Legutóbb amikor megláttalak
feltámadt érted újra a
vágyam

melleid csodái hódítanak
és száz csókkal
csókolnám a szádat

vad harapásokkal
és puha érintésekkel
csípődet magamhoz vonva

otromba szerszámom
ezt a meredt forróságot
finom tenyeredbe adva

csókolnám selymes
csodádat dús
bozontjaidat

amíg kéjes sóhajaid
betöltenék a szobánkat

kitárt tenyerembe fogva
egész számmal

enném nedvesedő
bársonyos ajkaidat

és ha rázuhannánk
összefonódva az ágyra

az ágyon
átringatnálak téged

egy másik világra
ahol

meztelen szép tested
fölém magasodna

s te lovasom
lennél újra és újra

s amíg lovagolnál
le és föl rajtam

gyönyöröd sóhajait
suttogná az ajkad

én alattad feküdve
ágaskodnék benned

míg te a gyönyörtől
ujjonganál és a
kibuggyanna a könnyed

s ha forró tested
valahogy
fölém keveredne

zsarátnok nyelvem
öledben
vad vágyat verne

nagy melleid gyönyörét
szolgálnám markommal
a számmal

ha eljönne az este
szelíd csillagfénnyekkel
betakarnálak

még nem tudom
hogy ez valóság lesz -e
vagy csak álom

százfokos láz jár át érted
térdrehullva vágyom

a te megváltó ölelésed
a amíg lesz holnap

szeretni szeretnélek

A susogó,hűs lomb alatt,
nap sugara lassan halad,
a csend pihenésre csábít,
a nyár lustán,lomhán ásít.

A függőágy is engem vár,
az ágakon madár trilláz,
álmodozom a könyv felett,
mit a képzelet színezett.

Vajon milyen érzés lenne,
hogyha velem megtörténne,
betoppanna a boldogság,
derű lenne az orvosság.

Árnyat adó kalap alatt,
a szép gondolat elakadt,
szemem egy kosárra tévedt,
hol almák mosolya érett.

Mivé lett ez a világ
Már a nők nem akarnak szülni
Hogy ne kelljen gyereket nevelni
Ahol divat lett a szingli
Egyneművel házasodni
Ahol a pénz lett a becsület
Ott kihalt a szeretet
Nincs lelkiismeret sem tisztelet
Nem kell a biblia sem az Isten
Hisz túlvilági élet úgysincsen
Hirdeti aki volt ateista kommunista
Rendszerváltó hívő, most kapitalista

Mivé lett ez a világ
Ahol a néptől védik a demokráciát
Ahol pénzért felkent próféták
Hirdetnek hamis próféciát
A nyelvünket nem beszélő idegen
mondja e hazába ki és mi legyen
Ha a jogaidért felemeled a szavad
Idegengyűlölő rasszista vagy
Ahol a diktatúra a demokrácia
Kinek jár a szája, másnap nincs munkája
Azt hiszed ha sok a pénzed, te vagy az isten
Akkor a többségnek már szava sincsen

Mivé lett ez a világ
Korrupt politikus irányítja Európát
Nem számít ha hazudik és hibázik
Nem zavarja tisztességtelen gazdáit
A hazát, a népet pénzért elárulni
nem szégyen, nem bűn, nem gyalázat?
- Ez demokrácia. - így szól a magyarázat.
Ahol a tőke és a terror is globális
Az időjárás sem egészen normális
Ha kapcsolatod, sem pénzed sem hatalmad
Akkor már csak te egy senki vagy.
Holnap akár munka nélkül az utcán vagy

Mivé lett ez a világ
Mikor Európába telepítik Afrikát
A keresztet meg be akarják tiltani
A muszlimot nem szabad vele zavarni
A keresztény tanuljon meg hallgatni
Mert Sorosféléknek ez lenne érdeke
Hogy Európát végleg tönkre tegye
Rossz úton jár ember és a világ
A háttérbe megbúvókra bízza Európát
Mert mi fizetjük meg ennek az árát!
Nem lehet a világban félelemben élni
Mert a terrorral együtt kell ébredni

Mivé lett ez a világ
Talpnyaló gazember hirdeti a demokráciát
A becstelen kapzsi, másokat akar kioktatni
Aki nem ismeri mi a tisztelet és a becsület
Pálcát mer törni más nemzetek felett?
Mert azokban van még hazaszeretet
Kollaboráns korrumpálódott senki
Csak a pénzt és a hatalmat szereti
Mind hazaáruló, aki az ilyet segíti!
A folyó is a szemetet magából kiveti
Mert a haza is a söpredéket megveti
De a történelem a hazafiait nem feledi

Mivé lett ez a világ
A média mondja meg hol az igazság?
Nem értem már ezt a hazug világot
Rosszkor születtem? Netán skizofrén lettem?
Talán a világ ment el mellettem?
Vagy ez már maga az Armageddon?
Ideje, hogy a világ megváltozzon?
Vagy megunta az Isten a sok gazságot?
Nem ad több feloldozást, bűnbocsánatot?
Eljött az idő hogy az ember vezekeljen?
Hogy a világ újra tiszta lehessen
Nem vagyok Isten erre válaszom sincsen

Kutya sem törődik veled,
Te sem vársz már senki másra.
Álmodból rázod fel magad,
Fittyet hányva a világra.

Mindig túlléped a határt
A célpontot elhibázod,
Könnyű kérdésre merengőn
Bámulod a délibábot.

Annak idején egy ember
Éppen többre vitte volna.
Kain, bár megölte Ábelt,
Életét földön futotta.

Reménynek hitte a napot,
Akár pillangó szárnyait.
Halványan derengő fényben
Álmodta ember vágyait.

Sűrűn osztva a lapokat
Pörög az élet, úgy rohan,
S ha sorsod lehunyná szemét,
Pirkadni új hajnalt fogan.

S bár fény ragyog a sírodon,
S végzeted nem lesz mostoha,
Fejfádat benőtte a múlt,
Neved sincs, nem is lesz soha.

2015. május 7.

Minden reggeli ébredéssel,
Új élet kezdődik el.
Szívedet és lelkedet,
Reményteli várakozás tölti el.
Talán ma láthatom,
Szerelmemmel, találkozhatom.
Így telik el nap ? nap után,
Múlnak az évek egymás után.
Csak vársz és vársz,
Holnap talán rá találsz.
Eljön a szerencsés pillanat,
Őt, végre megláthatod,
Leírhatatlan boldogságod.
Előtted áll, s te csak csodálod,
Keresed a szavakat, de nem találod.
Mondanád mennyire szereted,
De most még nem teheted.
Földöntúli érzés járja át lelked,
Fáj, meg nem ölelheted.
Az idő meg nem áll,
Találkozásotok pillanata lejár.
A búcsúzás nehéz,
Hiszen újra csak remélsz.
S még nem tudhatod,
Majd újra, Őt mikor láthatod.
Szemének fényét,
Szívedben örökre megőrzöd.
Szavainak dallamát,
Míg élsz, lelkedben őrzöd.
Szeretnél vele boldog lenni,
Szeretnéd őt boldoggá tenni.
De várnod kell rá,
Amíg lelke, ezt megérzi.
Nem tehetsz mást,
Csak reményteli várakozást.
Talán majd egyszer,
Ő kezdeményezi a találkozást!