,nincs
Pedig lenne nekem nagy kincs
Álmomban sokszor
Kedvesen meglátogat
Beszélget velem
Ha lenne elvinném mert szerette
Gyógyfürdőbe velem
Velünk jönne két gyermekem

Kicsiknek őket nevelte
Rosszalkodtak, el nem verte
Pajkosságuk velük nevette
Látom még most is
Vidám nevető arcát
Betegséggel dacolván
Elűzte azt magától
Végül nem szabadult
A halál karmától
Emlékét őrzi még élek
Örökre betölti egész lényem
Gondoskodás szeretet
Kevés volt,hogy itt legyen
Ha most is itt lehetne
Vidám lenne és nevetne
Szívemben Ő örökre
Az Édesanyám marad.

Reggel felébredek,valaki rám köszön
Mosolyogva benéz az ablakon
Legyen ma szép napod!
Integet,nevetve mondja
Ugye tudod,hogy ki vagyok?
Veled most barátkozni akarok
Kedvedért aranyban ragyogok
Szólíts a nevemen
Én a Nap vagyok
Elkísérlek utadon bárhová
Csak mond, hogy akarod

Kisajátítani nem fogsz
Szolgállak én nap hossz
Rossz kedvet nem ismerem
Csak a vidámságot szeretem
Könnyet csalok a szemedbe
Ha mélyen nézel a lelkembe
Nézek én is a Tiédbe
Akkor öröm költözik a szívedbe
Simogatok szerelmest és beteget
Öreget és virágzó réteket
Tőlem mindig jó kedvük lesz

Megszelídítem a szelet
Így ő is a barátod lehet
Lelkemtől vesz a Föld
Nagy lélegzetet
Haraggal nem tudod nézni senkire
Barátja ezért, vagyok mindenkinek
Uralom kertet,mezőt életet
Így nézni Rátok, fentről nézhetek
Lejövök gyakran Hozzád
Hogy megcsókoljam orcád
Haragosom nincsen
Szeretetem jutalmam
Kivételt nem ismer