Idő 
Értékelés 
Értékelés Versben és eredeti tankában, haikuban…
Olvadó a hó,
Már nagyon süti a nap.
Hólé vízfolyás.
Már sok kis virág virul,
Szívben szeretet vidul.
*
Rügyek pattannak,
Természet… szülés indul.
Éj is bársonyos.
Élet pezsdül, rügy fakad,
Szíved horogra akad.
*
Megkezdődött a tavasz-nász,
Ideje nincsen, így nincs gyász.
Felemelkedések vannak szívekben,
És az erősödő, meleg napfényben.
*
Erdőben árnyak
Kezdenek vastagodni.
Lombkorona nő!
Zöld ruhát ölt az erdő,
Szerelmet rejteget(ő).
*
Még lágy sugarak,
Bombázzák a mezőket!
Meleg, már izmos!
Tavaszi szél cirógat,
Ő meg téged… csókolgat.
*
Már erősen éledezik a nap,
A természet meg, új erőre kap!
Most már véglegesen elköszönt a tél,
Érezzük, hogy nem fúj... hideg esti szél.
Kóborló vadakkal telik meg a mező,
Friss zajjal, új illattal telik az erdő
*
Parknak padjait
Szerelmesek lemossák.
Ücsörgés… éjben.
Vecsés, 2017. március 16. – Szabadka, 2018. január 6. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikut én írtam, a tanka verset szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: ,,Élet pezsdül, rügy fakad
Olvadó a hó,
Már nagyon süti a nap.
Hólé vízfolyás.
Már sok kis virág virul,
Szívben szeretet vidul.
*
Rügyek pattannak,
Természet… szülés indul.
Éj is bársonyos.
Élet pezsdül, rügy fakad,
Szíved horogra akad.
*
Megkezdődött a tavasz-nász,
Ideje nincsen, így nincs gyász.
Felemelkedések vannak szívekben,
És az erősödő, meleg napfényben.
*
Erdőben árnyak
Kezdenek vastagodni.
Lombkorona nő!
Zöld ruhát ölt az erdő,
Szerelmet rejteget(ő).
*
Még lágy sugarak,
Bombázzák a mezőket!
Meleg, már izmos!
Tavaszi szél cirógat,
Ő meg téged… csókolgat.
*
Már erősen éledezik a nap,
A természet meg, új erőre kap!
Most már véglegesen elköszönt a tél,
Érezzük, hogy nem fúj... hideg esti szél.
Kóborló vadakkal telik meg a mező,
Friss zajjal, új illattal telik az erdő
*
Parknak padjait
Szerelmesek lemossák.
Ücsörgés… éjben.
Vecsés, 2017. március 16. – Szabadka, 2018. január 6. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikut én írtam, a tanka verset szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: ,,Élet pezsdül, rügy fakad
Van, hogy láng vadul kisarjad a szürke hamu alatt,
Ami aztán, amorffá kormozza a maradt falat.
Vadonatúj hóember eladó,
És házilag összeállítandó!
Az árnyas szobámban sok meleg napfény, hirtelen összegyűlik,
A sivatagi kaktuszom már elszáradt, most gyorsan kinyílik…
Míg egy szép barnamedve, a bokrosban a somot legelészi,
Addig tán’ fölséges öröm lesz, ha csendben messzire tudsz futni…
Ha a csóka, szemet vetett a fénylő szemlencsédre,
Vesd magad hasra és élvezd, hogy milyen a sötétben.
Van tojásunk, sonkás tojást csinálhatnánk,
De a hűtőnk üres, nincs egy szelet sonkánk.
Egykedvű lett már minden megálmodott álmunk…
Szenvedélyes lesz tűz, még lobbanásra várunk.
Mostanában több mint rongáltan és rossz passzban vagyok
És magam alatt, égig érő mélységekben… lakok.
A szakítás talán lehet kedves a szívünknek,
De, mindenképpen szomorú a bánó lelkünknek.
A téma, figyeld, mind az utcán hever,
Ha felismered, majd lábadról lever!
Az életben érheti bármekkora, sorsfordító tragédia is a peches embert,
Valami kimozdítja lelkiállapotából, változtatásra, cselekvésre késztet…
Utólag kiderül, ebben a vigasztaló humor, gyógyító ereje bőszen részt vett.
Vecsés, 2019. január 3. – Kustra Ferenc József
Ami aztán, amorffá kormozza a maradt falat.
Vadonatúj hóember eladó,
És házilag összeállítandó!
Az árnyas szobámban sok meleg napfény, hirtelen összegyűlik,
A sivatagi kaktuszom már elszáradt, most gyorsan kinyílik…
Míg egy szép barnamedve, a bokrosban a somot legelészi,
Addig tán’ fölséges öröm lesz, ha csendben messzire tudsz futni…
Ha a csóka, szemet vetett a fénylő szemlencsédre,
Vesd magad hasra és élvezd, hogy milyen a sötétben.
Van tojásunk, sonkás tojást csinálhatnánk,
De a hűtőnk üres, nincs egy szelet sonkánk.
Egykedvű lett már minden megálmodott álmunk…
Szenvedélyes lesz tűz, még lobbanásra várunk.
Mostanában több mint rongáltan és rossz passzban vagyok
És magam alatt, égig érő mélységekben… lakok.
A szakítás talán lehet kedves a szívünknek,
De, mindenképpen szomorú a bánó lelkünknek.
A téma, figyeld, mind az utcán hever,
Ha felismered, majd lábadról lever!
Az életben érheti bármekkora, sorsfordító tragédia is a peches embert,
Valami kimozdítja lelkiállapotából, változtatásra, cselekvésre késztet…
Utólag kiderül, ebben a vigasztaló humor, gyógyító ereje bőszen részt vett.
Vecsés, 2019. január 3. – Kustra Ferenc József
A kertünkbe simán betörő szellő hadoszlopok,
Egymás közt somolyognak… tavaszi jó-meleg hozók…
A kertünkbe simán betörő szellő hadoszlopok.
Ülök csendben a kerti padon, kicsit csukott szemmel nézek… igy vakon,
De így is látom, hogy a napszállta erősödik… szúnyog csípett nyakon…
Ülök csendben a kerti padon, kicsit csukott szemmel nézek… igy vakon.
A Nap sugárai láthatóan csak úgy vékonyodnak, elmennek, már nem kapkodnak,
Nézem, az ég kékje az estve jövetelével sötétebb azúr lesz, lenyugosznak…
A Nap sugárai láthatóan csak úgy vékonyodnak, elmennek, már nem kapkodnak.
A Nap elfelé megy, setét idefelé jő és ahogy sötétül, látom mosolyog,
Az utolsó fénysugár, olyan mintha kis kócos lenne, Nap lelke halkan mosolyog…
A Nap elfelé megy, setét idefelé jő és ahogy sötétül, látom mosolyog.
Munkától fáradt sugarakat setétség gyorsan nyelé, rohannak setétbe belé,
Fölállok, hogy jól lássak, sugárak arcán kicsike mosoly, viszik sötétbe belé…
Munkától fáradt sugarakat setétség gyorsan nyelé, rohannak setétbe belé.
Volt egy kis bíborral bekent azúr, de a setét szinte tolakszik, vége a mának,
Nap is vágy aludni, majd reggel az azúrba jól belekandikál, vége a mának…
Volt egy kis bíborral bekent azúr, de a setét szinte tolakszik, vége a mának.
A Nap arra vágyik, mire hazaér, valaki ágyazzon, alszik, vége a mának,
Látható, már lassú lett, a nagy setét meg tavaszi mosolyt ereszt, vége a mának…
A Nap arra vágyik, mire hazaér, valaki ágyazzon, alszik, vége a mának.
Vecsés, 2018. április 21. – Kustra Ferenc József- írtam: 3 soros-zárttükrösben, ami az én fejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első két sort egyben. utána a 2. és a 3. sort egyben, igy lesz meg a vers gondolatisága.
Egymás közt somolyognak… tavaszi jó-meleg hozók…
A kertünkbe simán betörő szellő hadoszlopok.
Ülök csendben a kerti padon, kicsit csukott szemmel nézek… igy vakon,
De így is látom, hogy a napszállta erősödik… szúnyog csípett nyakon…
Ülök csendben a kerti padon, kicsit csukott szemmel nézek… igy vakon.
A Nap sugárai láthatóan csak úgy vékonyodnak, elmennek, már nem kapkodnak,
Nézem, az ég kékje az estve jövetelével sötétebb azúr lesz, lenyugosznak…
A Nap sugárai láthatóan csak úgy vékonyodnak, elmennek, már nem kapkodnak.
A Nap elfelé megy, setét idefelé jő és ahogy sötétül, látom mosolyog,
Az utolsó fénysugár, olyan mintha kis kócos lenne, Nap lelke halkan mosolyog…
A Nap elfelé megy, setét idefelé jő és ahogy sötétül, látom mosolyog.
Munkától fáradt sugarakat setétség gyorsan nyelé, rohannak setétbe belé,
Fölállok, hogy jól lássak, sugárak arcán kicsike mosoly, viszik sötétbe belé…
Munkától fáradt sugarakat setétség gyorsan nyelé, rohannak setétbe belé.
Volt egy kis bíborral bekent azúr, de a setét szinte tolakszik, vége a mának,
Nap is vágy aludni, majd reggel az azúrba jól belekandikál, vége a mának…
Volt egy kis bíborral bekent azúr, de a setét szinte tolakszik, vége a mának.
A Nap arra vágyik, mire hazaér, valaki ágyazzon, alszik, vége a mának,
Látható, már lassú lett, a nagy setét meg tavaszi mosolyt ereszt, vége a mának…
A Nap arra vágyik, mire hazaér, valaki ágyazzon, alszik, vége a mának.
Vecsés, 2018. április 21. – Kustra Ferenc József- írtam: 3 soros-zárttükrösben, ami az én fejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első két sort egyben. utána a 2. és a 3. sort egyben, igy lesz meg a vers gondolatisága.
Hétköznapi pszichológia…
Nem szokásom bűnt, de vétket vagy mást sem elkövetni,
Nem leszek bolond magamat ellehetetlenkedni.
Én bűnügyi nyomozótiszt és poéta natus-doktus vagyok,
Én ez voltam, vagyok, sőt, már halálomig ezek is maradok.
Vecsés, 2025. február 7. -Kustra Ferenc József- íródott: mint önéletrajzi írás!
Nem szokásom bűnt, de vétket vagy mást sem elkövetni,
Nem leszek bolond magamat ellehetetlenkedni.
Én bűnügyi nyomozótiszt és poéta natus-doktus vagyok,
Én ez voltam, vagyok, sőt, már halálomig ezek is maradok.
Vecsés, 2025. február 7. -Kustra Ferenc József- íródott: mint önéletrajzi írás!
Digitális fények, pixelek varázsa,
Képernyők erdeje hív, csábít magába.
Billentyűk ezüstje ujjaid igája,
Szüntelenül táncol, élményekre várva.
Napsugártól édes, aranyló vaklárma.
- „A világ kívül él” – suttogja anyácska.
Dac felel és szemek keserű izzása:
- „Valóságos ez is! A kintit kiváltja!”
Szívdobbanás búgja, unalom a málha.
Kiborgként ellenben csúcsélmény a játszma,
Immerzív látványok korlátlan csatája,
Virtuális terek végtelen magánya.
Beszélgetés indul, családjuk javára;
Online és offline lét - mi a megoldása?
Legfájóbb megélés az ősök számára:
Távolság, ridegség, kapcsolat hiánya.
Konzulens és szülő egyaránt belátja;
a net nem ellenség, de nem is a barátja,
eszköz csak, praktikus, kétirányú utca.
Sorsunk a kezünkben, egyensúly a kulcsa.
Képernyők erdeje hív, csábít magába.
Billentyűk ezüstje ujjaid igája,
Szüntelenül táncol, élményekre várva.
Napsugártól édes, aranyló vaklárma.
- „A világ kívül él” – suttogja anyácska.
Dac felel és szemek keserű izzása:
- „Valóságos ez is! A kintit kiváltja!”
Szívdobbanás búgja, unalom a málha.
Kiborgként ellenben csúcsélmény a játszma,
Immerzív látványok korlátlan csatája,
Virtuális terek végtelen magánya.
Beszélgetés indul, családjuk javára;
Online és offline lét - mi a megoldása?
Legfájóbb megélés az ősök számára:
Távolság, ridegség, kapcsolat hiánya.
Konzulens és szülő egyaránt belátja;
a net nem ellenség, de nem is a barátja,
eszköz csak, praktikus, kétirányú utca.
Sorsunk a kezünkben, egyensúly a kulcsa.
