Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros oximoronok 3 soros-zárttükrös csokorban)
Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot!
Okos ember nem bolond, csak nem öli meg házi kilátót…
Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot!
Öregszek, múlnak a napok, az időm érték,
Hogy majd mikor halok, várt ez az időmérték…
Öregszek, múlnak a napok, az időm érték.
Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon,
Micsoda találmányok lehetnének, ha nem aludnának a rajzlapokon…
Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon.
A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek,
Az ember bizony naponta újat ötöl, hagyomány nélkül… ó, építészek…
A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek.
Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon,
Szabadban trópusi hőségben, sortban sem lehet verset írni, forró márványasztalon…
Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon.
(oximoron kétsorosban)
Üldözőm a ’nyaram’, hogy le csípjek a végéből, mi csak egy apró falat,
Hogy értelmet adjak az üldözésnek s tele tegyem, a lepkehálómat!
Vecsés, 2023. április 19. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot!
Okos ember nem bolond, csak nem öli meg házi kilátót…
Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot!
Öregszek, múlnak a napok, az időm érték,
Hogy majd mikor halok, várt ez az időmérték…
Öregszek, múlnak a napok, az időm érték.
Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon,
Micsoda találmányok lehetnének, ha nem aludnának a rajzlapokon…
Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon.
A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek,
Az ember bizony naponta újat ötöl, hagyomány nélkül… ó, építészek…
A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek.
Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon,
Szabadban trópusi hőségben, sortban sem lehet verset írni, forró márványasztalon…
Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon.
(oximoron kétsorosban)
Üldözőm a ’nyaram’, hogy le csípjek a végéből, mi csak egy apró falat,
Hogy értelmet adjak az üldözésnek s tele tegyem, a lepkehálómat!
Vecsés, 2023. április 19. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Filozofikus felfogásban…
Kiléptél a kapun, megláttalak, gyönyörű vagy ma,
Annyira szép, hogy nem való vagy e csúnya világra.
*
Körülöttem a nagy néma csend halkan ásítozik,
De lehet, hogy éhes, gyomra hangosan áhítozik.
*
Terhem a máról a holnapba, görnyedten cipelem,
Könnyen venni az akadályt, semmi súlyom nincs nekem
*
Érzem, hogy életemből elköltözött már a nyár,
Igaz is, én is csak egy élőhalott vagyok már…
*
Az ég legalján, estefelé még vöröses a Nap,
Fekete esőfelhőket lát, imádkozik a pap.
*
A nap sok-kévés sugara olyan jól melegít,
Támadó hidegfront átka, kedvetlenre hűsít!
*
Gyenge embernek a fegyvere, lehet, csak a hazugság,
Bár ezzel tűnik az igazság bajnokának, ez másság.
*
Púposra hajlik a végtelen tér íve,
Hogyan igaz? Érzem, nincs eleje-vége?
*
Én becsületből, nevetve, mindig magam küldöm előre,
De gyáván, sírva megyek magam mögött, nem vágyok előre…
Csak élő-halott vagyok, nem létezőn várok, lehetőre…
*
Ostoba pletykát terjesztők áldozata vagyok,
Innentől kezdve, örök bűnben élek és halok.
*
Érdekel, lesz majd még hozzám való társam egykoron?
Ma megvolt, élvezem a válóperem, a balkonon.
*
Elhatároztam elmegyek, csapot-papot itt hagyok,
De azért nem hagyok itt mindent, hülye tán' nem vagyok.
Vecsés, 2016. július 16. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Kiléptél a kapun, megláttalak, gyönyörű vagy ma,
Annyira szép, hogy nem való vagy e csúnya világra.
*
Körülöttem a nagy néma csend halkan ásítozik,
De lehet, hogy éhes, gyomra hangosan áhítozik.
*
Terhem a máról a holnapba, görnyedten cipelem,
Könnyen venni az akadályt, semmi súlyom nincs nekem
*
Érzem, hogy életemből elköltözött már a nyár,
Igaz is, én is csak egy élőhalott vagyok már…
*
Az ég legalján, estefelé még vöröses a Nap,
Fekete esőfelhőket lát, imádkozik a pap.
*
A nap sok-kévés sugara olyan jól melegít,
Támadó hidegfront átka, kedvetlenre hűsít!
*
Gyenge embernek a fegyvere, lehet, csak a hazugság,
Bár ezzel tűnik az igazság bajnokának, ez másság.
*
Púposra hajlik a végtelen tér íve,
Hogyan igaz? Érzem, nincs eleje-vége?
*
Én becsületből, nevetve, mindig magam küldöm előre,
De gyáván, sírva megyek magam mögött, nem vágyok előre…
Csak élő-halott vagyok, nem létezőn várok, lehetőre…
*
Ostoba pletykát terjesztők áldozata vagyok,
Innentől kezdve, örök bűnben élek és halok.
*
Érdekel, lesz majd még hozzám való társam egykoron?
Ma megvolt, élvezem a válóperem, a balkonon.
*
Elhatároztam elmegyek, csapot-papot itt hagyok,
De azért nem hagyok itt mindent, hülye tán' nem vagyok.
Vecsés, 2016. július 16. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Filozofikus felfogásban…
Elfojtott vágyakban tobzódnak hevült testek,
Simán megszűnnek, oly' nagy plátói szerelmek.
Hajnali harmatban tárt karokkal futnék eléd,
De még fekszem, és csak, egy álmot gondolok beléd.
Megállítanám én a szerető, emésztően kedves képeket,
De a harag nem engedi, betonba betapossa a lelkeket.
Völgyecske ölében csobog egy apró patak,
Vize mérgezett, már kipusztultak a halak.
Nyugágyból nézni a bárányfelhőket, gyönyörűség.
Felhőszakadásba berohanunk, ebben nincs szépség.
Olyan napfényes vágy uralkodik a széplélekben...
Az élet meg megy, a borús, fizikai tételben…
Vágyunkból lesz meg a szép remény,
Nem teljesül, csalódás kemény!
Mikor tisztán, még boldogan törülközők,
Konyhában szól telefon, én megőrülök.
Hajnali, első pár napsugár, besurrant a tájra,
De nem látják, nem nyílott még ki… állatok csipája.
Lappangó, de elősettenkedő a kéjem,
Éjjelre, kínos börtönbe löki a létem.
Megütöttelek! Most már csak ülök egymagamba,
Arra vágyva, Te tekints rám, mint igaz barátra!
Van úgy, hogy én bizalmas titkot vetek papírra,
De ügyetlen a sors, eltakarja egy nagy paca.
Vecsés, 2016. július 15. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Elfojtott vágyakban tobzódnak hevült testek,
Simán megszűnnek, oly' nagy plátói szerelmek.
Hajnali harmatban tárt karokkal futnék eléd,
De még fekszem, és csak, egy álmot gondolok beléd.
Megállítanám én a szerető, emésztően kedves képeket,
De a harag nem engedi, betonba betapossa a lelkeket.
Völgyecske ölében csobog egy apró patak,
Vize mérgezett, már kipusztultak a halak.
Nyugágyból nézni a bárányfelhőket, gyönyörűség.
Felhőszakadásba berohanunk, ebben nincs szépség.
Olyan napfényes vágy uralkodik a széplélekben...
Az élet meg megy, a borús, fizikai tételben…
Vágyunkból lesz meg a szép remény,
Nem teljesül, csalódás kemény!
Mikor tisztán, még boldogan törülközők,
Konyhában szól telefon, én megőrülök.
Hajnali, első pár napsugár, besurrant a tájra,
De nem látják, nem nyílott még ki… állatok csipája.
Lappangó, de elősettenkedő a kéjem,
Éjjelre, kínos börtönbe löki a létem.
Megütöttelek! Most már csak ülök egymagamba,
Arra vágyva, Te tekints rám, mint igaz barátra!
Van úgy, hogy én bizalmas titkot vetek papírra,
De ügyetlen a sors, eltakarja egy nagy paca.
Vecsés, 2016. július 15. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
A vízióm nem akar elhagyni?
A mai nap, mint a többi? de, teljesen más,
Lelkünkben a vén gyász, mint a karalábé fás?
Elhagyott a fránya élet, véglegesen már,
Lehet, hogy nekünk, egy sírhalom az álompár...
*
(apeva)
Jó
Lenne
Lelkemnek
Némi béke!
Lélekgyász, kínos!
*
Kulcsoljuk a kezünk, pislogó mécses fénye mellett,
Kérjünk, hogy a jó Isten juttasson kis békességet.
*
Mit
Lehet,
Ha semmit?
Tenni unok!
Nem tenni, kínos?
*
Eltékozoltak, nem nevetnek régi tegnapok,
Tükör sem, de mutatja milyenek a nappalok?
A haszontalanná lett percek, nem pótolhatók?
*
(senrjú)
A múltam, folyton
Belém köt, mint agresszor!
Homokóra áll!
Vecsés, 2014, október 20. ? Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
A mai nap, mint a többi? de, teljesen más,
Lelkünkben a vén gyász, mint a karalábé fás?
Elhagyott a fránya élet, véglegesen már,
Lehet, hogy nekünk, egy sírhalom az álompár...
*
(apeva)
Jó
Lenne
Lelkemnek
Némi béke!
Lélekgyász, kínos!
*
Kulcsoljuk a kezünk, pislogó mécses fénye mellett,
Kérjünk, hogy a jó Isten juttasson kis békességet.
*
Mit
Lehet,
Ha semmit?
Tenni unok!
Nem tenni, kínos?
*
Eltékozoltak, nem nevetnek régi tegnapok,
Tükör sem, de mutatja milyenek a nappalok?
A haszontalanná lett percek, nem pótolhatók?
*
(senrjú)
A múltam, folyton
Belém köt, mint agresszor!
Homokóra áll!
Vecsés, 2014, október 20. ? Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Nap lekapcsolta a fényeket,
A gonosz csend, halkan lélegzett.
Erdő is ránk borult,
Látásunk… alakult.
Eltévedtünk, a sétánk így lett!
Séta közben ránk esteledett,
Körülöttünk a csend szepegett.
Erdő sűrűjében,
Sötétség ölében…
Sétánk csak egy, füstbe ment terv lett.
*
Ez a vaksötét, mily’ arrogáns!
Jó lenne, ha látnánk, ez mutáns?
Kedves kezét fogom,
Ne féljen… nem hagyom.
A sötét kísér, mint adjutáns…
Jobbra-balra néztünk, s forogtunk,
Nem láttuk… sötét nyelte utunk.
Elszállt bátorságom,
Kezét adta párom.
Még hosszasan így botorkáltunk.
*
Gumitalpon, csendben haladtunk,
Kedves, meglátta fényt… mentsvárunk.
Más irányba mentünk,
Mert utat nem leltünk.
Végül hazaértünk! Volt utunk…
Lépkedtünk… csend sem volt már félszeg,
Erdő sötétjét fény törte meg.
Reményünk felcsillant,
Örömkönny kipattant.
Kaland… rossz emlékként maradt meg.
Vecsés, 2018. november 15. – Szabadka, 2019. január 15. – Kustra Ferenc – Limerik csokor. A páratlanokat én írtam, a párosakat, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. ’A címük: Erdő sűrűjében, sötétség ölében…’
A gonosz csend, halkan lélegzett.
Erdő is ránk borult,
Látásunk… alakult.
Eltévedtünk, a sétánk így lett!
Séta közben ránk esteledett,
Körülöttünk a csend szepegett.
Erdő sűrűjében,
Sötétség ölében…
Sétánk csak egy, füstbe ment terv lett.
*
Ez a vaksötét, mily’ arrogáns!
Jó lenne, ha látnánk, ez mutáns?
Kedves kezét fogom,
Ne féljen… nem hagyom.
A sötét kísér, mint adjutáns…
Jobbra-balra néztünk, s forogtunk,
Nem láttuk… sötét nyelte utunk.
Elszállt bátorságom,
Kezét adta párom.
Még hosszasan így botorkáltunk.
*
Gumitalpon, csendben haladtunk,
Kedves, meglátta fényt… mentsvárunk.
Más irányba mentünk,
Mert utat nem leltünk.
Végül hazaértünk! Volt utunk…
Lépkedtünk… csend sem volt már félszeg,
Erdő sötétjét fény törte meg.
Reményünk felcsillant,
Örömkönny kipattant.
Kaland… rossz emlékként maradt meg.
Vecsés, 2018. november 15. – Szabadka, 2019. január 15. – Kustra Ferenc – Limerik csokor. A páratlanokat én írtam, a párosakat, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. ’A címük: Erdő sűrűjében, sötétség ölében…’
