Idő 
Értékelés 
Értékelés A holdfényt, TANQ –ban örökítette meg a szerzőpáros…
Öreg Hold aluszik,
Napsütésben semmit sem lát.
Most még, napfény az úr!
Kedvesem a Nap, alant jár,
Ásítva szívem estre vár.
*
Este olyan derűs,
Felhő nincs, meleg még maradt.
De, már Hold is látszik.
Nyári est meleget áraszt,
Sarlóm ezüstös fényt fakaszt.
*
Jól beesteledett.
Tóban víz, kissé hullámzik.
Szép holdfényárnyékok.
Sugaram tó vizén siklik,
Árnyékom tovalopódzik.
*
Magányos és sötét
Az éjszaka, holdsugárral.
Izzadós lett… este.
Felhő eltakarja arcom,
Harcolok, izzok, nem hagyom.
*
Holdfény sugara, csak
Úgy befesti a kerteket.
Halk-halvány árnyékok.
Ezüstport szerteszét hintek,
Kertek ezüst-kékek lesznek.
*
Az éjjeli holdfény,
Az erdőbe bekukucskál.
Holdsütötte tájak.
Fénylábam erdőkig nyúlik,
Faágon bagoly ocsúdik.
*
Egy gyors hullócsillag
Nagy huncutul, csak elrohan.
Hold, meg ezüsttel fest…
Kishúgom mellettem suhan,
Csak tudhatnám hová rohan?
*
Fűtenger özöne,
A holdfényben úszó tájban.
Vaddisznó már fekszik.
A mezőt csillámmal hintem,
Füvét harmattal díszítem.
*
Fénylők a csillagok
És patakban türköződnek.
Holdsarló is látszik.
Ezer kistestvérem úszik
Tótükrén, árnyékuk látszik.
*
Ég türkizkékes volt…
Hold, ezüsttel átfestette.
Felhők, most nincsenek.
Derűs éjben hátam mögött
Végtelen kékkel, ügyködök.
*
Öreg Hold csak ballag,
Mint létnek harmóniája.
Sok-sok ezüst fényt szór.
Jó itt fenn, csak szépet tenni.
Késő, búcsút kel inteni.
*
Kezd már pironkodni
A hajnal, csendesen ébred.
Holdfátyol, eltűnik.
Elfáradtam, el kell mennem,
Ébred kedvesem... Reményem.
Vecsés, 2016. december 26. – Szabadka, 2017. május 26. – Kustra Ferenc József - a HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:”Hold voltam egy nyári éjjen”
Öreg Hold aluszik,
Napsütésben semmit sem lát.
Most még, napfény az úr!
Kedvesem a Nap, alant jár,
Ásítva szívem estre vár.
*
Este olyan derűs,
Felhő nincs, meleg még maradt.
De, már Hold is látszik.
Nyári est meleget áraszt,
Sarlóm ezüstös fényt fakaszt.
*
Jól beesteledett.
Tóban víz, kissé hullámzik.
Szép holdfényárnyékok.
Sugaram tó vizén siklik,
Árnyékom tovalopódzik.
*
Magányos és sötét
Az éjszaka, holdsugárral.
Izzadós lett… este.
Felhő eltakarja arcom,
Harcolok, izzok, nem hagyom.
*
Holdfény sugara, csak
Úgy befesti a kerteket.
Halk-halvány árnyékok.
Ezüstport szerteszét hintek,
Kertek ezüst-kékek lesznek.
*
Az éjjeli holdfény,
Az erdőbe bekukucskál.
Holdsütötte tájak.
Fénylábam erdőkig nyúlik,
Faágon bagoly ocsúdik.
*
Egy gyors hullócsillag
Nagy huncutul, csak elrohan.
Hold, meg ezüsttel fest…
Kishúgom mellettem suhan,
Csak tudhatnám hová rohan?
*
Fűtenger özöne,
A holdfényben úszó tájban.
Vaddisznó már fekszik.
A mezőt csillámmal hintem,
Füvét harmattal díszítem.
*
Fénylők a csillagok
És patakban türköződnek.
Holdsarló is látszik.
Ezer kistestvérem úszik
Tótükrén, árnyékuk látszik.
*
Ég türkizkékes volt…
Hold, ezüsttel átfestette.
Felhők, most nincsenek.
Derűs éjben hátam mögött
Végtelen kékkel, ügyködök.
*
Öreg Hold csak ballag,
Mint létnek harmóniája.
Sok-sok ezüst fényt szór.
Jó itt fenn, csak szépet tenni.
Késő, búcsút kel inteni.
*
Kezd már pironkodni
A hajnal, csendesen ébred.
Holdfátyol, eltűnik.
Elfáradtam, el kell mennem,
Ébred kedvesem... Reményem.
Vecsés, 2016. december 26. – Szabadka, 2017. május 26. – Kustra Ferenc József - a HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:”Hold voltam egy nyári éjjen”
Titokról filozofált a szerzőpáros…
Titkok tudójának lenni nagyon felemelő
Titkot kifecsegni... biz' lélek felszeletelő.
Titkok tudójának lenni, becsületbeli ügy,
Titkokat elmondani, szinte nem is emberügy.
Más titkát őrizni
Megtisztelő s felelősség.
Bizalom kérdése.
*
Meggondolatlanul csak kifecseg, aki tücsköt-bogarat összehord,
Benne bízni olyan, mint zongorán leütni... mi nagyon hamis akkord.
Más titkát ki ne mond!
Olyan, mint ha elárulnád.
Becsüld meg bizalmát.
*
(sedoka)
Akármekkora
Akármilyen a titok,
Azt biz' meg kell őrizni.
Bármekkora is,
A titkot, azt óvni kell.
Titokőrző köteles.
*
Ki titkok őrzőjének áll, az kemény-fába vágja bele a fejszéjét,
Ki titkok őrzőjének áll, annak éreznie kell a saját lényegét.
Ne fecsegj túl sokat,
Gondold meg jól mit, hol mondasz.
Felelősséggel tartozol.
*
A titkok világában is pont úgy van, a víz nem válik vérré,
Így a bizalom is gyorsan leapad, ő meg lesz... kegyvesztetté.
Titok őrzőnek kész bukás, ha csak áll és néz, mint borjú az új kapura,
Ha éppen ő nem érti, hogy a világ miért ilyen, miért ilyen fura.
Ne játszd el bizalmát,
Kibeszélve az ő titkát.
Kegyvesztetté válhatsz.
*
Milyen titok az, ha érkezett levél fekszik az asztalon,
Mit az előbb fujt be a viharos szél, a nyitott ablakon?
Kell-e itt titoktartás, vagy mécses-árnyjáték a falakon?
Ha napfény derül rá,
A titok többé nem titok.
Eljátszott bizalom
*
(3 soros-zárttükrős)
A titok tudója, jó, ha hallgat és hangosan is hangtalan,
Az a helyes, ha titkok tudójának a csendje is parttalan…
A titok tudója, jó, ha hallhat és hangosan is hangtalan.
A titkok dezinformációs kiadása elferdítve,
Tűnhet úgy, mint a végső titokgazdák kiderült tézise...
A titkok dezinformációs kiadása elferdítve.
*
(Bokorrím)
A titoktudónak, még bizony kémekkel is meg kell küzdenie,
Bár, inkább neki kell az ellenről adatokat begyűjtenie.
A titok megőrzésének az őrző fejében kell eldőlnie,
Minden más mellékkörülmény… neki, magában kell szervezkednie.
Ha más titkát őrzöd,
Mindenáron védened kell.
Tudatos tettel is.
*
(3 soros-zárttükrös)
Fölöttébb hasznos, ha perfekcionista a titok tudója,
Ha tökéletesség kedvelő... nem lesz kiszivárogtatója…
Fölöttébb hasznos, ha perfekcionista a titok tudója,
Vecsés, 2018. április 20. – Szabadka, 2018. április 26. – Kustra Ferenc – a verset a sedoka -t és a 3 soros-zárttükrös -öket én írtam, a HIAQ -at szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A csokor címe:”Más titkát ki ne mond!”
Titkok tudójának lenni nagyon felemelő
Titkot kifecsegni... biz' lélek felszeletelő.
Titkok tudójának lenni, becsületbeli ügy,
Titkokat elmondani, szinte nem is emberügy.
Más titkát őrizni
Megtisztelő s felelősség.
Bizalom kérdése.
*
Meggondolatlanul csak kifecseg, aki tücsköt-bogarat összehord,
Benne bízni olyan, mint zongorán leütni... mi nagyon hamis akkord.
Más titkát ki ne mond!
Olyan, mint ha elárulnád.
Becsüld meg bizalmát.
*
(sedoka)
Akármekkora
Akármilyen a titok,
Azt biz' meg kell őrizni.
Bármekkora is,
A titkot, azt óvni kell.
Titokőrző köteles.
*
Ki titkok őrzőjének áll, az kemény-fába vágja bele a fejszéjét,
Ki titkok őrzőjének áll, annak éreznie kell a saját lényegét.
Ne fecsegj túl sokat,
Gondold meg jól mit, hol mondasz.
Felelősséggel tartozol.
*
A titkok világában is pont úgy van, a víz nem válik vérré,
Így a bizalom is gyorsan leapad, ő meg lesz... kegyvesztetté.
Titok őrzőnek kész bukás, ha csak áll és néz, mint borjú az új kapura,
Ha éppen ő nem érti, hogy a világ miért ilyen, miért ilyen fura.
Ne játszd el bizalmát,
Kibeszélve az ő titkát.
Kegyvesztetté válhatsz.
*
Milyen titok az, ha érkezett levél fekszik az asztalon,
Mit az előbb fujt be a viharos szél, a nyitott ablakon?
Kell-e itt titoktartás, vagy mécses-árnyjáték a falakon?
Ha napfény derül rá,
A titok többé nem titok.
Eljátszott bizalom
*
(3 soros-zárttükrős)
A titok tudója, jó, ha hallgat és hangosan is hangtalan,
Az a helyes, ha titkok tudójának a csendje is parttalan…
A titok tudója, jó, ha hallhat és hangosan is hangtalan.
A titkok dezinformációs kiadása elferdítve,
Tűnhet úgy, mint a végső titokgazdák kiderült tézise...
A titkok dezinformációs kiadása elferdítve.
*
(Bokorrím)
A titoktudónak, még bizony kémekkel is meg kell küzdenie,
Bár, inkább neki kell az ellenről adatokat begyűjtenie.
A titok megőrzésének az őrző fejében kell eldőlnie,
Minden más mellékkörülmény… neki, magában kell szervezkednie.
Ha más titkát őrzöd,
Mindenáron védened kell.
Tudatos tettel is.
*
(3 soros-zárttükrös)
Fölöttébb hasznos, ha perfekcionista a titok tudója,
Ha tökéletesség kedvelő... nem lesz kiszivárogtatója…
Fölöttébb hasznos, ha perfekcionista a titok tudója,
Vecsés, 2018. április 20. – Szabadka, 2018. április 26. – Kustra Ferenc – a verset a sedoka -t és a 3 soros-zárttükrös -öket én írtam, a HIAQ -at szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A csokor címe:”Más titkát ki ne mond!”
Fent sötét van és csend, együtt ölik meg az elemnő fény lelkét,
Csak szórja, csak hinti le égi porát, saját lelke sötétjét.
*
(HIAQ)
A kéklő hegyeket...
Lenyugvó napkorong még fest.
Bíbor, a csúcs színe!
*
A bíboros palást,
Alkony elől elmenekül.
Messzi a láthatár.
*
Fény, föld mögé borul,
Naplemente vége után.
Bíbor, befeketül.
*
Uram! Reggel, majd hagyd, hogy új nap viruljon nekünk az égen,
Még legyen meg a hitem, valósuljon meg minden reményem,
*
Napsugarak még a
Patakfelszínt beszínezik.
Arany-szín hullámok.
*
Nesztelen bíbor szín
Fedi-borítja a tájat.
Csend már uralkodik.
*
Domboldalakra is
Tűz, a hőgutás napsütés.
Bíbor-meleg az est.
*
Estiségbe ér véget a nap,
Esti imát elmondja a pap,
Elülnek a japán tyúkok,
Hazamennek az ittasok.
Én itt vagyok, merthogy itt kell lennem
Reggel is itt leszek, itt kell tennem.
Érzem és vagyok, érzem is ezt néha,
Megfogom, ütemesen ver a véna.
A mai fény, olyan, mint kismadár, este van ágra leszáll,
De holnap reggel jő a másik fény, az egekbe is felszáll.
*
Ég, már aranyszínű...
Nap, oldalazva messzi megy.
Alvásnak ideje.
*
Szemben, az alkonyon
Csüngve, világos-sötét est.
Esti álmodozás.
*
A fény, vörösesen,
Jól lefröccsenti a tájat.
Éjben, meleg a szél.
*
Víztükör föllángol,
A lemenő bíbor napban.
Vaksötét lesz éjjel.
*
Est, bérc mögé, a Nap,
Még bíborfényébe bújik.
Orom csak sziluett!
*
Aranylók a fények,
Szétterülnek a lombokon.
Eltávozó napfény...
*
Csupasz az ég széle,
Lassan már koromfekete.
Bíbor eltűnőben…
*
Nap, már alig csillan...
Bíborfény-este rezgése.
Minden vaksötét lesz.
Vecsés, 2016. március 3. – Kustra Ferenc József – íródott: versben, HIAQ –ban.
Csak szórja, csak hinti le égi porát, saját lelke sötétjét.
*
(HIAQ)
A kéklő hegyeket...
Lenyugvó napkorong még fest.
Bíbor, a csúcs színe!
*
A bíboros palást,
Alkony elől elmenekül.
Messzi a láthatár.
*
Fény, föld mögé borul,
Naplemente vége után.
Bíbor, befeketül.
*
Uram! Reggel, majd hagyd, hogy új nap viruljon nekünk az égen,
Még legyen meg a hitem, valósuljon meg minden reményem,
*
Napsugarak még a
Patakfelszínt beszínezik.
Arany-szín hullámok.
*
Nesztelen bíbor szín
Fedi-borítja a tájat.
Csend már uralkodik.
*
Domboldalakra is
Tűz, a hőgutás napsütés.
Bíbor-meleg az est.
*
Estiségbe ér véget a nap,
Esti imát elmondja a pap,
Elülnek a japán tyúkok,
Hazamennek az ittasok.
Én itt vagyok, merthogy itt kell lennem
Reggel is itt leszek, itt kell tennem.
Érzem és vagyok, érzem is ezt néha,
Megfogom, ütemesen ver a véna.
A mai fény, olyan, mint kismadár, este van ágra leszáll,
De holnap reggel jő a másik fény, az egekbe is felszáll.
*
Ég, már aranyszínű...
Nap, oldalazva messzi megy.
Alvásnak ideje.
*
Szemben, az alkonyon
Csüngve, világos-sötét est.
Esti álmodozás.
*
A fény, vörösesen,
Jól lefröccsenti a tájat.
Éjben, meleg a szél.
*
Víztükör föllángol,
A lemenő bíbor napban.
Vaksötét lesz éjjel.
*
Est, bérc mögé, a Nap,
Még bíborfényébe bújik.
Orom csak sziluett!
*
Aranylók a fények,
Szétterülnek a lombokon.
Eltávozó napfény...
*
Csupasz az ég széle,
Lassan már koromfekete.
Bíbor eltűnőben…
*
Nap, már alig csillan...
Bíborfény-este rezgése.
Minden vaksötét lesz.
Vecsés, 2016. március 3. – Kustra Ferenc József – íródott: versben, HIAQ –ban.
Zöld fák ölelésében hullámzik a tó,
Az Ég megmutatja, lelkednek mi való.
Aranylik a víz a napfényben,
Higgy hát a természet erejében.
Valaki az Égboltot színesre festi,
A felhőből egy kép rajzolódik ki.
És mint fent, úgy lent
Utadat az Ég kíséri.
Angyalok vigyáznak Rád,
És ha a gonosz feltűnik, hogy elcsábítson,
Ők jelet küldenek, hogy megtartsanak az úton.
Isten szeret engem, és vigyáznak énrám Odafent,
Biztonságban vagyok, védelem alatt állok,
Csak ki kell nyitni a szemem.
Szívedbe súgják üzenetüket,
És ha nyitott a szíved, meghallod, mit üzennek.
Vigyáznak Rád, óv, véd a természet,
Most már tudod, merre tarts,
És hol találod a helyed.
Az Ég megmutatja, lelkednek mi való.
Aranylik a víz a napfényben,
Higgy hát a természet erejében.
Valaki az Égboltot színesre festi,
A felhőből egy kép rajzolódik ki.
És mint fent, úgy lent
Utadat az Ég kíséri.
Angyalok vigyáznak Rád,
És ha a gonosz feltűnik, hogy elcsábítson,
Ők jelet küldenek, hogy megtartsanak az úton.
Isten szeret engem, és vigyáznak énrám Odafent,
Biztonságban vagyok, védelem alatt állok,
Csak ki kell nyitni a szemem.
Szívedbe súgják üzenetüket,
És ha nyitott a szíved, meghallod, mit üzennek.
Vigyáznak Rád, óv, véd a természet,
Most már tudod, merre tarts,
És hol találod a helyed.
Állítólag a remény hagy el utoljára
(3 soros-zárttükrős)
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni,
Ha volna otthon hol, lehet lepihenni…
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni.
Ha
Volna
Valaki,
Ki haza vár…
Oda röpülnék!
*
Nincs meleg otthonod.
Hazád, házad, álmod se tán’...
Oly üres vagy, hideg.
*
Szomorúság gázol lelkembe, mint elevátor fémfalai,
Mert nincs is hová hazamenni, magánynak nincsenek falai!
Csak megcsonkolt vágyaim vannak, de azok bőven,
Körülöttem szálldosnak a szmogos levegőben.
Csak
Otthon
A neve…
Magány, bánat,
Nem nyújt meleget…
*
Csak szíved kertjében,
Fák ágain ring a remény.
Tiéd nem lehet az.
*
Az biztos, a bánat egész életemben a bőröm alatt ficánkolt,
Űztem volna messzire, de nem akart menni, maradt és csak viháncolt.
Szép
Is volt,
Maradt csak
Szomorúság.
Üres lakás s ágy…
*
Bánat ölel, csókol,
Karja lágyan simogat most.
Sosem voltál boldog.
*
Lehet, nekem azt jelenti a hazamenni,
Hogy bizony végleg el kell -túloldalra- menni?
Nem vagyok elég nagy tudású, most akkor hogyan tovább,
A végben reménykedni? Ez aztán a vég, hova-tovább…
A
Remény
Elhagyott.
Hogyan tovább?
Óh, bár csak tudnám…
*
Viharban ácsorogsz,
Megtépáz, meg is vet százszor.
Nem félsz a haláltól.
*
Volt nekem, is mint minden rendes embernek sok szép reménye,
De megcsalattam, rám ugyanis mattul sütött a nap fénye.
Reménykedtem, közben az életzugaimból osontam a másikba,
Így tengődtem valahogy a létszabadság határán, majdhogy pánikba.
A remény-esetek csaltak és hazudtak, ők már előre tudták, hogy becsapnak,
De látom, nálam igen jól érezték magukat, nekik volthelyük, hogy hol laknak…
Volt
Sok szép
Reményem,
Mind becsapott.
Hittem bennük! Kár…
*
De valahogy mégis
Napfény érint, kócos árnnyal.
Valahogy továbbélsz.
Vecsés, 2017. március 10. – Szabadka, 2019. január 6. – Mórahalom. 2019. január 11. - Kustra Ferenc József – a 3 soros-zárttükrös –t és a verset én írtam, az apevákat, Jurisin Szőke Margit. A HIAQ –k Farkas Tekla munkája.
(3 soros-zárttükrős)
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni,
Ha volna otthon hol, lehet lepihenni…
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni.
Ha
Volna
Valaki,
Ki haza vár…
Oda röpülnék!
*
Nincs meleg otthonod.
Hazád, házad, álmod se tán’...
Oly üres vagy, hideg.
*
Szomorúság gázol lelkembe, mint elevátor fémfalai,
Mert nincs is hová hazamenni, magánynak nincsenek falai!
Csak megcsonkolt vágyaim vannak, de azok bőven,
Körülöttem szálldosnak a szmogos levegőben.
Csak
Otthon
A neve…
Magány, bánat,
Nem nyújt meleget…
*
Csak szíved kertjében,
Fák ágain ring a remény.
Tiéd nem lehet az.
*
Az biztos, a bánat egész életemben a bőröm alatt ficánkolt,
Űztem volna messzire, de nem akart menni, maradt és csak viháncolt.
Szép
Is volt,
Maradt csak
Szomorúság.
Üres lakás s ágy…
*
Bánat ölel, csókol,
Karja lágyan simogat most.
Sosem voltál boldog.
*
Lehet, nekem azt jelenti a hazamenni,
Hogy bizony végleg el kell -túloldalra- menni?
Nem vagyok elég nagy tudású, most akkor hogyan tovább,
A végben reménykedni? Ez aztán a vég, hova-tovább…
A
Remény
Elhagyott.
Hogyan tovább?
Óh, bár csak tudnám…
*
Viharban ácsorogsz,
Megtépáz, meg is vet százszor.
Nem félsz a haláltól.
*
Volt nekem, is mint minden rendes embernek sok szép reménye,
De megcsalattam, rám ugyanis mattul sütött a nap fénye.
Reménykedtem, közben az életzugaimból osontam a másikba,
Így tengődtem valahogy a létszabadság határán, majdhogy pánikba.
A remény-esetek csaltak és hazudtak, ők már előre tudták, hogy becsapnak,
De látom, nálam igen jól érezték magukat, nekik volthelyük, hogy hol laknak…
Volt
Sok szép
Reményem,
Mind becsapott.
Hittem bennük! Kár…
*
De valahogy mégis
Napfény érint, kócos árnnyal.
Valahogy továbbélsz.
Vecsés, 2017. március 10. – Szabadka, 2019. január 6. – Mórahalom. 2019. január 11. - Kustra Ferenc József – a 3 soros-zárttükrös –t és a verset én írtam, az apevákat, Jurisin Szőke Margit. A HIAQ –k Farkas Tekla munkája.
