Költöző madár,
Nem téved el sohasem.
Iránytű-biztos!
Bölcs, természettudós lény,
Nem hencegő, mily szerény.

Dunatőkés, 2024. március 8. -Ostrozánsky Gellért - íródott: senrjonix formátumban.

Riadtan ébredtem.
A közelben acélmonstrum lánctalpa dübörgött.
Huh, szerencsére!
Szomszédos telken serényen csak a munka pörgött.
Megnyugodtam?
Szívemben a félelem visszhangja tovább zörgött.

Érinthetetlenek!
Csak mézes hasznot láttok, számlátok milyen tömött?
Ti hiszitek még?!
Hatás nem érint, csak dolgos nyomorult ördögöt?
Ostobán gőgteltek!
Milliárdok átkoznak, hozzátok az üstököt!

Dől a dominó.
Pusztítás effektus éppen szétterül a földön.
Pukkan a ballon,
Már nem látni át a sűrűsödött, füstös ködön.
Bábúk még ugrálnak,
Nem élnek, már keselyűk lakmároznak a dögön!

Dunatőkés, 2024. március 17. -Ostrozánsky Gellért - íródott: félrím formátumban.

Milyen zajos ma a reggel,
Kis torkokból zengés jár-kel.
Madarak dala cifra csók,
Erdő-csoda, mennyei bók.

Tavaszban sarjad az élet,
A természet nagy csendélet.
Földről, fákról illat terjeng,
Az üdeség mindent átleng.

Friss a reggel és az este,
Békesség száll a lelkekbe.
Kedvet hozó napsütésben
Zsibong élő, élettelen.

Ma reggel is izzad a föld,
Lassan minden már csupa zöld.
Szél lengedez, száll a nóta,
Nem lesz már fagy, mondta Jóska.

Dunatőkés, 2024. március 19. -Ostrozánsky Gellért- íródott: 8 szótagos, páros rím formátumban.

Még hideg a hajnal, még sötétek a felhőfodrok,
Még szárazak a füvek, levéltelenek, fák, bokrok.
Még nem látjuk, hogy milyen is a virágok mosolya,
A színpompa varázsát még csak az agyunk hordozza.

Lesz itt tavasz, ha énekes madarak, egy fülbemászó dallal,
Vidámkodnak, szaporodnak, röpdösnek, az ideért tavasszal.
Majd akkor az új hajnal pirkadat, beköltözik a szívünkbe,
A sok szép, az új meg, nagy-nagy reménnyel költözik a lelkünkbe.

A napsugarak, majd a fényükkel kísérnek, kint az udvarba,
Ha az arcod odatartod, melengetik azt... úgy simogatva.
Akkor már nem lesz hajnali harmat, meleg lesz az idő,
Köszöntheted az újító tavaszt, mert máris megjött ő.

Az erejével, majd megszédíti a földet, az embereket,
A fényre éhezett állatokat, ezzel adja a lényeget.
Az új tavasz, majd gyengéden dúdolja neked, élet új dalát,
Szívekbe, eszekbe hatolva, és virágoztatja almafát.

Vecsés, 2015. február 5. – Kustra Ferenc József – íródott: Piszár Éva: „Tavaszi pezsdülés” c. verse ihletésével.

Március kettő.
Az idő múlt ezredi...
Volt egy születés!
Épp tavaszodott a kor,
Milyen idő volt akkor?

Csöppen egy élet;
Első lélegzet-vétel.
Felsír a világ!
Tengerben egy lét csak csepp,
Isten kegyelméből lett.

Dunatőkés, 2024.március 2. Írodott: senrjonix formában.