Szófelhő » Nek » 46. oldal
Idő    Értékelés
Hétköznapi pszichológia…

A legjobb szív is
Ha bántják, megszakadhat
És követi bú.
*

Lélek nyugalma
Maga a föloldozás;
A hit, semmi más.
*

Becsüld életed,
Tiszteld nagyon önmagad.
Üdvözülést nyersz.
*

Legyél folyvást jobb,
Léted értelmet nyerhet.
Add meg magadnak.
*

Lelj nyugalomra,
Meg lesz a harmóniád,
Megleled helyed.
*

Hallgass szívedre,
De vésd jól az eszedbe:
Gondolkodni kell!
*

Ha bánatos vagy
Így várod a holnapot!
Lépd át önmagad.
*

Cselekedeted
Meghatározza, ki vagy!
Így ítélnek meg…
*

Hallgass a múltra,
Lépésedhez például!
Így előbbre jutsz…
*

Igaz bölcsesség,
Belül, mint forrás fakad.
Rossz, ha elapad.
*

Öregszel? Én is.
Nem tetszik? Bizony mégis…
Fogadd el magad!

Vecsés, 2012. október 02. –Kustra Ferenc József- írtam: Szentes Zsófia: „Csak elmondom” c. versének a senrjú átirataként, a szerző engedélyével.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 89
A sivatag pusztaság, nyomasztó, végtelen, rettenetesen,
Homok mindenhova beférkőzött, zoknijukba is rendesen…

A tébolyult nap a hátukra ráragasztotta az inget,
Aztán szikkasztott és így elérte a deszka keménységet.

A nap a hőség aranypalástját, mindenre ráterítette,
Szárazságot növelte, életlehetőséget majd' elvette.

Valaha pihenője volt, Kairó jómódú lakóinak,
Nyílegyenes főutca vágja ketté a várost, neki, partnak.
Abrahimia... mólók közé húzódott arab falucskának
Lakói, vággyal néztek modern faházakig. Van, gazdagoknak...

Régi és új rész, Sari Dzadid alsó végénél találkozott,
Báb-al-Garla mellett... a diadalív-romnál, becsatlakozott.
A hegy tetején, valaha nagy szőlő és gyümölcsös húzódott...
Már felverte gaz, sivatagi cserje bokrával, uralkodott...

Elől, Ibn-al-Asz mecsetnél datolyapálmák övezték vizet,
És a két egymás melletti öblöt, az elválasztó földnyelvet.
Ehhez készült a kőgát, mi körbefogta a kikötőt vízben...
A kőgát, nagy betontömbökből volt, hosszú, hajló, széles ívben.

A felettébb élénk hajósélet, lent a kikötőben zajlott,
De a kőgát végében, a kőraktár köré korlátozódott.

Ragyogó ég és a kikötő vizén vibráló tükörképe,
Lassan lazac szín és a bronz árnyalatába lett öltöztetve...
A nap fénye, fénylő korongja, szépen alábukott az éjbe,
A föld kezdett kihűlni, a legyek támadásainak vége!

A nap torkolattüze gyorsan elhalt a nyugati égbolton,
Megérkezett a porfelhő görgető esti szél… itt van folyton.
A beduin kereskedők vártak a pálmafa árnyékában…
Most elindultak a tevékkel, szél, homokot fújt... éjszakában.

Vecsés, 2015. március 5. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 76
(senrjú)
Karácsony napján,
Ittasan jött el hozzám…
Ez már megszokott!

(HIQ)
Sörszagú
Koszos kötényben…
Bank kamat…

(halamazrímes)
Harcos alkata,
A sírós szava,
Sóhajtozása,
Pénzből a szája,
Nagy smucigsága!
Ilyen a sorsa!
**

(Tíz szavas)
Sörszagú szájjal jön, szava ostor,
Asszonyát szóval gyötri, ünnepet tipor.

Mindig sír, ünnepnek nincs értéke,
Szíve kő, szeretet nincsen benne.


Vecsés, 2022. április 29 – Siófok, 2025. szeptember 2. -Kustra Ferenc József– íródott: Theodor Storm [1817-1888] „SÓHAJTOZÁS c”. verse átiratként. Az első blokkot én írtam, a másodikat Gránicz Éva, szerző-, és poétatársam!
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 65
(leoninus)
Az éji lakás-homályban, dolgozik a múlt és idő sötét árnyékába bújt!
Emlékek sötétben is föltolulnak, de már nem elérhetők, s el is torzultak…
Az éji lakás-homályban, dolgozik a múlt és idő sötét árnyékába bújt!

(Tíz szavas)
Az emlékek torz árnya zúg,
Idő homályába bújt múlt hazug.
*
(LIMERIK)
Ketté sodort minket lét… Gyöngyi!
Várom jelentkezést… de semmi!
Pedig emlék tolul…
Nekem vágyam, nem múl.
Emlékeim vannak, de… semmi!

Bár elsodort élet, te drága,
Szívem még mindig csak rád vágyva.
Csendesen megdobban,
Dallamban, sóhajban.
Jelentkezek már, ne légy árva.
*
(HIQ duó)
Este már
Séták sincsenek.
Kisérés?

Újra lesz
Séta csak veled.
És kisérsz.
*
(Bokorrímes)
Várjam még, hogy küldöl Te nékem levelet?
Mert, ma már lovas-hírnök ide nem jöhet!
Ennek oka lehet, hogy már nem kapni fáklyát,
Éjjel lovon vágtatni… a teremburáját.

Nem kell ló, se fáklya már, megy az e-mail, billentyűn koppan ma már minden levél.

Küldök képet, mit hajdan papír vitt, neten suhan, s nem fázik, mint rég a levél kint.
*
(LIMERIK)
Tudod te kedves, édes Gyöngyi?
Nemcsak barátság! De szeretni?!
Éji ölelésben
Pezsegnék véremben…
Már látom… barátság is múlni…

Édes szavad szívembe marva,
Több mint barátság, lelkem tárva.
Nem múlt el semmi sem,
Bírlak téged szívem.
Vágyam nő, pezsgünk majd szikrázva.
*
(senrjon)
Reggel, nehéz ébredni,
Vágyok a nagy barátod lenni…
És szerelem hol?

Könnyű lesz az ébredés,
Mert már nem csak barátom vagy, és...
Nagyon szeretlek!

Vecsés, 2021. június 21. – Siófok, 2025. július 20. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek, alloiostrofikus versformában, ötletadó versek használatával, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 70
Ha kinéz az ablakon az éjszakába, gondol-e arra nagysága,
Mé’ miákol eszeveszetten a szomszéd tetőn a macskája?
És a macskosz nem is van egyedül,
Többek is ordítanak nagyon veszettűl.

Zeng a tető, macskák miákolnak,
Álmatlan éj, mások sem alusznak.
*
Míg Kegyed elmerengve álmodozék az eljövő illathalmazos tavaszról,
Gondol rá? A kémény körül, mé’ űzi kisebbet… lehetőségben kalandtól?
Míg Kegyed elmerengve álmodozék az eljövő illathalmazos tavaszról.

Tavasz illata száll, füst elrebben,
Lehetőség nyílik, kaland születik csendben.
*
S míg ön merengve álmodoznék
Az illatos tavaszrul —
Kémény körül mért űzi, hajtja
A kis cziczát a kandúr?

Tavaszillatban cicát kerget a kandúr,
Kémény körül zeng a c-dúr.
*
Ha kitekint az éjszakába,
Gondol-e arra nagysád,
Miért nyávognak oly veszettül
A háztetőn a macskák?

Éjjeli macskák vágyukat zengik,
Ugye nagysád érti, férfi miért epekedik?

Vecsés, 2025. szeptember 17. - Siófok, 2025. szeptember 19. -Kustra Ferenc József – Gránicz Éva- írtuk: 2 szerzősnek, Heltai Jenő: „Macskák” c. ötletverse ihletésével.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 77