(Senrjon duó)
Este korán feküdtem,
Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
Micsoda álom…
*
Erőltetett menetben
Gyűrtük le ketten… ligeteket.
Micsoda álom!
**
(Leoninus)
Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
**
(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
Valami furcsa volt,
Beledalolt mi…, fülembe.
Gyanú belém ücsült…
*
Valami furcsa volt,
Hallottam! (Erdőben vekker?)
Gyanúm erősödött!
**
(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
Kezdhetjük keresni?
Gyanú nagyon uralt.
Megálltam, ez vekker lehet!
*
Kezdhetjük keresni?
Veszetten csengetől…
Tisztás mely’ sarkában lehet?
**
(Leoninus)
Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?

(Bapeva)
Álom,
Hajnalban
Császkálgatunk.
Bagoly huhogott,
Vekker csenget amott.
Redőnyöm fenn felejtve,
Pap még alszik, én mérgesen,
Cekker zörög, titkokat rejtve,
Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.

Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.

Álomvágy vagy vágyálom?

Heves napsütésben látom víztelen leveleket s lelkemben az emlékeket!
Mindezt a nagy Balaton partján, ülve a kispadon, közben bambulok oly’ mohon…
Az emlékekre visszavágyok, de ma erre éppen lehetőséget nem látok…
Ücsörögve nézem a vizet, mini tarajokat látok is igy épp’ eleget.

Hátam mögött csendből: ekkor megszólt a poéta társam: búslakodsz? Pont ezt vártam!
Érzem, hogy vágyálmaid pont erősen úralják lelked, de már itt vagyok veled.
Kibontotta szatyrát, elővette a két lángost, meg üvegnyi házi lekvárját.
Persze kanalat nem hozott, így lekvárt nekem üvegből, ujjaival kikotort.
*

(Kínai, csi-csüe vers. 4×7 szótag, rímképlet: aaxa)
Fellegek közt szél kering,
Nádasoknál víz csiling.
Álmot őriz csendesen,
Balaton, szív titka ring.
*

Még régi szocreálból ismerem, hogy a németek igy ették, tetszett ez nekem.
Otthon én kettévágom, elejét jól meg tejfölözőm, rá sajt és igy legyűrőm…
Otthon ezek után lekvárakció... kanállal szétkenem, nincsen ribillió!
Kellemes egy finomságot kétfélén enni, tudom, hazafi jó, ha igy eszi…
*

(sedoka)
Sajtos tejfölös,
lángos, krumpli és tészta.
Gyerekkor ízét idéz.

Lekvár terül szét,
édes és sós egymásban.
Ez ám huncut uzsonna.
*

Juj, jólesett a lekváros… mi is? Lángos-desszert… zabáltam és járattam eszet’.
Nagyobbak a gondjaim, mint a lekváros desszert, kialszom, ha megérem reggelt!

Ma érzem, reggel már rendesen elkapott a gépszíj, a sors rákontráz… ma csak szijj!
Ha este jót alszok, még jó álmom is lehet, de még nem álmodtam ma eleget…
*

(Tíz szavas)
Alvó szíved csendben ring,
Jóéjt puszim betakar, mint az ing.

Vecsés, 2024. november 1. – Siófok, 2025. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- Gránicz Éva: Írtuk: 2 szerzősnek, alloiostrofikus versformában.

Hiszed vagy sem… Hannám kedvellek,
Még szeretlek… meg még szeretlek!
Lehet együtt élni?
Boldogságban félni!
Forró csók naponta… szeretlek…

Hiszem bizony... s tudd meg, kedvellek,
Szíved szaván én is merengek.
Lehet együtt élni,
Nem kell már csak félni.
Csókjaidért mindent megteszek.

Pihenjünk együtt az ágyunkban,
Élvezzük, együtt nagy mázlinkban…
Napjaink csókosak,
Szemeid csábosak…
Szemed tükröződne ágyunkban…

Jó veled bújni ágyikóba,
Szívem dobban, mint halk muzsika.
Karodban elcsitul,
Bennem a vágy felgyúl.
Veled élni... ez volna csoda.

Sok csók és benne vagyunk nyárba…
Együtt merülnénk nagy álomba…
Tudom, ez kell neked,
Megélném ezt veled!
Együtt élnénk boldogan… még ma!

Álmokba bújnánk nyár hevével,
Ölelésben remény szelével.
Itt vagyok, csak neked,
Egy a sorsom veled.
Legyünk boldogok… örökléttel.


2023. május 21. – Siófok, 2025. július 2. Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek. A páratlanokat én írtam, a párosokat: Gránicz Éva írta szerző-, és poétatársam.

Mint füst száll a lét.
Nincs már új nap csak a múlt-
Itt huny mind ki élt.
Por lesz a test, vár az ég?
Rög és hant fed, ez a vég...

Holt-park sok sírt rejt,
Nem szól, de a csend bút ont...
Bent kong, fáj a szív.

Nem szór hőt a Nap,
Már csak zord, hűlt holt árny leng
Mit nem lát a szem.
Rög és hant fed, ez a vég;
Ha test por lesz...vár az ég?

A perc itt már áll.
Hull rá a könny, fojt az űr...
Csak a hit gyújt fényt.

Néma csend honol a temető felett,
s megannyi fájdalom és szenvedés
virágos sírok között, egy-egy elfeledett
s kigyúló mécsesek közt az emlékezés.

Halottak napján a gyász ünnepel,
a sárga krizantémok fojtó szaga,
fejfák útján gyász-sereg menetel
az ősszel nyugvó csillagok alatt.