Szófelhő » Nagyot » 15. oldal
Idő    Értékelés
Elmélkedtünk a karácsonyról, a körülményekről?

A szeretet ünnepe a karácsony, de oly' sok helyen már nincs,
Pedig legalább ekkor összejönni, az maga a lélek-kincs!
Vannak, akik már az ilyen találkozásra semmit nem adnak,
Okos telefonnal, röpke kapcsolatot messziről tartanak.
*
Hiába a szeretet ünnepe a karácsony,
Ha hiányzik a családom.

Szeretteink ölelő karjai, szavai, lelki eledel.
A telefon csak csevetel...
*

Pedig az idő eljár mindenki felett és a karácsony, még a szeretet ünnepe,
Összejönni, jókat enni, nagyokat beszélgetni, mesés... maga a lélek ünnepe.
Modern ember, már nem kívánja a látogatást, un mindenkit, nem megy,
Neki több ember és a beszélgetés velük, nemkívánatos elegy.
*
Míg teheted, gyűjtsd össze családod,
Ünnepeld velük a szép karácsonyt.

Szeretet melegétől áradó kis szoba,
Ott igazi, a karácsonyi lakoma.
*

Pedig milyen jó az, ha áll ott egy, nagyon szépen díszített karácsonyfa.
Rajta a gyertyák és a csillagszóró a feltétlen szeretet szórója!
Nagyot és finomakat enni, ez karácsonyi étek,
Ezt a szeretet ünnepén kihagyni, nagyon nagy vétek.
*
Szeretettől ragyogó arcok, szemek,
Minden fenyő dísznél szebben ragyognak, fényesebbek.

Oszd meg e ritka ünnepedet valakivel!
Szeretet, nem pótolható semmivel...
*

Így elmarad az ajándékozás, elmarad a csomagok bontása
És elmarad a kisebbek, a gyermekek, meg felnőttek ujjongása!
Vissza kéne térni a réghez, nem jó a világ e puritánsága!

Vecsés, 2017. szeptember 4. ? Szabadka, 2017. december 9. ? Kustra Ferenc- a verset én írtam, hozzá a 10 szavasokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A 10 szavasok címe: ,,Karácsonyi gondolatok??
Beküldő: Kustra Ferenc
Olvasták: 551
Nagy csend van az erdészlakban,
csak a kályha duruzsol,
ontja áldott melegét,
melegszik bent Elemér.

El nem mozdul ablak elől,
csodálja a szép tájat,
hófehérbe borult fákat,
fel - fel bukkanó vadat.

Zúzmara a fák ágain,
hintáznak most a szélben,
egyik - másik nagyot huppan,
földet ér nagy morcosan.

Kis kutyája izeg - mozog,
kimenne már szívesen,
felveszi hát nagy bundáját,
indulnak az erdőbe.

Szánkója már megpakolva,
vastag kötél, kis balta,
fenyőfáért indulnak ma,
mindjárt itt a Jézuska.

Játszanak ők kutyusával,
jókat nevet Elemér,
elvész a nagy hóbuckában,
kis kutyája, kis Csibész.

Nincs már messze kiszemelt fa,
hancúrozva érnek oda,
előkerül most a balta,
nekifognak a munkának.

Fenyő tőnél Csibész kutya,
hófelhőket kapargat,
Elemér a kis baltával,
jó nagyokat oda csap.

Hamar kint van a kis fenyő,
felkerül a szánkóra,
megkötözve fekszik rajta,
így bizony el nem marad.

Elindulnak a szánkóval,
sietnek ők most haza,
sötét felhők fenn az égen,
havazás már közeleg.
Beküldő: Horvát Jánosné
Olvasták: 1512
A tenger hullámai nem csitulnak
Szelek óriási nagyot korbácsolnak.
Készültünk, védelemre, intézkedtünk.
Más kezében sorsunk, van-e Istenünk?

Gyömrő, 2003. április 24. ? Kustra Ferenc
Beküldő: Kustra Ferenc
Olvasták: 601
Azt hiszem, az életem nagyot tévedett, ló elé fogta a kocsit?
Mikor meg lóra ültem, az a fejével hátul ment előre, kicsit?
A vonatom tévedve, a cél felé haladt, de az ellen vágányon?
Én mindenbe belementem, de hogy pap legyek... Jobb volt, disznóvágáson...

Aztán meg szántottunk volna, ha lett volna... a lóval,
De nem volt, ekét én húztam hátulról, sündisznóval...

Volt nekem egy régi postaládám, rozsdás,
Végül egyszer csak megérkezett a postás,
Bedobott egy cetlit, csak néztem, hogy pacás?

Cetli üres volt, nem volt azon csak elmosódott paca,
Így tudtam meg, hogy éppen ilyen az én életem? daca.

Vecsés, 2016. február 21. ? Kustra Ferenc
Beküldő: Kustra Ferenc
Olvasták: 517
Már persze érthető a dallam
fülemnek,
tán nem is akartam
pedig megfakul az árva lélek
és ahogy mondom,
kérve kérve
mint egy fűszálon rigon
ezt a rím miatt írom
neked, ha érted
vagy találsz egy szélmarást,
ami a felhőkbe intene
de ne
de ne
maradj magadnak
vagy inkább sokasodjál
nem érted úgyse
hogy is lehetne másként
mit regélek
csak apró ajándék
gyepűlve talán
mint mikor egy
kisfiú nagyot talál
s ha már értette a szókat
csak így utólag
bizony-
lehet talán valami látomás
amibe repül egy
kavics
kicsit derül
akar, s takar
ahogy egy forgó szél amely elül
de fogadd észrevétlenül
Beküldő: Jan Zsaviczky
Olvasták: 1731