Idő 
Értékelés 
Értékelés Filozófia a hazaszeretetről… a magyarságról!
Merre és hová visznek az utak,
Mert látom, a végtelenbe futnak,
De nincs kitéve iránytábla,
Nincs, de tán’ más „hazába”?
Nekem nem kell az új út,
Nekem jó a régi fúrt kút,
Innen jól látom a csillagösvényt,
Hadd nyírjam tovább a kerti sövényt.
Minek is menni, ha nem akarok?
Mi legyen… a fejemen vakarok,
De már eldöntöttem, nem megyek!
Nálam, helyükön maradnak a hegyek!
Maradok! Engem ne küldjön senki sehova
Mert én ide születtem, nekem ez a haza!
Maradok! Jó nekem itt a Kárpát-medencében,
Majd halni is itt akarok a haza sírkertjében…
Vecsés, 2012. szeptember 8. – Kustra Ferenc József
Merre és hová visznek az utak,
Mert látom, a végtelenbe futnak,
De nincs kitéve iránytábla,
Nincs, de tán’ más „hazába”?
Nekem nem kell az új út,
Nekem jó a régi fúrt kút,
Innen jól látom a csillagösvényt,
Hadd nyírjam tovább a kerti sövényt.
Minek is menni, ha nem akarok?
Mi legyen… a fejemen vakarok,
De már eldöntöttem, nem megyek!
Nálam, helyükön maradnak a hegyek!
Maradok! Engem ne küldjön senki sehova
Mert én ide születtem, nekem ez a haza!
Maradok! Jó nekem itt a Kárpát-medencében,
Majd halni is itt akarok a haza sírkertjében…
Vecsés, 2012. szeptember 8. – Kustra Ferenc József
(Anaforás)
Hmm… ha nem függnék, uralkodó „összes” körülményemtől,
Még tán' jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből.
Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol,
Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, mért elhagyol?
*
(Senrjú)
Nem is én döntök,
Körülményirányítás!
Sors, rég’ elhagyott…
*
Fekete fátyol
Megmaradt, csak az enyém!
Rég’ elhagyott sors…
*
Születésemkor
Borús égen, csillagok?
Elhagyott rég’… sors.
Pazar, ahogy meditálok, ezt tanácsolták nekem,
De nem használ, ez bizony ez, az én lehetetlenem.
A matt fekete fátylam, kitartóan kísért mindvégig,
Ez már marad! Születésem óra és most már a sírig…
(Anaforás, halmazrímes, belső rímes)
Kik kedvesek voltatok nekem, már mind régen elmentetek… végül,
Így aztán itt maradtam a fonton, ellenségek között, egyedül.
Kik kedvesek voltatok nekem, mind hiányoztok oly' végtelenül,
Így aztán majd megyek lélekúton… bizony elkerülhetetlenül.
*
Ó! Ha nem függnék
Mástól! Szeretet lengne…
Gonosz emberek!
*
Éjsötét fátyol,
Távoli erdőségbe…
Levélzizegés.
*
Adjatok éltet,
Fekete nélkül békét!
Csillagfény magány.
*
Szél dalolása,
Elrepítheti rossza?
Ez felnőtt mese…
*
Kihalt parkban rendszeresen meditálok,
Ez jó, mert ott idegen kutyákkal játszok…
Kihalt parkban, keresem elveszett életet,
Ez jó… mert ott érzem a sok bárgyú nézetet.
(Bokorrímes)
Van, hogy ott ér a sötét, holdvilágos este,
Én meg keresem a csillagokat, fűben heverve.
Hogyan tovább? Életrealitás, vággyal keverve…
Vecsés, 2015. május 5. – Kustra Ferenc József– tavaszi megújulás jegyében született gondolatok önéletrajzi írásként.
Hmm… ha nem függnék, uralkodó „összes” körülményemtől,
Még tán' jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből.
Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol,
Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, mért elhagyol?
*
(Senrjú)
Nem is én döntök,
Körülményirányítás!
Sors, rég’ elhagyott…
*
Fekete fátyol
Megmaradt, csak az enyém!
Rég’ elhagyott sors…
*
Születésemkor
Borús égen, csillagok?
Elhagyott rég’… sors.
Pazar, ahogy meditálok, ezt tanácsolták nekem,
De nem használ, ez bizony ez, az én lehetetlenem.
A matt fekete fátylam, kitartóan kísért mindvégig,
Ez már marad! Születésem óra és most már a sírig…
(Anaforás, halmazrímes, belső rímes)
Kik kedvesek voltatok nekem, már mind régen elmentetek… végül,
Így aztán itt maradtam a fonton, ellenségek között, egyedül.
Kik kedvesek voltatok nekem, mind hiányoztok oly' végtelenül,
Így aztán majd megyek lélekúton… bizony elkerülhetetlenül.
*
Ó! Ha nem függnék
Mástól! Szeretet lengne…
Gonosz emberek!
*
Éjsötét fátyol,
Távoli erdőségbe…
Levélzizegés.
*
Adjatok éltet,
Fekete nélkül békét!
Csillagfény magány.
*
Szél dalolása,
Elrepítheti rossza?
Ez felnőtt mese…
*
Kihalt parkban rendszeresen meditálok,
Ez jó, mert ott idegen kutyákkal játszok…
Kihalt parkban, keresem elveszett életet,
Ez jó… mert ott érzem a sok bárgyú nézetet.
(Bokorrímes)
Van, hogy ott ér a sötét, holdvilágos este,
Én meg keresem a csillagokat, fűben heverve.
Hogyan tovább? Életrealitás, vággyal keverve…
Vecsés, 2015. május 5. – Kustra Ferenc József– tavaszi megújulás jegyében született gondolatok önéletrajzi írásként.
Szentgyörgy lovagok vagyunk, rendtagok,
Hétszáz éve újulnak lovagok.
Mi, soha nem tagadjuk meg magunk,
Hétszáz éve jó oldalon vagyunk.
Rend, szeretet, lételemünk; fontos,
Rendszeretet, ami nekünk fontos.
Fekete leplünk mögöttünk uszály,
Szeretetet, jót hirdetnünk; muszáj.
Szeretetünk a szegények iránt,
És az elesettekért, megkívánt.
Feladatunk, élő hit védelme,
Morál védelme, lovag érdeme.
Lovagok vagyunk, becsületesek,
Lovag tetteink minősítenek.
Lovagok vagyunk, példás élettel,
Isten és haza iránti hittel.
Ősi felebaráti szeretet
Áthat minket, lovagi lelkeket.
Harcunkat, erkölcsért, hitért vívjuk,
Elismerésként a jó szót várjuk.
Vecsés, 2009. december 29. – Lg. Kustra Ferenc József – a lovagrend felavatott tagja vagyok 2008 óta. Írtam: önéletrajzi írásként.
Hétszáz éve újulnak lovagok.
Mi, soha nem tagadjuk meg magunk,
Hétszáz éve jó oldalon vagyunk.
Rend, szeretet, lételemünk; fontos,
Rendszeretet, ami nekünk fontos.
Fekete leplünk mögöttünk uszály,
Szeretetet, jót hirdetnünk; muszáj.
Szeretetünk a szegények iránt,
És az elesettekért, megkívánt.
Feladatunk, élő hit védelme,
Morál védelme, lovag érdeme.
Lovagok vagyunk, becsületesek,
Lovag tetteink minősítenek.
Lovagok vagyunk, példás élettel,
Isten és haza iránti hittel.
Ősi felebaráti szeretet
Áthat minket, lovagi lelkeket.
Harcunkat, erkölcsért, hitért vívjuk,
Elismerésként a jó szót várjuk.
Vecsés, 2009. december 29. – Lg. Kustra Ferenc József – a lovagrend felavatott tagja vagyok 2008 óta. Írtam: önéletrajzi írásként.
Megjött a tavasz, kivirultak a fák,
Ilyenkor kivirulnak a fapofák.
A macskák és a kutyák levedlenek,
A meleg miatt sok vizet vedelnek.
A tavaszi eső tán’ aranyat ér,
Nagyra növünk, egy zuhé ennyit megér.
Viruljunk mi is, ez a világ rendje,
Élvezzük ki a tavaszt, sorra-rendre.
Vecsés, 2001. május 19. – Kustra Ferenc József
Ilyenkor kivirulnak a fapofák.
A macskák és a kutyák levedlenek,
A meleg miatt sok vizet vedelnek.
A tavaszi eső tán’ aranyat ér,
Nagyra növünk, egy zuhé ennyit megér.
Viruljunk mi is, ez a világ rendje,
Élvezzük ki a tavaszt, sorra-rendre.
Vecsés, 2001. május 19. – Kustra Ferenc József
Állatvilágról…
Éter! Madárdal!
Földön, sok bogár futkos.
Méhraj a fénybe.
*
Parkban ott ül már,
Illathozó langyos szél.
Boldog méhrajok.
*
Fűben, zene szól,
Tücsök nekünk hegedül.
Zöldes sarjadás…
*
Újraéledtek
Hangok, kertet betöltik.
Tücsök ciripel.
*
Tücsökhang… cirip
Hallik kerti zöld fűből.
Fűnövés zaja.
*
A nád a széllel
Kekeckedik, ujjat húz.
Nádirigó ül.
*
Békaszerenád
Karcsú nádszálak között.
Gólya, már oson.
*
Hűvös májusi
Est, körben nyugodt tájon.
Vaddisznó család.
*
Frissen pattanó
Rügyek… az új természet.
Vaddisznó baktat.
*
Ligeti fák közt
Majdnem végtelen a tér.
Vadkan kóricál.
*
Gévagomba nő!
Kucsmagombát is lelni.
Vaddisznó eszi!
*
Erdőben hallik
Kakukk hangja. Híradó!
Őzek figyelnek.
Vecsés, 2018. április 16. – Kustra Ferenc József– íródott: Basho féle eredeti stílusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.
Éter! Madárdal!
Földön, sok bogár futkos.
Méhraj a fénybe.
*
Parkban ott ül már,
Illathozó langyos szél.
Boldog méhrajok.
*
Fűben, zene szól,
Tücsök nekünk hegedül.
Zöldes sarjadás…
*
Újraéledtek
Hangok, kertet betöltik.
Tücsök ciripel.
*
Tücsökhang… cirip
Hallik kerti zöld fűből.
Fűnövés zaja.
*
A nád a széllel
Kekeckedik, ujjat húz.
Nádirigó ül.
*
Békaszerenád
Karcsú nádszálak között.
Gólya, már oson.
*
Hűvös májusi
Est, körben nyugodt tájon.
Vaddisznó család.
*
Frissen pattanó
Rügyek… az új természet.
Vaddisznó baktat.
*
Ligeti fák közt
Majdnem végtelen a tér.
Vadkan kóricál.
*
Gévagomba nő!
Kucsmagombát is lelni.
Vaddisznó eszi!
*
Erdőben hallik
Kakukk hangja. Híradó!
Őzek figyelnek.
Vecsés, 2018. április 16. – Kustra Ferenc József– íródott: Basho féle eredeti stílusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.
