Él a felbontási tilalma!

(3 soros-zárttükrös)
A mocskos, véges halált, mindenki zsebben hordja, lezárt borítékba,
Élet adta születéskor, de folyvást él a felbontási tilalma!
A mocskos, véges halált, mindenki zsebben hordja, lezárt borítékba.

Én már csellel próbálkoztam kivenni, hogy elolvashassam,
Fakó volt azonban a remény, hogy sorsom megváltoztassam…
Én már csellel, próbálkoztam kivenni, hogy elolvashassam,
*

(Septolet)
Szivárványos
Vakság sármos,
Lábam sáros,
Élet, csak pedálos.

Bíztuk lehetetlent,
Hittük végtelent,
Elhajtottuk kétségtelent!
*

(Bokorrímes)
Öregen bizony mindig kiderül, hogy végül is mindenki éppen így jár,
Más életutakon kóricáltunk, de a végére embergyerek így jár.
A végzet meg tudható, nyomunkban volt, folyvást követett, nyomunkban ott jár!
*

(Senrjon)
Visszaemlékezések,
Mit sem segítenek, pirul arc!
Emlékfakulás.

Hat látó is volt nekem,
Végzetem elmondták, egyezőn!
Emlék eltűnés.
*

Orbitális vagy kegyes hazugság? Ezzel volt tele az életem,
Így nem csoda, ha az állandó félsz volt a kísérő lételemem…
Szeretetlenség vagy barátságtalanság, kitöltötték a réseket,
Sikertelenség vagy naiv gyanútlanság, csak húzták be a fékeket!
Mesés elismeréseket kaptam azoktól, kik nem számítottak!
Közeliek, mind kivétel nélkül, nézték elmenő lábnyomokat…
Föl vagyok, kérlek háborodva, egy boríték miatt ekkora hajcihő?
De az abban írtak miatt, nincs rajtam csak egy végzetes, talptalan cipő…
*

(Senrjú)
Csak erőlködtem,
De, boríték lefogott!
Abban benne van…

Így telt egész lét,
Velős csontból, csak csont volt!
Kutya, is irigy…
*

Úgy látom, talp-nélküli talptalan cipő-felsőrészben kell élnem,
Sokan látják, dicsérik, de alul kéne, hiányzóról vélelem.
Estére elcsendesül a táj, az árnyak; az éjszakába elbújok,
Így a csendben és sötétben, magamra maradok, de tovább harcolok!
Csak görcsölők, mint egy nincs-méretes csomó a kákán,
Ez bizony nem tévedés! Még kicsit húzom a vártán…

Vecsés, 2020. március 20. – Kustra Ferenc

Az éj kárpát-táncából kikandikál sok-sok fényes csillag-gyerek,
De a tömegükkel nem háborúznak, fények… nem lézer fegyverek.
Nézik egész éjjel, Kárpát-medencében mit csinálnak emberek?

Hová sietsz idő? Pergeted a percet, rohanva hozod előre holnapot?
Holnap is, úgyis felkel! Én majd akkor nagyokat ásítva köszöntőm a Napot.
Csillagok, várjatok, fogjátok vissza időt, lassan engedjétek a tegnapot…

Gondolataimat, nem visszahangozza csillagos ég is…
A csend sem örül helyettem semminek recsegve, és mégis
Egyedül, kisemmizve jut eszembe használható tézis…

Ahogy írtam, közben a falon táncot járt a kezem árnya,
Ölelgette lúdtoll árnyát, tangóst járt vele… ó, a fránya…
Oly’ halvány volt a mécsfény, mindezt a szemem már alig látta.

Mikor eszembe jut következő gondolat, akkor az nekem, a zene!
Hogyha nap, mint nap írok újabbakat, teljesen tele, megtelek vele.
Írom is gyorsan, mert már alig látok… holnap, Ti tán’ megbirkóztok vele.

Vecsés, 2015. július 19. - Kustra Ferenc József

(Bapeva)
Lanyha
Telünk van,
Hó meg semmi!
Árva felhőcske
Sem kóvályog erre.
Elindultam orvoshoz,
Mínusz négy fok… gyalogosan.
Az úton fáztam, átkozódtam,
Télikabátom volt, sál, kesztyű nem!
Csak ücsörögtem maszkban, előtérben…

(Apeva)
Én
Lüke,
Nem vagyok
Már legényke…
Hacukákat föl!

(Senrjú)
Mit gondoltam én?
Körbevesznek, lehelnek?
Jól összefagytam.

(3 soros-zárttükrös)
Anyu! Nem kell ruha, majd futok, kimelegszek.
Nos, ez már csak emlék. Értelmetlen emlékek…
Anyu! Nem kell ruha, majd futok, kimelegszek.

(Septolet)
Szikrázó napfény,
Hideg nagy-legény,
Kemény-legény.

Orvosnál vacogtam,
Amit kaptam…
Hazafelé futottam,
Meg is izzadtam!

Vecsés, 2021. január 9. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában.

Válasszatok; itt élni kell vagy halni kell…

(Anaforás leoninus, ötszörös belső rímes, önrímes csokor)
Mi lenne jobb, halak víz nélkül, vagy a folyó hal nélkül?
Mi lenne jobb, ablak, üveg nélkül vagy üveg ablak nélkül?
Mi lenne jobb, biciklizés elesés nélkül vagy elesés biciklizés nélkül?
Mi lenne jobb, ősszel folyópart köd nélkül vagy köd folyópart nélkül?
Mi lenne jobb, műkorcsolya verseny jég nélkül vagy jég műkorcsolya verseny nélkül?
Mi lenne jobb, szalonnasütés tűz nélkül vagy tűz szalonnasütés nélkül?

(Anaforás leoninus, négyszeres belső rímes, önrímes csokor)
Mi lenne jobb, tófenék beleállított tomahawk nélkül vagy tomahawk tó nélkül?
Mi lenne jobb, a légtér repülök nélkül vagy a repülők légtér nélkül?
Mi lenne jobb, az őseink halál nélkül vagy a halál őseink nélkül?
Mi lenne jobb, a szerencse élet nélkül vagy az élet szerencse nélkül?
Mi lenne jobb, az élet családtagok nélkül vagy családtagok élet nélkül?

(Anaforás leoninus, ötszörös belső rímes, önrímes csokor)
Mi lenne jobb, a reggel a nap szemnyítása nélkül, vagy a szemnyítás nap nélkül?
Mi lenne jobb, az este sötétedés nélkül vagy sötétedés este nélkül?
Mi lenne jobb, séta hóvihar nélkül vagy hóvihar séta nélkül?
Mi lenne jobb, Lét örökélet nélkül vagy örökélet lét nélkül?

((Anaforás leoninus, négyszeres belső rímes, önrímes)
Válasszatok; maradni kell vagy menni kell…
Válasszatok; életvégnek eljönni kell vagy eljönni életvégnek kell…
Válasszatok; itt élni kell vagy halni kell…

Vecsés, 2022. november 5. – Kustra Ferenc József

Védetlenül állok a határtalanság jelenlétében,
Mely az időtlen rejtély, felbecsülhetetlen igazság:
A kettősség szenvedélyes és közömbös ölelése,
Az örökkévalóság átölelő kígyója,
A teremtés és a feloszlás tüzes sárkánya.

A világod nem mérhető vagy mérlegelhető
És mégis elismerést és ismeretet követel.
Titkaid ellentétekkel és a polaritásokkal
Működnek, számtalan rejtélyekbe burkolva,
Földünkön, úgy mint a végtelen boltozatban.

Hol van a csillag, ahonnan jöttem?
Hol a csillag, ahová vissza kell térnem?
Kóvályog a fejem az ősök szavaitól,
Összezsugorodok jelenléted ámulatával.
Védtelenül és lelkemig levetkezve állok.

A hangod csatatereken visszhangzik a sebesültek
és haldoklók torkából és a varjak rikácsolásában.
Te vagy a tűz a szerelmesek szenvedélyes vágyában,
És az édes dallam tiszta hangja az örömdalainkban.
Végtelen tükröződő tüneteid elvesznek a mindenségben.

Hány bálvány ágaskodik megdicsőítésed szolgálatában?
Mennyi fohász és könyörgés hangzik
Súlyos és hatalmas lábad árnyékában?
A véráldozatok piramisokká tornyosulnának
Ha egymásba halmoznánk őket.

A próféták hangos intelmei visszaverődik
a sivatag kopár sziklák felületéről.
A remény ígéretei szíveket melegít
a hegyi beszéd részletes és csodálatos hatására,
mely elterjed Perea és Júdeában Jeruzsálem útja felé.


Te azonban minden isten felett állsz,
Névtelenül és nevezhetetlenül, miközben
bolygónk nem több, mint egy porszem
határtalan tengered vizében. Valóban, központod
mindenhol jelen van, de a körméreted viszont sehol.