Várd a májust, szerelmet Gittus,
Hozza nekünk jövő e stílust!
Magamhoz láncollak,
Tenyéren hordozlak.
Gittus! Hagyj most mindent, várd gesztust!

Szerelmedet bírni akarom!
Vágyam, hogy este veled alszom!
Vacsora, horkolás,
Megszűnik elmúlás…
Gittus lazulj! Ugye megkapom?

Bízz! Ne húzd az időt már Gittus,
Legyen egyforma a habitus.
Majd folyvást ölellek,
Szeretve szeretlek…
Lét az életcsokrunk, ó, Gittus.

Vecsés, 2019. március 19. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Bújjunk már mi össze, kissé testben-vétkesen,
A nagyon vágyott testedben, de nem lélekben.
Ritmusunkat lassúra fékezem, életben,
Beléd is bújok nagyon-nagyon jó kéjesen.
A testedre… ha tudnád mennyire éhezem,
Rajtad hagyom kézzel, szájjal a testi kéjem,
A csúcsot még elérni... lassúra fékezem.

Vecsés, 2023. március 20. - Kustra Ferenc József – íródott erotikus jellegű versnek. (De csak romantikus, mert gépi programmal írtam!)

A múlt nem feledhető!

Vágyom nagyon is, de vissza nem térnek… holtak.
Tán’ van elég bajuk a kriptában… morcosak…
Vágyom nagyon is, de vissza nem térnek… holtak.

Talán nem kell mélyen a múltunkba tartózkodni
Inkább előre és a jövőt kell várni -nézni…
Talán nem kell mélyen a múltunkba tartózkodni…

Ha halkan beülsz a sorokba, mert bánat ért,
Akkor persze csendben csak emlékezz tanácsért…
Ha halkan beülsz a sorokba, mert bánat ért.

Ha rád vetül a sötétség feketés árnya,
Mond; túl leszek én rajta, a fene sem bánja…
Ha rád vetül a sötétség feketés árnya.

A múltnak legyen csak halk emlékezése,
De embernek legyen fontosabb: jövője…
A múltnak legyen csak halk emlékezése.

Vecsés, 2016. június 18. - Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárttükrösben.

Félelmetes hegyek és bérceik között,
Lankával szemben, juj, de nagy erdők között,
Csühögve halad a kicsiny, hegyi vasút.
Hegytetőre gyalog vagy vonat! Nincs más út.

Az utasok talán el is vannak hűlve, e sok szépségtől,
A sin szál illesztésénél mindig kattogó –sok- keréktől,
Mik megnyugtatóan hatnak az utasok garmadájára,
Mert tudják, hogyha lassan is, de fölérnek a bércre máma.

Itt az ülések már régiek, szépen simára kopottak,
De minek kellene első osztály? Oly szépek a látottak.
Látni hegyi kecskéket és ők megállva nézik vonatot,
Közelbe persze nem jönnek, de tán’ élvezik pillanatot!
Masiniszta nagy viccesen nagyon rájuk füttyent, hosszabban,
A kecskék, meg uzsgyi! Egy kicsi meg is botlott a futásban.

(3 soros zárttükrös)
A gőzös fehér füstöt lihegett föl a légbe,
Tehát értő ember volt, ki a mozdony fűtője…
A gőzös fehér füstöt lihegett föl a légbe.

Közben persze komótosan, csak fölértünk a fennsíkra,
Ahol a sok utast elöntötte az öröm mámora…
Közben persze komótosan, csak fölértünk a fennsíkra.
*
(Senrjon)
Alapélmény már rendben,
Utasok, gyorsan szétszéledtek.
Vajh’, ki miért jött?
*
Masiniszta jó hosszantit füttyentett, majd még kikiabált a mozdonyból,
Hogy senki ne feledje, mert lemarad, az ötkor visszamenő vonatról.

(Bokorrímes)
Pihentünk, közbe nagyokat nézelődtünk,
Gyerekekkel levél-fajtákat gyűjtöttünk,
Iskolába kell, főleg ezért is jöttünk!
*
Igyekvést foglaltunk helyet a kocsiban, de most a másik oldalon,
Hogy a gyerekeknek mindent megmutathassunk, ama túlsó oldalon.
Este lefekvés előtt is még csak napi eseményekről beszéltünk,
És azt mondtuk, hogy de jó lesz, mert reggel az újabb álmokkal ébredünk!

Vecsés, 2016. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott alloiostrofikus versformában.

Természetnek a lágy öle,
Van oly’ jó, mint a tej föle.
Ehhez jöhet még a leterített kockás terítő
Rajta étek, finom óbor és ez már szívderítő.

Ha viszünk magunkkal aprósüteményt,
Akkor megoldottuk a csemegézést.
A lovak lábára béklyót teszünk,
És mondjuk nekik, ma füvet eszünk.

Folyócskában van gázló, ott fogunk fürdeni,
Ott a víz sekély, tíz lépést is lehet tenni.

Használjuk ki a lehetőségeket,
Élvezzük ki kedvünkre... természetet.

Vecsés, 2015. július 26. - Kustra Ferenc József