Csillogva izzanak
Kacsingatva
Pislákoló-vonzón
Hűvös fehér-kék fénnyel
Ábránd melegséggel
Éjfél utáni
Tündöklő csillagok,
S közben álmodban
Oda osonok
Veled vagyok.

Minden éjjel
Ha álmatlanság
Gyötör éppen
Úgy hiszem
Mosolyoddal ragyog,
Ereszkedik fénye
Egy csillagnak
Fáradt szemembe.
Pupillám mögött
Ragyogva surran
Lelkembe
Még borús időben is.

Álmatlan éjjelen
Csillagképekben
Letekint rám
Évezredekkel
Lemaradt idő
Pillanata.

A II. Világháborúban, a tengeralattjáró háború…

Az U-boot kapitánynak, előnybe kell részesíteni a jövőt a jelennel,
És az alapos előkészítést, értő, fegyelmezett, mérsékletes vezetéssel…

Szemben a vad zabolátlansággal, mint véggel,
Szemben az előkészítetlen rögtönzéssel,
Valamint, meggondolatlan vakmerőséggel!

Vízi koporsó
A tengeralattjáró;
Ha elsüllyesztik.
*
Mosoly fogyóban,
Végtelen fájdalom… úr!
Idő is véges.
*
Az életcsata
Győztese, mindenki más…
Vég, időben jön.
*
Testből megy lélek.
A várt léptek elhaltak…
Csend uralkodik.
*
Pereg életfilm…
Adás közben megszakad…
Elégett cellux…
*
Csendben van a vég…
Hirtelen, vad ordítás!
Feladás… rögzült!
*
Ládába zárt lét…
Ez… a jövő nyugalma…
Út, már elfogyott.
*
Kínszenvedés sok,
Türelem, meg oly’ kevés.
Végül, győz… halál.
*
A kötelesség,
Katona istenhite.
Nincs meggyőződés.
*
Világ, mivé lett,
Így haladva, mivé lesz?
Pálfordulás, hol?
*
Üzletből a pénz!
Üzlet… kinek érdeke?
Halott, tömegek!
*
Tűzben hamvadhat
A fegyver, hamu maradt;
De béke nem lesz…

Vecsés, 2016. november 13. – Kustra Ferenc József – íródott: Földi Pál: „Konvoj csata az északi-tengeren” c. dokumentum regénye ihletésével.

Egy esős vasárnap estén
De máskor is
Amikor
Nyomaszt légszomjasan
Kesernyés hangulatban
Az egyedüllét
Magányomban
Mosolyoddal takarództam.

Mosolyoddal takarództam
Amíg vacogtam
Elaludtam
És szemedből a tiszta fénnyel
Másnap reggel
Ahogy a dalban is van
Vidáman ébredek fel.

Amikor csak akarom
Magányomban
A szemem behunyom
És a tiszta fényű
Mosolyoddal takaródzom
Lelkem így melegen tartom.

Szavakkal festett
Elme-képek
Akár színes fotók
Is lehetnének

Emlékek között
A valóság ideje
Mögött
Ha keresek
Ezt-azt meglelek

Egy sétát
A hegyoldalon
Az erdő leheletében.

Egy mosolyt
Fenn
Az ősi-szenthelyen.

Egy ölelést
Mikor
Elvesztem a lelkedben.

Egy utazást
Mikor ketten
Repültünk a végtelenben.

Biztató szót
Hogy könnyebb legyen
Emelnem a keresztem.

Ezt azt meglelek
Ha keresek
A valóság ideje
Mögött
Az emlékek között

...a többit
most nem
Esetleg
Majd máskor
Mondom el.

A völgyből
Elmerengve úgy tűnik
A lankás hegyoldalon
Kiterített menyasszonyi fátyol
Hullámzik könnyedén
A mélyzöld erdő alján.

Ünnepélyes pillanat is lehetne
Ha a ringó margaréták közt
Feltűnne
Frissen szökkenő sziluetted
S bódult lelkemre
Cseppnyi mosolybáj
Lengedezve ereszkedne.