Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem egy perc, de már évek, Nusi!
Igen hiányollak, kis Husi.
Elmentél, itt hagytál,
Búcsú! Nem fáradtál…
És biz’ már nincs is meg a bungi!
Te kinevetsz… csókra vágyódót.
Te kinevetsz… mint ezt megírót.
Legalább tudatnád,
Hogyha tán’ akarnád…
Pedig képviselted… állandót.
Nem töltünk együtt, vad éjszakát?
De, hallom lelkem nagy sikolyát…
Nem jelentek semmit?
Legalább egy kicsit?
Mi nem élünk át már… ágycsatát.
Vecsés, 2022. október 7. – Kustra Ferenc József – íródott: ROMANTIKUS limerik csokorban.
Igen hiányollak, kis Husi.
Elmentél, itt hagytál,
Búcsú! Nem fáradtál…
És biz’ már nincs is meg a bungi!
Te kinevetsz… csókra vágyódót.
Te kinevetsz… mint ezt megírót.
Legalább tudatnád,
Hogyha tán’ akarnád…
Pedig képviselted… állandót.
Nem töltünk együtt, vad éjszakát?
De, hallom lelkem nagy sikolyát…
Nem jelentek semmit?
Legalább egy kicsit?
Mi nem élünk át már… ágycsatát.
Vecsés, 2022. október 7. – Kustra Ferenc József – íródott: ROMANTIKUS limerik csokorban.
(sorok és gondolatok az utolsó százból)
A történelemnek gúnyos búcsút intve
elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.
Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva,
eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.
Csend van:
A némaság marokként fojt mindent,
senki sem nyomja le többé a kapukilincset.
A székek némák, nincs se taps, se nevetés.
Nincs itt, csak egy vén bohóc... és a feledés.
Végtelen körút az élet, e bomlott, őrült szerkezet.
Horog vonszolta fatönk, a sötét, vak semmi felett.
S mint elaggott kerekek: örökkön és újra
terhünket cipeljük a sárral bélelt útra.
Vak vagyok:
e setét világban, hol nincsenek fénylő napok,
hol nincsenek soha kérdések,
se nyugvást adó válaszok.
Sorsom elhaladt mellettem legyintve,
- saját történelmének végső búcsút intve -
és egy elhagyott,
szélfútta hárfán az enyészet görbe ujja játszik.
Elszállt rég a büszke Főnix:
többé már emléke sem látszik.
Pest - Buda, 2014. május 26.
A történelemnek gúnyos búcsút intve
elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.
Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva,
eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.
Csend van:
A némaság marokként fojt mindent,
senki sem nyomja le többé a kapukilincset.
A székek némák, nincs se taps, se nevetés.
Nincs itt, csak egy vén bohóc... és a feledés.
Végtelen körút az élet, e bomlott, őrült szerkezet.
Horog vonszolta fatönk, a sötét, vak semmi felett.
S mint elaggott kerekek: örökkön és újra
terhünket cipeljük a sárral bélelt útra.
Vak vagyok:
e setét világban, hol nincsenek fénylő napok,
hol nincsenek soha kérdések,
se nyugvást adó válaszok.
Sorsom elhaladt mellettem legyintve,
- saját történelmének végső búcsút intve -
és egy elhagyott,
szélfútta hárfán az enyészet görbe ujja játszik.
Elszállt rég a büszke Főnix:
többé már emléke sem látszik.
Pest - Buda, 2014. május 26.
Hatvanhét éve már, mozdultam,
Hosszú utamra elindultam.
Jól ordítottam, megkaptam a saját tempót.
Mindig igyekszem kihozni belülről a jót.
*
Tudatlanok oly’
Bőszen támadják, jókat!
Harcom, egyedül.
*
Igyekeztem, megterveztem a jövőmet,
De nem kaptam, csak kézlefogó őröket.
Nem volt elég őr, így kaptam kritikát is,
Nekem így minden lett, antiszociális.
*
Gátoltak, mások,
Mert nem néztek jó szemmel.
Folyvást, támadás…
*
Értetlenül álltam az ilyen dolgok előtt,
Mert én logikusan terveztem meg a jövőt.
Lehet, hogy én nem láttam a szálfától az erdőt?
Mások meg meglátták a fa mögött az esendőt?
*
Jövő tervezés.
Alapos munka kevés.
Részlet, ördögi.
*
Már tudom, én voltam, magam voltam életem szálfája,
Más meg csak csenevész bokor volt, de ért a kritikája!
*
Ne kritizáljon,
Írjon jobbakat, ha tud!
Írás megmarad.
*
Már időm java letelt, bizony megöregedtem,
De megvan már az életcélom, mára megleltem!
*
Életfám korhadt,
De pennám vége tintás!
Vers, rímfaragás.
*
Hosszú utamra indultam,
Hosszú utamon haladtam,
Rögvest értetlenkedtem, szidás előtt.
Én már régen terveztem meg a jövőt…
*
Legyen lúdtollam!
Legyen kalamárisom!
Legyen papírom!
*
Hosszú utamon indultam.
Elvi hitben, elkorhadtam…
Vecsés, 2015. augusztus 24. –Kustra Ferenc József- Ari Fabbro: Hosszú útra indultam c. verse ihletésével írtam, versben és senrjúban… önéletrajzi írásként.
Hosszú utamra elindultam.
Jól ordítottam, megkaptam a saját tempót.
Mindig igyekszem kihozni belülről a jót.
*
Tudatlanok oly’
Bőszen támadják, jókat!
Harcom, egyedül.
*
Igyekeztem, megterveztem a jövőmet,
De nem kaptam, csak kézlefogó őröket.
Nem volt elég őr, így kaptam kritikát is,
Nekem így minden lett, antiszociális.
*
Gátoltak, mások,
Mert nem néztek jó szemmel.
Folyvást, támadás…
*
Értetlenül álltam az ilyen dolgok előtt,
Mert én logikusan terveztem meg a jövőt.
Lehet, hogy én nem láttam a szálfától az erdőt?
Mások meg meglátták a fa mögött az esendőt?
*
Jövő tervezés.
Alapos munka kevés.
Részlet, ördögi.
*
Már tudom, én voltam, magam voltam életem szálfája,
Más meg csak csenevész bokor volt, de ért a kritikája!
*
Ne kritizáljon,
Írjon jobbakat, ha tud!
Írás megmarad.
*
Már időm java letelt, bizony megöregedtem,
De megvan már az életcélom, mára megleltem!
*
Életfám korhadt,
De pennám vége tintás!
Vers, rímfaragás.
*
Hosszú utamra indultam,
Hosszú utamon haladtam,
Rögvest értetlenkedtem, szidás előtt.
Én már régen terveztem meg a jövőt…
*
Legyen lúdtollam!
Legyen kalamárisom!
Legyen papírom!
*
Hosszú utamon indultam.
Elvi hitben, elkorhadtam…
Vecsés, 2015. augusztus 24. –Kustra Ferenc József- Ari Fabbro: Hosszú útra indultam c. verse ihletésével írtam, versben és senrjúban… önéletrajzi írásként.
Kivonat az életből…
(3 soros-zárttükrös trió)
Folyvást csak szembejönnek a megvalósultalan álmok,
Álom nem valósul… de talán vannak jó pillanatok…
Folyvást csak szembejönnek a megvalósultalan álmok.
Kényszer öröm, kényszeres jókedv ellensúlyozza fájdalmat,
Körül is nézek, végig gondolom, ennyire jut akarat…
Kényszer öröm, kényszeres jókedv ellensúlyozza fájdalmat.
Bizony a nevetés is lehet egy rettenetes nyekergés,
Mikor ez olyan, mint a kukacnak pocsolyában tekergés…
Bizony a nevetés is lehet egy rettenetes nyekergés.
(leoninus)
Van, kit ér a bánat és csak morog, majdan ráér… majd sírjában forog.
Lehet, hogy azért morog ő sértetten, mert jobb lenne megszületetlen…
Tudjuk is, hogy élet juj, de nagyon vaskobakos, mondhatjuk, iszonyatos.
Van aztán a -mondják- fanyar mosoly is, ez őszintétlen is, meg csalfa is!
Van, aki sérelme esetén annyira ordít, hogy még kisebb harangot is kondit.
Van, ki örömét úgy éli, hogy sírva nevet, ő egy ideig nem fokozza csendet...
(Senrjú)
Kényszer nevetés,
Nem való jót keresni.
Kínos átélni!
(HIQ)
Rátalál
Valaki jóra?
Átéli?
(Senrjon)
Háborúk, nem is messze,
Ez öröm-gyilkos… egye fene!
Csak a robbanás!
(Sedoka – két katauta.)
Könnyes arc miért?
Bánat, sírást okozza.
Öröm is okozhatja…
Könnyes arc miért?
Végső bánat okozza.
Életút okozhatja.
(Apeva)
A
sírás
Csak megáll,
Abbamarad,
Ha bú nem ural.
(Bokorrímes)
Van ki bánatát úgy éli meg, hogy teliszájjal ordít,
Ha nem hagyja abba, akkor mindenkit bizton megőrjít.
Vecsés, 2023. december 31. – Kustra Ferenc József
(3 soros-zárttükrös trió)
Folyvást csak szembejönnek a megvalósultalan álmok,
Álom nem valósul… de talán vannak jó pillanatok…
Folyvást csak szembejönnek a megvalósultalan álmok.
Kényszer öröm, kényszeres jókedv ellensúlyozza fájdalmat,
Körül is nézek, végig gondolom, ennyire jut akarat…
Kényszer öröm, kényszeres jókedv ellensúlyozza fájdalmat.
Bizony a nevetés is lehet egy rettenetes nyekergés,
Mikor ez olyan, mint a kukacnak pocsolyában tekergés…
Bizony a nevetés is lehet egy rettenetes nyekergés.
(leoninus)
Van, kit ér a bánat és csak morog, majdan ráér… majd sírjában forog.
Lehet, hogy azért morog ő sértetten, mert jobb lenne megszületetlen…
Tudjuk is, hogy élet juj, de nagyon vaskobakos, mondhatjuk, iszonyatos.
Van aztán a -mondják- fanyar mosoly is, ez őszintétlen is, meg csalfa is!
Van, aki sérelme esetén annyira ordít, hogy még kisebb harangot is kondit.
Van, ki örömét úgy éli, hogy sírva nevet, ő egy ideig nem fokozza csendet...
(Senrjú)
Kényszer nevetés,
Nem való jót keresni.
Kínos átélni!
(HIQ)
Rátalál
Valaki jóra?
Átéli?
(Senrjon)
Háborúk, nem is messze,
Ez öröm-gyilkos… egye fene!
Csak a robbanás!
(Sedoka – két katauta.)
Könnyes arc miért?
Bánat, sírást okozza.
Öröm is okozhatja…
Könnyes arc miért?
Végső bánat okozza.
Életút okozhatja.
(Apeva)
A
sírás
Csak megáll,
Abbamarad,
Ha bú nem ural.
(Bokorrímes)
Van ki bánatát úgy éli meg, hogy teliszájjal ordít,
Ha nem hagyja abba, akkor mindenkit bizton megőrjít.
Vecsés, 2023. december 31. – Kustra Ferenc József
Mi az a létező valami,
Aminek a neve a semmi?
Van-e semmi? Ha van, az a nem… semmi.
Ha nincs, akkor meg mi az ami semmi?
Ha már a vágyad, üldözi a semmid,
Akkor úton vagy, hogy legyen valamid.
Ha szegény vagy és nincsen semmid,
Akkor a vagyonod a semmid.
Ha semmid nincsen, nálad úr a hiány,
És fölöttébb nagy az egyensúlyhiány.
Semmivel nem lehetsz úr a portádon,
Csak kieshetsz a korhadt fakorláton.
A semmiddel, Te nem jutsz messzire,
Hiába szeretnéd, bármennyire.
Ha már felfogtad, létezik a semmid,
Akkor tudd, hol is keresd a valamid.
Ha már tudod, hogy hol keresd a valamit,
Akkor menj az úton, hagyd veszni a semmit.
Ha gazdagon értékeled a valamit,
Akkor nagyon vigyázz! Ne gyűjtsd be a semmit!
Ha már van vágyad, és üldözi… semmid,
Akkor úton vagy… majd lészen valamid.
Mindig volt, talán van és lesz is valamid,
Bizony akkor is, amikor nincsen semmid...
Vecsés, 2013. szeptember 22. – Kustra Ferenc József- Tóth Sarolta:” Van semmi is” c. verse ihletésével.
Aminek a neve a semmi?
Van-e semmi? Ha van, az a nem… semmi.
Ha nincs, akkor meg mi az ami semmi?
Ha már a vágyad, üldözi a semmid,
Akkor úton vagy, hogy legyen valamid.
Ha szegény vagy és nincsen semmid,
Akkor a vagyonod a semmid.
Ha semmid nincsen, nálad úr a hiány,
És fölöttébb nagy az egyensúlyhiány.
Semmivel nem lehetsz úr a portádon,
Csak kieshetsz a korhadt fakorláton.
A semmiddel, Te nem jutsz messzire,
Hiába szeretnéd, bármennyire.
Ha már felfogtad, létezik a semmid,
Akkor tudd, hol is keresd a valamid.
Ha már tudod, hogy hol keresd a valamit,
Akkor menj az úton, hagyd veszni a semmit.
Ha gazdagon értékeled a valamit,
Akkor nagyon vigyázz! Ne gyűjtsd be a semmit!
Ha már van vágyad, és üldözi… semmid,
Akkor úton vagy… majd lészen valamid.
Mindig volt, talán van és lesz is valamid,
Bizony akkor is, amikor nincsen semmid...
Vecsés, 2013. szeptember 22. – Kustra Ferenc József- Tóth Sarolta:” Van semmi is” c. verse ihletésével.
