(Septolet)
Ködben vagyok,
Emlékezni tudok,
Akarok!
Nem papolok.

Víg vagyok,
Ködöt találok!
Így nem botorkálok!
*
(3 soros-zárttükrös)
Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe,
De szembe találtam magam… belementem vak-sűrű, friss ködbe…
Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe.

Még bennem van szép az éji álmom,
Akkor még nagy napfény volt a tájon.
Visszatérnék, az egy szépséges álomvilág,
Ez, mi körülölel maga a ködös világ.

Emlékemet akartam kergetni a régi, erdei sétányom,
Le is akartam ücsörögni, mélázni az erdei tisztáson…
Most azonban az lett a helyzet, nem is tudom, hogy "vakon" merre menjek,
Biztos, hogy előre van az erdő, de félek, nehogy egy fának menjek.

Nem látok semmit!
Nem hallok semmit!
Autók sem járnak, ködös csend honol,
Ez a csend most megtartón, belém karol.

(3 soros-zárttükrös)
Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg,
Az bár nem lesz élethű, de ott a melegben, fával nem ütközők meg…
Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg.

Vecsés, 2020. november 17. – Kustra Ferenc József

Voltam ma pár vebsopban
Hol mindenféle csoda van
Kis türelmet vettem volna
Ne kelljen majd állnom sorba
Holnap.

Amíg keresgéltem válogattam
Reklámözön lógott rajtam
Kicsi nagy és határtalan
Ezek közül választhattam
Végül.

A nagyot kosárba tettem
Így szállításért nem kell fizetnem
De mivel csak holnap után érkezne
A jó vételt hát későbbre
Elhalasztom.

Ma higgadtan várakoztam
A türelmet gyakoroltam
Holnapra
Hogy beállhassak a sorba
Ügy-emmel ímmel-ámmal.

Nézetem nem érvényesülhet
Az élet bármely területén.
Levonom a következtetést
Balga, semmi ember valék én.

Ember mindig hibát keresi
Ez életet előmozdítja.
No, de, önmagában keresni
Talán ez az ember nagysága.

Ilyennek születtem, neveltek,
Így látom környező világot,
Tán' ismerem őket; emberek,
Hogy szerezzek gyertyát, világot?

Értékelem eddigi éltem,
Fény még nem gyúlt a borús egén,
Valami célod volt Istenem…
Meg kell tudnom, mire élek én!

Budapest, 1997. december 14. – Kustra Ferenc József

(leoninus csokor)
A tollamnak örök a harca a papírral… mint szuronynak sok hasfallal!
Bemártom a tollam és rettegek… a tinta le csöppenhet, pacát ne ejtegetek.
Udvari diófánk alatt hosszan elücsörgők… jó gondolatsoromon tépelődők.

Senki ne bántson poétát, ó, mennyi dolga van… egy kis magány hol van?
Senki ne bántson poétát, lehet, hogy épp ideges… gondolatában sem kedves.
Senki ne bántson poétát, mert lehet, rossz verset ír… vagy szerelmet kiír.

Ne zaklasd poétát, látszik gondolatába merül… kínlódik is esztelenül.
Ne üldözd poétát. meg még elmenekül… Ronda lenne, hogy futva menekül…
Ne űzd el a poétát, ha ő a legjobb szomszédod, A másikról mi derül ki, ha megkapod?

Képzeld: a poéta is lehet szerelmes, így lehet tanúja, hogy mily’ heves…
Képzeld: a poéta is lehet szeretetteljes, így más szívének nagyon kedves…
Képzeld: a poéta is emberből van, de lehet, hogy szívében ’hasadóanyag’ van…

Vecsés, 2023. augusztus 29. – Kustra Ferenc József

Senrjú stílusú haikuban…

Megint szüret lesz.
Még dong a hordódonga.
Finom-bor tartó.
*
Seregély hadak
A méz ízű szőlősben.
Szüret a lankán.
*
Mézízű szőlő
Tőkén várja új létet.
Lehet, óbor lesz!
•
Ronggyá foszlott már
A jó idő, szüret lesz.
Must, szőlőprésből.
*
Nagy zsivaj, lárma
A szüret kísérője.
Újborhoz szedik!
. *
Szőlőszem mosoly
Invitál szüretelőt.
Nehéz a puttony.
*
Üres hordókat
Újbor fogja tölteni.
Már töppedt szemek.
*
Lovas kocsikon,
Dézsák. Csurig töltöttek.
Irány, a présház.
*
Nagy dézsákban csak
Gyűlnek a szőlőhegyek.
Mindenből must lesz.
*
Öntelt fahordók
Várják mustot… érlelni.
Újborról, nóták…
*
Hordó ujjongás!
Érzik, telik a hasuk.
Újbort érlelnek.
*
Hordó lett napfény
Őrzője a nedűben…
Újbor… lesz óbor.

Vecsés, 2016. október 8. – Kustra Ferenc József