Prüszkölve rohan a táj percekbe,
Esőcseppek csapkodják szeletbe.
Tömörödnek a kilométerek,
A szélvédőn olvadt képkeretek.

Dugó pukkant...indul a hosszú sor.
Figyelem!-hiány halált szült sokszor!
Villogó fények sürgetnek időt,
Nem válthatják vissza az elmenőt!

Lassan járj tovább - hiábavaló!
Pár perc előny - elhitte megváltó.
Ártatlan életek, nincs vétketek!
Valaki bűne vette létetek!

Dunatőkés, 2024.március 7. Íródott: tíz szótagos páros rím formában.

Holnap, hogyha kelek,
Csak a kertbe megyek.
Megnyírom a vesszőt,
Várom a jövendőt.

Ha az ég kegyes lesz,
Kosárba szőlőt tesz.
Kenyeret asztalra,
Marad is holnapra.

Most kis tervet szövök,
Ne legyenek rögök,
A holnap úgy jobb lesz,
Ha az ember ma tesz!

Most kell a jó alap,
Amíg van... a kalap.
A szép terv fél siker,
Hidd csak el-holt zicher.

Ahogy esik-puffan,
Akkor csak a zűr van.
Tervvel a holnapra,
Nem kerülsz kis padra!

Dunatőkés, 2024.március 6. Íródott: 6 szótagos páros rím formában.

Leomlott kőszikla
Utamat elállja.
Tornyos-szirt, szakadék...
Mit is választhatnék?

Lefelé zuhanás...
Fentről is puffanás.
Előttem megrekedt,
Hátra idő nem vezet.

Megtorpant a léptem,
Hova is tévedtem?
Érdes kő sebet ejt,
Lelkem fájdalmat rejt!

A köveket hordom,
Ez lett most a sorsom.
Csak előre mehet
Gyötrő, kínos menet.

Egyszer elfogy...talán,
Az omladék falán
Rés nyílik, kis ösvény.
Így szól a lét-törvény.

Dunatőkés, 2024.március 5.
Íródott: 6 szótagos páros rím formában.

Karmester beint...
A kakas kukorékol,
Indul a koncert!

Tyúk kotkodácsol,
Ritmust kapar körmével,
Szünet-jel-nélkül.

Gólya kelepel,
Kerepel hozzá harkály.
Daluk fahangú.

Rigó jól fütyül,
Fülemüle trillázik.
Tavaszi zengés.

Veréb csipogó,
A csuszka vígan csacsog.
Laza-csendélet.

Fecske csivitel,
A tengelic csattogó.
Nyár-csilingelő.

Cinke pistyogó,
Rozsdafarkú csak csetteg.
Sztereóhangzás.

Vadkacsa giggant,
Tó partján vadlúd sziszeg.
Gágogó banda.

Kukkant a kakukk,
Reptében vércse vijjog,
Figyelem-keltő.

Kerregő szarka
Tolvaj, károg a varjú.
Csel-mesterek!

A fogoly rikkant,
Riadt fácán kerregő.
Egérút-ütem.

Galamb turbékol,
Pacsirta dala csobog,
Napfény-pianó.

Sirály sipítoz,
Csóka csattog ércesen.
Rezesbanda klub.

Krákogó hollók,
És fémes pulyka ricsaj...
Rekedt-kórus-hang.

A bagoly huhog,
Bíbic buggyant szaggatva.
Dong, zúg-búg az est.

Vidéki koncert,
Nyitott fülnek csemege.
Ingyenjegyes nap!

Dunatőkés, 2024.március 2. -Ostrozánsky Gellért - íródott: senrju csokorban.

(Anaforás, 3 soros zártükrös, háromszoros belső rímes)
Nincs mese, már öregen tudom, hogy csak az életem koldusa vagyok,
Nincs mese, sokszor lejátszottam már fejben, de csak a koldusa vagyok…
Nincs mese, már öregen tudom, hogy csak az életem koldusa vagyok.
*
(Bokorrímes, belsőrímes)
Mivel öregszek, az életem kapui is lassan már záródnak,
Oly’ az egész, mintha a reménység alagútjai csukódnának…
Mivel öregszek, az életem kapui is lassan már záródnak.
*
(10 szavas)
Az alagút sötétje, milyen reményt adhat?
Lelkem, milyen reményt kaphat?
*
(Bokorrímes)
Alagút sötétjében ropognak lábam alatt, sóder-kavicsok,
Bár én inkább göröngyöt rugdosnák, de itt, ha vennék is nem kapok…
Bőszen taposom kavicsot, félek, hogy sötétben, pofont is kapok.
*
(3 soros-zárttükrös, önrímes.)
Sötétben hallom az életórát, hogy folyton-folyvást hevennyel ketyeg,
Hangja behatol az agyamba csak azért, mert egyedül benne hetyeg…
Sötétben hallom az életórát, hogy folyton-folyvást hevennyel ketyeg.
*
(Septolet)
Hogy szemet ne nyissak,
Mit se lássak?

Nyafogjak?
Sírjak?
Alagút… remény,
Te kemény
Eszmény…
*
Fényre sóvárgás értelemtelen,
Alagút kijárat? Értelmetlen.
Ha jól hallom a hegyoldalban röhögcsél a halál,
Ebből már tudom, hogy várja, mikor éltem már elmáll…
Reményalagút falán kitapogattam, ott olcsó képek…
Meg vannak giszszobrok is, mint sötétben nem is élő lények.
*
(Senrjon)
Kapuk nem nyílnak már meg,
De mögöttem, záródik élet!
Remény alagút?
*
(Senrjú)
Életem romlás,
Szürkeség és papolás.
Vaksötét egy lét…
*
KÍNAI= ’Vágyódás délre’: Tizenhat szótag "Shiliuziling"; 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa (x = végte-len)
Már
Én nem jutok ki hamar…
Vakablak,
Értelemzavar.
*
KÍNAI=’Vágyódás délre’: Huszonhét szótag "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa (x = végtelen)
Mint, rideg
Sírban, nincs fényben…
Koldus vagyok, lepelben,
Morzsák! Vad könyörgésben…
Elfoszló ködben?
*
(Apeva)
A
Setét
Nem múlós!
Remény nyúlós…
Hitvány az éltem.
*
(HIAQ)
Pókhálós alagút
Szeretetet, nem-igen ad…
Remény is kifakad.
*
Ebbe a remény-sötétbe, sötét rongyba tekert, sötét létem van,
Azt persze nem tudom, hogy elmeséléssel, most akkor igazam van?
Ha-ha! És még mennyien vannak, akik errefelé kóricálnak,
Ők is az én sorosomat élik, hogy még kicsit éljenek mának…
Kilátástalan a remény labirintusa, sötétbe csak jobban belemerülők,
Itt kapálózok sok mássokkal együtt, de ez nem vigasz, én lassan beleőrülök…

(Anaforás, önrímes)
Érzem már, hogy a remény a hitem meggyalázója, pedig én hű voltam,
Érzem, hogy zsibbadt szám tovább is csak imázik, pedig föltétlen hű voltam!

Vecsés, 2016. szeptember 5. - Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.