Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
Csendben gondolkodok,
Érted halok,
Addig élő vagyok.
Ihletadóm vagy,
Ezen túl vagy?
Elvagy?
Megvagy?
*
Már nem fáj,
Nem muszáj.
Álomtáj.
Mért mentél el?
Hova mentél el?
Lenéztél,
Letértél.
*
Leírnám holnapot,
Törölném mai napot.
Levetettél,
Hagytál faképnél…
Mondd, szerettél?
Rúgkapáltál,
Kicsináltál…
*
Most bolond vagyok,
Szétrobbanok…
Nem szárnyalok,
Nincsenek válaszok.
Csak imádkozok.
Magány beütött,
Vagányan kiütött…
*
Untad mosolyom?
Szerelmetes harcom?
Lelkem most bezártam,
Nem erre vágytam…
Egyedül kóválygok,
Iszok,
Sóvárgok!
*
Már nincs az él’ tem,
Ettől féltem.
Kettőnket védtem,
Jó lesz véltem…
Önrészvétem.
Megéltem,
Elmeséltem…
Vecsés, 2015. február 1. - Kustra Ferenc József – íródott a múlt’ szerelemről, septolet csokorban… önéletrajzi írásként, mert elhagyattam.
Csendben gondolkodok,
Érted halok,
Addig élő vagyok.
Ihletadóm vagy,
Ezen túl vagy?
Elvagy?
Megvagy?
*
Már nem fáj,
Nem muszáj.
Álomtáj.
Mért mentél el?
Hova mentél el?
Lenéztél,
Letértél.
*
Leírnám holnapot,
Törölném mai napot.
Levetettél,
Hagytál faképnél…
Mondd, szerettél?
Rúgkapáltál,
Kicsináltál…
*
Most bolond vagyok,
Szétrobbanok…
Nem szárnyalok,
Nincsenek válaszok.
Csak imádkozok.
Magány beütött,
Vagányan kiütött…
*
Untad mosolyom?
Szerelmetes harcom?
Lelkem most bezártam,
Nem erre vágytam…
Egyedül kóválygok,
Iszok,
Sóvárgok!
*
Már nincs az él’ tem,
Ettől féltem.
Kettőnket védtem,
Jó lesz véltem…
Önrészvétem.
Megéltem,
Elmeséltem…
Vecsés, 2015. február 1. - Kustra Ferenc József – íródott a múlt’ szerelemről, septolet csokorban… önéletrajzi írásként, mert elhagyattam.
Korán kelek. Az áram ki van kapcsolva,
de hat órára kezd derengeni.
A közelmúlti telihold sugarai
besütik fényüket a szobába.
A lábam köré tekerek egy takarót,
hogy távol tartsa a hideget.
Aztán a sötétbe merengek
a könyvespolc sziluettjére, mely
úgy néz ki, mint egy hosszúkás kolosszus.
Ez egy fekete ajtó, amely egy olyan világba nyílik,
mely telve van fantáziákkal és ötletekkel.
Még a feleségem bekeretezett fotója is,
mely fiatal korában készült, életre kel.
Szalmakalapot visel, és szeme a távolba mered.
Elegáns ívű az orra, és a szája körül mosoly csírázik,
még a sötétben is látom, mert már
napos fényben számtalanul láttam.
Hét óra, fél nyolc, nyolc.
Olyan vagyok, mint egy vak,
aki fokozatosan visszanyeri látását.
Kiveszem a kis gáztűzhelyet
a folyosói szekrényből,
és forralok vizet egy csésze teához.
Felmelegíti a bensőmet, és hálás vagyok
az élet kisebb áldásaiért.
Az első napsugarak behatolnak
a szobába, és alig várom,
hogy a napi kreatív munkában elmerüljek.
de hat órára kezd derengeni.
A közelmúlti telihold sugarai
besütik fényüket a szobába.
A lábam köré tekerek egy takarót,
hogy távol tartsa a hideget.
Aztán a sötétbe merengek
a könyvespolc sziluettjére, mely
úgy néz ki, mint egy hosszúkás kolosszus.
Ez egy fekete ajtó, amely egy olyan világba nyílik,
mely telve van fantáziákkal és ötletekkel.
Még a feleségem bekeretezett fotója is,
mely fiatal korában készült, életre kel.
Szalmakalapot visel, és szeme a távolba mered.
Elegáns ívű az orra, és a szája körül mosoly csírázik,
még a sötétben is látom, mert már
napos fényben számtalanul láttam.
Hét óra, fél nyolc, nyolc.
Olyan vagyok, mint egy vak,
aki fokozatosan visszanyeri látását.
Kiveszem a kis gáztűzhelyet
a folyosói szekrényből,
és forralok vizet egy csésze teához.
Felmelegíti a bensőmet, és hálás vagyok
az élet kisebb áldásaiért.
Az első napsugarak behatolnak
a szobába, és alig várom,
hogy a napi kreatív munkában elmerüljek.
Vázoljuk, vázlatosan…
Az élet nagyon szép!
Egész… boldog szeretet…
Biz’ nem láttam eleget…
Élet, oly’ szépséges!
Csupa csillogás örömben,
Emberek jók! Szeretetben…
Lét, maga az ördög!
Csak sodorja az embereket,
Csak tolja rájuk… terheket…
*
Test- és lélekmozgás.
Élet tele csodákkal,
Reményekkel, sok mással....
Jönnek - mennek napok.
Hajnalok éjek, szerelmek,
Lágy mosolyok, könnyek, tervek...
Maga az élet szép.
Megélni tudni kell a percet,
Mert az ember bárkit szerethet!
*
Keresd a szépségét!
Az élet igenis szép,
Élj, szeress! Hidd, álomszép...
Tárd ki szíved, örvendj!
Fogadd be a szeretetet,
Élvezd a boldog perceket!
Ám élni nem tudunk...
A holnaptól remélünk szépet,
Közben meg elröppen az élet.
Vecsés, 2018. szeptember 6. – Mórahalom, 2019. január 12. - Szabadka, 2019. január 3. - Kustra Ferenc József- Téma: az élet szépsége és a realitás… Az első 9 sorost én írtam, a másodi-kat Farkas Tekla. A 3. Jurisin (Szőke) Margit munkája. (Tehát: azonos versformában!)
Az élet nagyon szép!
Egész… boldog szeretet…
Biz’ nem láttam eleget…
Élet, oly’ szépséges!
Csupa csillogás örömben,
Emberek jók! Szeretetben…
Lét, maga az ördög!
Csak sodorja az embereket,
Csak tolja rájuk… terheket…
*
Test- és lélekmozgás.
Élet tele csodákkal,
Reményekkel, sok mással....
Jönnek - mennek napok.
Hajnalok éjek, szerelmek,
Lágy mosolyok, könnyek, tervek...
Maga az élet szép.
Megélni tudni kell a percet,
Mert az ember bárkit szerethet!
*
Keresd a szépségét!
Az élet igenis szép,
Élj, szeress! Hidd, álomszép...
Tárd ki szíved, örvendj!
Fogadd be a szeretetet,
Élvezd a boldog perceket!
Ám élni nem tudunk...
A holnaptól remélünk szépet,
Közben meg elröppen az élet.
Vecsés, 2018. szeptember 6. – Mórahalom, 2019. január 12. - Szabadka, 2019. január 3. - Kustra Ferenc József- Téma: az élet szépsége és a realitás… Az első 9 sorost én írtam, a másodi-kat Farkas Tekla. A 3. Jurisin (Szőke) Margit munkája. (Tehát: azonos versformában!)
A hőség itt kóricál előttünk az utcán, szerintem, be fog mászni a kerítésen…
Itt aztán majd lerohan, átölel, csókolgat, mosolyog, izzadtan és nagyon szőrösen…
A papucsomban már csúszik a lábam, ott az izzadtság uszoda,
Beszól a hőség, a fa alatt van némi árnyék, gyerünk, kússz oda.
Szememet csípi a belefolyt izzadtság sós leve.
Gatyóba meg csak fölhevül… férfiember rejteke.
Vecsés, 2017. augusztus 4. -Kustra Ferenc József
Itt aztán majd lerohan, átölel, csókolgat, mosolyog, izzadtan és nagyon szőrösen…
A papucsomban már csúszik a lábam, ott az izzadtság uszoda,
Beszól a hőség, a fa alatt van némi árnyék, gyerünk, kússz oda.
Szememet csípi a belefolyt izzadtság sós leve.
Gatyóba meg csak fölhevül… férfiember rejteke.
Vecsés, 2017. augusztus 4. -Kustra Ferenc József
A tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros…
Alkony széria.
Mindennap van, de mind más…
Esték melegek.
Ezernyi szempár pislog,
Sárgás fénnyel hunyorog.
*
Árnyak még vannak,
Kontúrjuk, már életlen.
Sötét, feloldó.
Hold árnyékában ragyog,
Néha egy helyben topog.
*
Erdő sok fája,
Bíborszín kabátjában…
Szín, sűrűsödik.
De araszolva mozog,
Ég leple alatt csoszog.
*
Mielőtt lemegy
A nap, az ég elpirul.
Besötétülés.
Éj szekere elrobog,
A kifli Hold kuncorog.
*
Az est arcai
Mind sötétbe torkollnak.
Bíbor-fekete.
A csillag rá mosolyog,
Egy kék felhőn kuporog.
*
A csillagfény is
Világít, foltos homály.
Meleg is csökken.
Néma csendben csak szuszog,
Éhesen hasa korog.
Vecsés, 2016. március 14. – Budapest, 2016. június 18. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Csillagragyogás”.
Alkony széria.
Mindennap van, de mind más…
Esték melegek.
Ezernyi szempár pislog,
Sárgás fénnyel hunyorog.
*
Árnyak még vannak,
Kontúrjuk, már életlen.
Sötét, feloldó.
Hold árnyékában ragyog,
Néha egy helyben topog.
*
Erdő sok fája,
Bíborszín kabátjában…
Szín, sűrűsödik.
De araszolva mozog,
Ég leple alatt csoszog.
*
Mielőtt lemegy
A nap, az ég elpirul.
Besötétülés.
Éj szekere elrobog,
A kifli Hold kuncorog.
*
Az est arcai
Mind sötétbe torkollnak.
Bíbor-fekete.
A csillag rá mosolyog,
Egy kék felhőn kuporog.
*
A csillagfény is
Világít, foltos homály.
Meleg is csökken.
Néma csendben csak szuszog,
Éhesen hasa korog.
Vecsés, 2016. március 14. – Budapest, 2016. június 18. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Csillagragyogás”.
