Van nekünk egy maci cicánk,
szürke, dundi, igazi mókás.
Pocakja nagy, bajusza kunkor,
ha leesik, csak néz: Ez most komoly?

Ha lépeget, ring a hasa,
olyan, mint egy kis plüss panda.
Próbál ugrani? Hát az móka!
Kb. két centi magasra... aztán, puff a padlóra!

Á, ez bizony nem neki való,
inkább gurul, az sokkal hatásosabb show!
Néha kísérel egeret fogni,
de inkább csak leül, és kezd bámulni.
Jöjjön ide az az egér,
én megvárom, míg magától ideér!

Ha elfárad, elterül elég gyorsan,
szundít egy nagy tál ropogósban.
Te nem is cica vagy! - kis gazdi mondja.
Maci cica ásít: Hát persze, Király vagyok, na!

Siófok, 2025. március 2. -Gránicz Éva

Látók mondták, hogy elátkozás alatt állok,
Valami rettentőt követtem el, fog átok!
Eme büntetésem hetedíziglen érvényes,
Céltalan, minek a sírás, élet így-úgy véges.

De már, az utolsó elátkozott életemet élem,
Ne tévesszen már meg engemet a tavaszi szél… vélem.
Csókolódzni szüntelen? A csalódásom heves volt,
Immár rájöttem, életemben az úr az átok volt!

(kínai forma „csi-csüe” 7,7,7,7- Rímképlet: aaxa -x=végtelen)
Ez az utolsó táncom
A lejtőn? Ha, nem… fájom!
Erőm már, úgy elfogyott,
Vége? Még én nem látom…

(HIAfo)
Oly' súlyos büntetés…
Akár hogyan is van,
Kitart az átok gyökere!

(3 soros-zárttükrös)
Ilyen, kőkemény átok alatt, csak nyögni lehet!
Elátkozottnak út, csak lejtőn lefelé vezet.
Ilyen, kőkemény átok alatt, csak nyögni lehet!

Életemben szinte nem történt semmi jó!
Pedig alkalom hegyekben volt, adandó!
Ez, ilyen átok, testet-lelket, megfont gúzsba köt.
Csak egy megkötött kupac voltam, ég alá kötött.

(3 soros-zárttükrös)
Életem, egy lassú tánc volt a lejtőn, kötözött lábbal,
Nehogy elesek, össze is kötöttek egy öreg fával…
Életem, egy lassú tánc volt a lejtőn, kötözött lábbal.

(HIAQ)
Erőm már elfogyott,
Könnycsorgással megyek tovább…
Sírt kezdik tán’ ásni?

(3 soros-zárttükrös)
Látók mondták, hogy az ujjá születés, majd élni alkalmas,
A következő létem már nagyon szép lesz, nagyon tartalmas…
Látók mondták, hogy az ujjá születés, majd élni alkalmas.

Vecsés, 2018. május 5. Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

(3 soros-zárttükrös)
Lesz-e mi… marad-e szóm… kiesik fránya életből,
Osztán mi kettősünknek lesz elege mindenségből?
Lesz-e mi… marad-e szóm… kiesik fránya életből.

(senrjon)
Ki a tudója, hogy majd
Hogy és miként alakul a lét…
Jövő a várás!

(HIQ)
Frányácska
Lét, mindenestől…
Szédölgők.

Vecsés, 2024. június 10. -Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…

(Bokorrímes)
Velem szemben vagy, te is nézel... nézlek és vizsgállak,
De a szemedben nem látok biztatót, bár imádlak…
Látom, hogy visszanézel üresen és érzem nem lélekkel,
E szerint velem szemben tele vagy hétköznapi fékekkel…
*
(senrjú)
Lélekben nem vagy,
Konstatálom elmennél…
Búcsú… szerénység?
*
(HIQ)
Elmennél?
Minek vagy még itt?
Indulj is!
*
(tíz szavas)
Ha még maradsz, rontod lelkem állagát!
Szeretettel, de lelkem elbocsát…

Vecsés, 2023. május 21. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Fűben ülök, ez merengésem helye,
Árnyat vet rám a lombozat ereje.
Gondolatom siklik, ez fű teteje

Csend mellettem ül néma-mélán, lesben,
Mire véljem? Hallgatok, karót nyelten…
Nincsenek hangok, a fény meg sem moccan,
Semmi sem közelít… mindenhol ott van.

Felnézek a kék égre, a roppant messzeségbe,
Lehet, hogy jobb lenne ott lakni a nagy kékségbe?

Nem érzek én a lelkemben semmi rosszat,
Ezen még a nyugalom is gondolkozhat.
Az erdő széli fasoron kellene végigvonulni, talán,
Csend meg csendben követne, egészen halkan, csoszoghatna csupán.

Érzéseim nagyon lassan bontakoznak,
Lelkem bugyra mélyén, talán nyiladoznak.
Elgondolom, van helye védőburoknak?

Fájón lebénító a csendem,
Nyugalom, meg csak ural engem.
Ne így legyen! Nem engedhetem…

Ha lassan is de, felállni kéne már a nyugalomból,
Kitépni magamat a képmutató, hazug világból,
De a percek telnek, nem félek segítő kirántástól…

Fordul a Nap, suhanó árnyak kerülgetnek,
Sóhajtva, a csendemmel együtt körülvesznek…
Hol buknak vesztesek? Merre vannak győztesek?

Látom, itt majd szakadnak a lélekhúrok,
Mert a nyugalmam sem lehet oly' zárt burok…
Hallom, a csend sorvad… magam alatt kúszok?

Vecsés, 2016. február 3. – Kustra Ferenc József