Számadás a születésnapomon?

(3 soros-zárttükrös)
Ha majd a lelkem a hamuba fullad, bár nem akarom,
Akkor kalamárisom, ürítve? legyen a ?por? tartóm?
Őrangyalomat meg kérem, hogy segítse a ?por? harcom.

(Bokorrímes)
Igen jelesnek tűnő nap a mai,
Megérni, nekem, már ez is valami!
Bár életemben nincs igaz alaki?

Öregségemre hithű poéta lettem,
A kopott lúdtollammal együtt öregszem,
Az élet értelmét azonban még fejtem?

Mindegy, no, élet, sors szerint tart, ameddig tart,
Ha kérdezik, hogy vagy, előadom a fanyart.
*
(Senrjú)
Élet értelme,
Nem biztos, hogy kiderül.
Végén, szenderül?
*
?Porban? a jövő?
Ha ott leszek, meglátom?
Örök titkosság!
*
Lángmentes jövő,
Fényragyogás el-mattul.
Sötét öröklét?
*
Jó lenne, de fránya öregség, bizony humorba nem fulladós,
Jó lenne, de minden élet hamuba fullad, már nem gyulladós...

Vecsés, 2016. május 21. ? Kustra Ferenc

Az advent, már meg is érkezett

Új körvonalak,
A nagy időkanyarban.
Meghitt fényesség.
*

Közeleg ünnep?
Mint röpke lét-rész itt van!
Kár, hogy oly? rövid.
*

Majd, karácsonykor
Összegyűlik szeretet.
Mindenkiben van?
*

Ajándékozás,
Meghitt beszélgetések.
Szeretet tolul?
*

Mindig így kéne,
De az élet más! Zordas.
Mily? mindennapok?
*

Apraja, nagyja
Örülhet a másiknak.
Képmutatást ne!
*

Hibát ne keress
Ilyenkor, és ne gyűlölj?
Inkább csak szeress.
*

Békesség vágya
Uralkodik mindenkin.
Szeretet ünnep.
*

Jő már és közelg?
A szeretet ünnepe.
Meghitt karácsony.

Vecsés, 2013. december 17.- Kustra Ferenc ? íródott: az adventről szenrjú csokorban?

Bárhová nézek, látok sok szomjúhozót...
Ők bizony mind vágynak egy korty víz után.
Látom szomjúhozókat, és ez után
Nem értem... állnak és várják a kútfúrót...

Vecsés, 2013. január 7. ? Kustra Ferenc

Árnyék fekszik, alattomosan a fa tövében,
Jól lehűsölnék, ha lehetne, ebédidőben.
De mily? gonosz a Nap velem, odébb ment az égen
És mire feleszmélek, árnyék, már nincsen régen.

Vecsés, 2002. szeptember 21. ? Kustra Ferenc

Sohaj


Könnyezik a szürke égbolt,
sóhajt és sziszeg a Sóhát.
Csend és némaság honol,
egy cinege hallatja hangját.

Jobbra a falum szendereg,
gyermekkorom álomvilága.
Templom és iskola mered,
házak közül e nagy világra.

Balra Parajdunk füstölög,
tornyok, otthonok, bánya.
Távolban fehér köd püfög,
ráborulva a fenyőfákra.

Sóvidéknek sóhaja leng,
nem várt ilyen csapásra.
Egyszer ennek is vége lesz,
Isten népe már alig várja.

Lesz még itt puha hótakaró,
változik minden kint-bent.
Vágtat az Újév is ,jót akaró
fehér és tiszta lesz minden!