Hajnal dereng csipkézett már,
Vacog a táj halkan.
Eső nélkül dagad a sár,
Köd hömpölyög lassan.

Birka bőgés a karámban,
Pásztort várja reggel,
Kong a kolomp nyáj nyakában,
Mire a nap felkel.

Kalyibában birkát fejik,
Füst illata terjeng.
Csurran a tej, kondér telik,
Macska oda cselleng.

Szellő leng a völgy ölében,
Fűben a dér csillan.
Árnyékból a fény szökésben,
Vak sötétség illan.

Nap előbújt, párát vedel,
Nincsen rajta csorba.
Puli vakkant, fürgén terel,
Tömörül a csorda.

A korai friss levegő
Gőzöl patak partján,
Jószággal telt dús legelő
Csaholástól harsány.

Suba alól csipás szemmel
Bojtár botra hajlik,
Itt a dolog minden reggel
Hasonlóan zajlik.

Álmosodik a természet,
Lassan ágyát megveti,
Itthon maradt madárnépet
Érett maggal eteti.

Lomb lehull a fáradt fákról,
Földre ejti álmait,
Suttogás jön minden ágról,
Szél dúdolja vágyait.

Víznek tükre sima, fénylő
Fodros hullám elmerül.
A messzeség ezüstkéklő,
Ringatózva szét terül.

Napsugár is megszelídül
Tüzes lelke ködben hál,
Minden földi télre készül,
Elő kerül sapka, sál.

Perceket szövő
Mulandó idő,
Évekbe érő ciklusa száll.
Varázs az égen,
Lüktet a térben,
Mozgás a léte, sohasem áll.

Súlytalan közeg
Űrben a tömeg,
Távolba siklik minden elem.
Csillag-kötésben
Fénnyel sző éppen
Táguló teret túl mindenen.

Ritmusa kotta,
Ütemét hozza
Misztikus pálca, mágus erő.
Csillagban lángol,
Bolygókkal táncol,
Törvényét írja, ő a nyerő.

Pillanat éle
Létnek egésze,
Múltból a holnap bújik elő.
Látszat hatalma
Titkot takarja,
Útnak a vége csend-éltető.

Hétköznapi pszichológia…

Az ölésnek vágya,
Katonának nagy erénye.
Lecsillapítható?
*

Béke minden vágya?
Eltetvesedett bakának…
Csillapíthatatlan.
*

Elpusztítás vágya,
Beteg elme zugaiban.
Lecsillapítható?
*

Ölelésnek vágya,
Szerelmeseknél kívánság.
Csillapíthatatlan!
*

A háború vágya,
Pénzemberek álmaiban.
Lecsillapítható?
*

Az építés vágya,
Lelkesedés ujjongása.
Csillapíthatatlan.
*

Ha megjő háború,
Megoldás a kételyekre?
Győzelmes téveszme!
*

Ha kitör a béke,
Háború, lövések nélkül…
Kinek, mi érdeke?
*

Újra és újra hit!
Vágy, mit a remény teljesít.
Hit, remény, szeretet.

Vecsés, 2015. december 3. – Kustra Ferenc József – íródott HIAQ csokorban.

Álltam, néztem, előttem Gibraltár sziklája emelkedett,
Lent a tengerszoros kék vize oly' sejtelmesen csillogott,
A játékos hullámokon afrikai napfény ugrándozott.
Belenéztem a kékes verőfénybe... lélek énekelgetett.

Jó mélyen beszívtam a sós tengeri levegőt,
Megcsodáltam szemben lévő hegylánc szép vonalát.
Levegő varázslatos, élvezem a lágyságát.
De megyek tovább, várok még élményt... a következőt.

Vecsés, 2014. november 21. - Kustra Ferenc József