Idő 
Értékelés 
Értékelés A sivatag, forró és hallgatag,
Sorsom menteném… de álmatag.
Forró szél hord homokot itt is,
Én megyek vele szembe… minek is?
Menteném mi menthető, de nincsen mit,
Védenék én mindent, vagy csak a semmit.
Bármi van bennem, ha nem ismerik el,
Olyan, mint kis bogár, mit homok fújt el.
Vecsés, 2007. január 6. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Sorsom menteném… de álmatag.
Forró szél hord homokot itt is,
Én megyek vele szembe… minek is?
Menteném mi menthető, de nincsen mit,
Védenék én mindent, vagy csak a semmit.
Bármi van bennem, ha nem ismerik el,
Olyan, mint kis bogár, mit homok fújt el.
Vecsés, 2007. január 6. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Hullám morajlik,
Hallgatom, beszélgetnek.
Csak találgatok.
*
Lélegzet hullám.
Taglalom a görbéjét.
Csak találgatok.
*
Várok! Te felelsz,
Én ölellek, lelkünk egy.
Te vagy a tenger.
*
Magam, én vagyok.
Megtestesült a lélek.
Köröttem tenger.
Vecsés, 2014. március 29. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban. Pozsgai Gyula: „AZ ÉLET HAJNALÁN” c. verse senrjú átirata. A szerző engedélyével.
Hallgatom, beszélgetnek.
Csak találgatok.
*
Lélegzet hullám.
Taglalom a görbéjét.
Csak találgatok.
*
Várok! Te felelsz,
Én ölellek, lelkünk egy.
Te vagy a tenger.
*
Magam, én vagyok.
Megtestesült a lélek.
Köröttem tenger.
Vecsés, 2014. március 29. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban. Pozsgai Gyula: „AZ ÉLET HAJNALÁN” c. verse senrjú átirata. A szerző engedélyével.
Ott fönt, ilyen a vizionálásom…
Messzire láttam árbockosárból, messzire néztem,
Mint marionett rángatózott világ, miben éltem.
Én úgy... csak éltem, mint mások az anyaméhben
Elhamvadtam, később felnőtt életben… létben.
Mondták, hogy életben folyvást, mindig vétkes leszel!
Engem a rendőr, ha nem vétkezek is lemeszel!
Kosárból lenézve, vízben látod az arcod,
Vagy nem, de mindegy is, mert folytatnod kell harcod…
Pohár bor egy sétabot az öregnek, mert az egy tudomány
És a fiatalnak meg az asszonyi lény bolondos hullám.
Élet repül. Árbockosár életem felett csendben,
Éjjelente, csillagok ragyognak rám fenn az égben.
Hallik madárdalos hangja lelkemnek, én csak zengtem…
Árbockosár az életem, nagyon féltem, kilengtem.
A partról is hallottam a lódobogást, szép volt, oly szép,
De ennyi idő után a kétszersültem, nem lett csak pép.
Árbockosárban is közelg már az óra,
Távozni készülök majd én… nyugovóra.
Jönnek majd angyalok, akkor virradóra?
Nagy a kívánságom a kosárban láthatatlanul,
Ne tűnjek el emlékekből csendesen, nyomtalanul…
Vecsés, 2014. július 26. - Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
Messzire láttam árbockosárból, messzire néztem,
Mint marionett rángatózott világ, miben éltem.
Én úgy... csak éltem, mint mások az anyaméhben
Elhamvadtam, később felnőtt életben… létben.
Mondták, hogy életben folyvást, mindig vétkes leszel!
Engem a rendőr, ha nem vétkezek is lemeszel!
Kosárból lenézve, vízben látod az arcod,
Vagy nem, de mindegy is, mert folytatnod kell harcod…
Pohár bor egy sétabot az öregnek, mert az egy tudomány
És a fiatalnak meg az asszonyi lény bolondos hullám.
Élet repül. Árbockosár életem felett csendben,
Éjjelente, csillagok ragyognak rám fenn az égben.
Hallik madárdalos hangja lelkemnek, én csak zengtem…
Árbockosár az életem, nagyon féltem, kilengtem.
A partról is hallottam a lódobogást, szép volt, oly szép,
De ennyi idő után a kétszersültem, nem lett csak pép.
Árbockosárban is közelg már az óra,
Távozni készülök majd én… nyugovóra.
Jönnek majd angyalok, akkor virradóra?
Nagy a kívánságom a kosárban láthatatlanul,
Ne tűnjek el emlékekből csendesen, nyomtalanul…
Vecsés, 2014. július 26. - Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
Énekel a blues énekes,
Hallom, hangja olyan rekedtes…
Dübörög a dob, rossz a mikrofon, recseg,
Énekes a régi szép időkről fecseg.
Dühöngött egy vad szélvihar,
De aztán el is múlt hamar.
Kisütött a nap én meg bőszen napozok,
Ha megizzadok gyerekkádban pancsolok.
Anyám-anyám süssél nekem rétest.
Gyúrd be és húzd ki jól a klassz pépest…
Én meg közben dúdolom a munkadalt,
Holnap meg mondhatod: a rétes felfalt…
Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc József
Hallom, hangja olyan rekedtes…
Dübörög a dob, rossz a mikrofon, recseg,
Énekes a régi szép időkről fecseg.
Dühöngött egy vad szélvihar,
De aztán el is múlt hamar.
Kisütött a nap én meg bőszen napozok,
Ha megizzadok gyerekkádban pancsolok.
Anyám-anyám süssél nekem rétest.
Gyúrd be és húzd ki jól a klassz pépest…
Én meg közben dúdolom a munkadalt,
Holnap meg mondhatod: a rétes felfalt…
Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc József
(bokorrímes)
Nem kell neked a jövő, éljünk akkor mának?
Nem röhögcsés az, ha nekimegyünk a fának?
A jövőnek nem is lehet élni, mert az nincs!
Rögvest éljünk pillanatot, az maga a kincs…
(Senrjon)
Ma van… jövő lehet majd…
Vagy mában, vagy jövőben élünk!
Nulla idő nincs!
Vecsés, 2014. szeptember 7. – Kustra Ferenc József
Nem kell neked a jövő, éljünk akkor mának?
Nem röhögcsés az, ha nekimegyünk a fának?
A jövőnek nem is lehet élni, mert az nincs!
Rögvest éljünk pillanatot, az maga a kincs…
(Senrjon)
Ma van… jövő lehet majd…
Vagy mában, vagy jövőben élünk!
Nulla idő nincs!
Vecsés, 2014. szeptember 7. – Kustra Ferenc József
