Az, hogy piros a vér a Pesti utcán,
már csak némely embernek
maradt fakuló emlékezetében.
Azóta már millió lábnyom és forgalom
keresztezett e nyüzsgős városrészben.

A vészharangok már régen elhallgattak,
és a világ is az óta nagyon megváltozott.
Nincs már harcos fegyver végzetes moraja.
Legyen csak a Duna halk áramlata,
Budapestnek örök és békés pillanata!

Mitől dőglik a légy?

- Hé, pincér! Döglött
légy van a levesben!
Szerintem ez szégyenletes,
és határozottan ellenzem!

- Kérem uram!
Értse meg!
A légy a hőtöl
döglött meg!

De két perce
még ficánkodott,
ezért még csak
frissen halott.

Ha kéri, hozok
szúnyogot.
Más már abból
belakott!

Az úszkáló légy

- Helló, pincér!
Légy úszkál a levesben,
és én e félét csak
kivétellel helyeslem!

- Tisztelt uram!
Bocsánat!
A légy majd
hamar kifárad.

Mint úszó
még csak tanuló,
de az íze viszont
nagyon jó!

- Pincér uram,
megható,
hogy ez a légy
még tanuló!

Arra hogy
légy úszni tud,
a német válasz
“Das ist gut!”

Ez szerintem
majd’ hogy csoda,
de a leves leves, és
nem légynek szánt uszoda!

 

Keserűen Márta
az alkalmat kivárta,
hogy odapisáljon
a községház falára.

Ő volt e helységnek
a falú bolondja,
de ez nem jelenti,
hogy bárkinek a rongya.

Próbálják még egyszer
megszégyeníteni!
Majd jól kiüríti magát
és a falra fogja kenni!

Kihalóban az emberi értékek,
Világszerte nő az agresszió.
Miért nem kellünk egymásnak gyerekek?
Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó…

Durvul a nép és bőszen gyűlölködik,
Gyűlölet van, közben nem kell a meló.
Mindenki állhatatlan, fenekedik.
Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó…

Fiatalokat senki nem neveli,
Az öreg meg nem kell, ő már kikopó.
Lesz világ, emberi érték nélküli.
Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó…

Budapest, 1997. december 22. – Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia: De akkor ki a normális?

Fölöttébb sajnálom a tumultuózust benne fejembe.
Egymást akarják kiszorítani a sok torlódott renyhe,
Meg a ritkás gondolatok precízen egységes rendszere.

(Senrjon)
Jó lenne tudni jövőt,
Ismerni az összetevőket.
Okosabb lennék…

(3 soros-zártükrös)
Felkiáltójelek nagy halmaza foglalja a sarkokat,
Középen hagyom élvezve táncolni a három pontokat!
Felkiáltójelek nagy halmaza foglalja a sarkokat,

(Senrjon)
Ötlet-hegyek halmaza,
A létünk továbbhaladása.
Butaság tarol.

(3 soros-zártükrös)
A hülyeség, csak úgy dühöng a tumultuózusban,
Lélek… mindent összevetve tán' legjobb a magányban…
A hülyeség, csak úgy dühöng a tumultuózusban,

(Anaforás, belső rímes, bokorrímes)
Ember, biz' embernek a farkasa,
Ember, a boroshordó csaposa,
Ember, a létének a mumusa,
Ember, félelme generálója!

Rájöttem, az akaratosság nem a legcélszerűbb jellemvonás,
Aki akaratos, abban föltehetően nincs más jellemvonás.
Benne a fölhalmozódás, bizony lehet, mind, káros jellemvonás…

(3 soros-zárttükrös)
Vas húrok tarják össze a tumultuózus sorokat,
Már büdösödnek, de a vers kiengedi a szagokat…
Vas húrok tarják össze a tumultuózus sorokat.

(Anaforás, belső rímes)
A semmi lehet a végtelen akaratgyengeség jele,
A semmi, amikor már az életet megette a fene.
A semmi, amikor a gondolat már nem kiviláglik,
A semmi, amikor a gondolat lassan, de szétmállik.

(3 soros-zártükrös)
Neki is kellene veselkedni a vad semminek,
Tudom a receptet, át kéne adnom mindenkinek!
Neki is kellene veselkedni a vad semminek,

(Senrju)
Lét, éh-óhaján
Boldogságot játszani.
Kotta, miért nincs?

(Anaforás)
Semmiből vajon lehet-e nagyot építkezni?
Semmiből tán’ még gátat sem lehet építeni?
Semmiben fellelhető-e a tumultuózus?
Semmiben, vad gondolatokban van-e sok suskus?
Semmiben írva van, hogy kis az okos és ki nem?
Semmiben ki, aki segíthet? Mily’ az életem?

Vecsés, 2020. szeptember 2. – Kustra Ferenc József