Idő 
Értékelés 
Értékelés Magányom víziója…
Az élet, valójában csak két érdemleges napból áll,
Egyik nap a születésünk, a másik, mikor jő halál…
Az élet, valójában csak két érdemleges napból áll.
*
Nincs biz’ lehetőség
A napokat szabályozni.
Élet, csak működik.
*
Élet nem is kérdez,
Csak úgy dönt, hogy megérkezünk.
Élet, csak működik.
*
Halál nem is kérdez,
Maradnánk-e? Menni kell biz’.
Halál, csak működik.
*
A hétköznapok hója, csendesen surrogva hull az élet tengerére,
Rendesen be is havazza az életünk hajóját, kényére-kedvére.
Akarjuk vagy nem, múltunk mindent megkap. Vajon mi végre? Múlt szekerére?
*
A köztes időben
Telnek munkás hétköznapok.
Mi élet értelme?
*
A köztes időben
Telnek haszontalan napok.
Mi élet értelme?
*
Köztes, sok időben
Működünk megfelelően?
Mi a lét értelme?
*
A két nap között a kvártély az élet, mi befogadta a létet.
Mindenki éli, vagy talán meg is éli az egy, kosztos életet…
A két nap között a kvártély az élet, mi befogadta a létet.
*
Biz’ a koszt és kvártély
Alapfeltétel napoknak.
Teremtő mit akar?
*
A hétköznapok csak
Jönnek és elmennek múltba…
Teremtő mit akar?
*
Utolsó nap előtt
Is jelen, múlttá változott.
Teremtő intézte…
Vecsés, 2018. május 31. – Kustra Ferenc – versben, 3 soros-zárttükrös –ben és HIAQ –ban.
Az élet, valójában csak két érdemleges napból áll,
Egyik nap a születésünk, a másik, mikor jő halál…
Az élet, valójában csak két érdemleges napból áll.
*
Nincs biz’ lehetőség
A napokat szabályozni.
Élet, csak működik.
*
Élet nem is kérdez,
Csak úgy dönt, hogy megérkezünk.
Élet, csak működik.
*
Halál nem is kérdez,
Maradnánk-e? Menni kell biz’.
Halál, csak működik.
*
A hétköznapok hója, csendesen surrogva hull az élet tengerére,
Rendesen be is havazza az életünk hajóját, kényére-kedvére.
Akarjuk vagy nem, múltunk mindent megkap. Vajon mi végre? Múlt szekerére?
*
A köztes időben
Telnek munkás hétköznapok.
Mi élet értelme?
*
A köztes időben
Telnek haszontalan napok.
Mi élet értelme?
*
Köztes, sok időben
Működünk megfelelően?
Mi a lét értelme?
*
A két nap között a kvártély az élet, mi befogadta a létet.
Mindenki éli, vagy talán meg is éli az egy, kosztos életet…
A két nap között a kvártély az élet, mi befogadta a létet.
*
Biz’ a koszt és kvártély
Alapfeltétel napoknak.
Teremtő mit akar?
*
A hétköznapok csak
Jönnek és elmennek múltba…
Teremtő mit akar?
*
Utolsó nap előtt
Is jelen, múlttá változott.
Teremtő intézte…
Vecsés, 2018. május 31. – Kustra Ferenc – versben, 3 soros-zárttükrös –ben és HIAQ –ban.
Felnőttek a gyermekeim… versben és európai stílusú haikuban.
Van még itt egy hely?
Ünnepi murin lenni.
Cukrosnak süti?
*
Terítékem van?
Jó lesz a kutyával is!
Csak ott lehessek...
*
Nagy tripla ünnep,
Lesz, három külön torta?
Édesítővel?
*
Akár az ujjak közül kifolyó homok,
Az élet is lassan a múltba elcsorog.
Nyújtózkodik idő… mókuskerék forog…
Volt, hogy idő múlásért, mormogtál az orrod alatt?
De aztán utadon a léted, eszed után haladt?
Hamar megbékültél magaddal… ami rossz, elszakadt?
Már negyven vagy, itt az emlékezés vizit,
Csak úgy megy az idő, hozzád szólók kicsit,
Álljunk meg, eszméljünk, emlékezzünk picit.
Érzed már a válladon az évek múló érzéseit?
Ugye azért volt, mitől széppé lettek múló éveid?
Van már bizony, két oly' szép gyermeked
Őket Te ügyesen felneveled…
Jó, ha korlátaid letördeled…
Regina lányod, még nem oly' régen… elmúlt tizennyolc éves
A kicsi Alexandra meg nemsokára lesz már két éves.
*
Van párod, együtt
Éltek, gyerekekkel is.
Mosolygó szemek
*
Te tanultál sokat, ruhaipari technikus lettél,
Szeretted csinálni, munkában rendesen elmerültél.
*
Folytasd csak tovább,
De néha, pihenni állj!
Ezt rótta rád, sors!
Jó, ha szíved ütemre dobog
És jó, ha a szemed mosolyog.
Ez a kettő együtt... nagydolog.
Légy boldog, kívánjuk, ez mit mindenki akar,
Bár az este alkonya, van, amikor takar…
De jön az új hajnal, derűt az arcodra varr!
Igyekezz, jó, ha korlátaidat sorban letöröd,
Folyvást nézzél körbe, és talán segít látóköröd.
Nagyjából az életed felénél jársz,
Kívánjuk, hogy teljesüljön, mit elvársz...
Figyeld csak meg a rímek harsányló csengését…
Kérünk, vedd át gondolatok zúgó zengését.
Légy mindig boldog, igen-nagyon megelégedett,
A mi Istenünk még ennyit éltessen tégedet!
*
Legszebb korban vagy,
Örülök, gratulálok!
Isten éltesen!
Vecsés, 2016. szeptember 2. – Kustra Ferenc
Van még itt egy hely?
Ünnepi murin lenni.
Cukrosnak süti?
*
Terítékem van?
Jó lesz a kutyával is!
Csak ott lehessek...
*
Nagy tripla ünnep,
Lesz, három külön torta?
Édesítővel?
*
Akár az ujjak közül kifolyó homok,
Az élet is lassan a múltba elcsorog.
Nyújtózkodik idő… mókuskerék forog…
Volt, hogy idő múlásért, mormogtál az orrod alatt?
De aztán utadon a léted, eszed után haladt?
Hamar megbékültél magaddal… ami rossz, elszakadt?
Már negyven vagy, itt az emlékezés vizit,
Csak úgy megy az idő, hozzád szólók kicsit,
Álljunk meg, eszméljünk, emlékezzünk picit.
Érzed már a válladon az évek múló érzéseit?
Ugye azért volt, mitől széppé lettek múló éveid?
Van már bizony, két oly' szép gyermeked
Őket Te ügyesen felneveled…
Jó, ha korlátaid letördeled…
Regina lányod, még nem oly' régen… elmúlt tizennyolc éves
A kicsi Alexandra meg nemsokára lesz már két éves.
*
Van párod, együtt
Éltek, gyerekekkel is.
Mosolygó szemek
*
Te tanultál sokat, ruhaipari technikus lettél,
Szeretted csinálni, munkában rendesen elmerültél.
*
Folytasd csak tovább,
De néha, pihenni állj!
Ezt rótta rád, sors!
Jó, ha szíved ütemre dobog
És jó, ha a szemed mosolyog.
Ez a kettő együtt... nagydolog.
Légy boldog, kívánjuk, ez mit mindenki akar,
Bár az este alkonya, van, amikor takar…
De jön az új hajnal, derűt az arcodra varr!
Igyekezz, jó, ha korlátaidat sorban letöröd,
Folyvást nézzél körbe, és talán segít látóköröd.
Nagyjából az életed felénél jársz,
Kívánjuk, hogy teljesüljön, mit elvársz...
Figyeld csak meg a rímek harsányló csengését…
Kérünk, vedd át gondolatok zúgó zengését.
Légy mindig boldog, igen-nagyon megelégedett,
A mi Istenünk még ennyit éltessen tégedet!
*
Legszebb korban vagy,
Örülök, gratulálok!
Isten éltesen!
Vecsés, 2016. szeptember 2. – Kustra Ferenc
(Septolet!)
Összetalálkoztunk,
Nem ocsúdtunk,
Végül csalódtunk…
Bálint nap is hatott,
Szerelmünk virágzott.
Világlott,
Lassan elmúlott.
(Senrjon)
Tán’ tévútra kerültünk
És megoldást, messze kerültünk.
Gyönyörű… múlott!
(3 soros zárttükrös)
Mikor kezedet fogtam a szívem is beleremegett,
Sokszor biztosítottalak, hogy bírod a szerelmemet…
Mikor kezedet fogtam a szívem is beleremegett.
Te voltál a közös cselekedet,
Én vagyok már nekünk emlékezet…
Te voltál a közös cselekedet.
Pedig én emlékszem, hogy szép napokat éltünk meg,
Az a fránya sors ellenünk volt, nem könyörült meg.
Mikor szemedbe néztem lelkem szárnyalt élvezettel, sőt repdesett,
Ezt szerettem volna folyton átélni, de fránya, ilyt' nem engedett…
Mosolyod még ma is az íriszemen táncol,
De már nem vagy, hanem mentél... már távol, máshol...
Eltávolodtál, szerelmünk igazságától.
Pedig lehettem volna csak a Te poétád,
Versben írhattam volna meg neked tirádát.
A fránya úttalan útra kényszerített minket…
A fránya, végső magányba kényszerített minket!
(3 soros zárttükrös)
Jön már a Bálint nap, de rád, már csak emlékezni tudok,
Szerelmünk elmúlt, rád szeretettel emlékezni fogok…
Jön már a Bálint nap, de rád, már csak emlékezni tudok.
*
(Senrjon)
Kapcsolat belém égett,
Szívembe örökre benne laksz!
Sorsom, ezt írta…
Vecsés, 2019. február 8. – Kustra Ferenc – íródott Alloiostrofikus versformában.
Összetalálkoztunk,
Nem ocsúdtunk,
Végül csalódtunk…
Bálint nap is hatott,
Szerelmünk virágzott.
Világlott,
Lassan elmúlott.
(Senrjon)
Tán’ tévútra kerültünk
És megoldást, messze kerültünk.
Gyönyörű… múlott!
(3 soros zárttükrös)
Mikor kezedet fogtam a szívem is beleremegett,
Sokszor biztosítottalak, hogy bírod a szerelmemet…
Mikor kezedet fogtam a szívem is beleremegett.
Te voltál a közös cselekedet,
Én vagyok már nekünk emlékezet…
Te voltál a közös cselekedet.
Pedig én emlékszem, hogy szép napokat éltünk meg,
Az a fránya sors ellenünk volt, nem könyörült meg.
Mikor szemedbe néztem lelkem szárnyalt élvezettel, sőt repdesett,
Ezt szerettem volna folyton átélni, de fránya, ilyt' nem engedett…
Mosolyod még ma is az íriszemen táncol,
De már nem vagy, hanem mentél... már távol, máshol...
Eltávolodtál, szerelmünk igazságától.
Pedig lehettem volna csak a Te poétád,
Versben írhattam volna meg neked tirádát.
A fránya úttalan útra kényszerített minket…
A fránya, végső magányba kényszerített minket!
(3 soros zárttükrös)
Jön már a Bálint nap, de rád, már csak emlékezni tudok,
Szerelmünk elmúlt, rád szeretettel emlékezni fogok…
Jön már a Bálint nap, de rád, már csak emlékezni tudok.
*
(Senrjon)
Kapcsolat belém égett,
Szívembe örökre benne laksz!
Sorsom, ezt írta…
Vecsés, 2019. február 8. – Kustra Ferenc – íródott Alloiostrofikus versformában.
Csak ülök csukott szemmel és aggyal… írok a balkonon,
Két sor között kitekintek, látom elállt a forgalom…
A papír csak nem vet le, mint a szilaj ló?
Viseljen el, mert tollal vagyok kardozó!
Szúrok, döfök, sajnálkozok a leírt szavakkal,
Hová megyünk, én és a lúdtoll… apró pacákkal?
Papíron hagyjuk a nyomunkat,
Örökül hagyjuk a szavunkat…
Ki majd sokára, talán olvassa a soraimat,
Nem tudja, ki is voltam. Gondolkozik utca hosszat?
Érdekli-e majd, hogy én most hogyan gondolkozok, írok?
Milyen most a világ, az emberek és én még mit bírok?
Gondok barázdálják orcámat, sok terhet cipelek a vállamon,
Amikor tükörbe nézek, látom, eluralkodott a szánalom.
Írás közben csak támadjon, és majd kifonom a szófonatot,
Gyorsan leírom, hogy meg ne szakadjon, nem hagyom, gondolatot.
Az új gondolat olyan, mint egy gyorsvonat
Megjön és robog tovább, mint tehervonat.
Én érzem, hogy legyőz! Illúzió az élet?
Jó és rossz történik, de csak ez, mi két véglet?
Nem vagyok süket, csak nem hallom ez a létet.
Legyen hitünk, írjunk, ha a lelkünkben ott bent szorító,
Mert ha nem írod le, elfeleded ez elszomorító!
Sőt! Nagy gondolatot elfeledni, léleknyomorító!
Amikor a szellő a lelkemben feléleszt egy szép dallamot,
Békés poétává válok, el is felejtek minden haragot.
Rögvest fel is szállok az alkotás zakatoló vonatára,
Itt van aztán szükség az író poéta teljes tudatára.
Néha, végighúzod ujjadat a papíron végtelenül,
Mert nem jut eszedbe semmi, csak üldögélsz… nem fesztelenül…
Szúrok, döfök, írok, sajnálkozok, mint elkalandozó!
A papírom, csak nem vet le, mint betöretlen, szilaj ló?
Viseljen el, mert régi vitéz vagyok, tollal kardozó!
Vecsés, 2015. június 24. – Kustra Ferenc
Két sor között kitekintek, látom elállt a forgalom…
A papír csak nem vet le, mint a szilaj ló?
Viseljen el, mert tollal vagyok kardozó!
Szúrok, döfök, sajnálkozok a leírt szavakkal,
Hová megyünk, én és a lúdtoll… apró pacákkal?
Papíron hagyjuk a nyomunkat,
Örökül hagyjuk a szavunkat…
Ki majd sokára, talán olvassa a soraimat,
Nem tudja, ki is voltam. Gondolkozik utca hosszat?
Érdekli-e majd, hogy én most hogyan gondolkozok, írok?
Milyen most a világ, az emberek és én még mit bírok?
Gondok barázdálják orcámat, sok terhet cipelek a vállamon,
Amikor tükörbe nézek, látom, eluralkodott a szánalom.
Írás közben csak támadjon, és majd kifonom a szófonatot,
Gyorsan leírom, hogy meg ne szakadjon, nem hagyom, gondolatot.
Az új gondolat olyan, mint egy gyorsvonat
Megjön és robog tovább, mint tehervonat.
Én érzem, hogy legyőz! Illúzió az élet?
Jó és rossz történik, de csak ez, mi két véglet?
Nem vagyok süket, csak nem hallom ez a létet.
Legyen hitünk, írjunk, ha a lelkünkben ott bent szorító,
Mert ha nem írod le, elfeleded ez elszomorító!
Sőt! Nagy gondolatot elfeledni, léleknyomorító!
Amikor a szellő a lelkemben feléleszt egy szép dallamot,
Békés poétává válok, el is felejtek minden haragot.
Rögvest fel is szállok az alkotás zakatoló vonatára,
Itt van aztán szükség az író poéta teljes tudatára.
Néha, végighúzod ujjadat a papíron végtelenül,
Mert nem jut eszedbe semmi, csak üldögélsz… nem fesztelenül…
Szúrok, döfök, írok, sajnálkozok, mint elkalandozó!
A papírom, csak nem vet le, mint betöretlen, szilaj ló?
Viseljen el, mert régi vitéz vagyok, tollal kardozó!
Vecsés, 2015. június 24. – Kustra Ferenc
Az életórám ketyeg, én csak hallgatom a csöndjét,
Szívem néha összeszorul, de nem lelem a fékjét…
Fáj a jelenem és fáj a múltam is,
Másra nem is gondolok, erre csakis.
(Bokorrímes)
Remény létezik, hogy újrakezdjem? Már hetven elmúltam,
Ez saját őszöm és lassan már tél lesz! Miből okultam?
Remény létezik, hogy újrakezdjem? Már hetven elmúltam
Nincs, ami összeköt az élettel, legföljebb az örök bánatom,
Életemben szerencsés sohasem, de peches az voltam. Fájlalom.
Az élet maga a mosolygó hazug! Folyvást csak jól becsapott!
Mikor valami jó nézett ki, akkor szemétséggel lecsapott!
(Senrjon)
Jövő felé lépkedni?
Nincs mit keresni, van pech halmaz!
Élet, maga pech…
*
Vicsorogva vigyorit,
Tán’ nincs benne engedékenység…
Ez nekem barát?
*
Vicsorog, látszik rajta!
Mosolyt erőltetve hazudik!
Ezt érdemlem meg?
*
(3 soros-zárttükrös)
Éveim súlya már nagyon is nyomja gyengülő, öreg vállamat,
Igyekszem tartani magamat, így aztán felemelem államat!
Éveim súlya már nagyon is nyomja gyengülő, öreg vállamat.
(Septolet)
Élet hazugsága,
Visszássága,
Lelkem kínlódása
Tűrjek mindent?
Hazugsága cement?
Nem gyűjtőm lehetetlent,
A fékezhetetlent…
*
(Senrjú)
Életpatak vágy,
Partjai közt kordában.
Be is fog fagyni.
(3 soros-zárttükrös)
Életem védőszárnyai közt nekem nincsen is helyem,
Már mosolya, előre is gúnyos, nem tévedek, vélem…
Életem védőszárnyai közt nekem nincsen is helyem.
Fáj nekem ez a mosolygó élethazugság, nem győzőm észlelni,
Ő meg vicsorogva, de közben röhögve néz rám, hogy nem kell félni…
Az én életem maga a röhejes hazugság, nincs mit tenni,
Hetven elmúltam, ki tudja, meddig kell még ezt nekem eltűrni?
Vecsés, 2018. június 5. – Kustra Ferenc – íródott; Alloiostrofikus versformában.
Szívem néha összeszorul, de nem lelem a fékjét…
Fáj a jelenem és fáj a múltam is,
Másra nem is gondolok, erre csakis.
(Bokorrímes)
Remény létezik, hogy újrakezdjem? Már hetven elmúltam,
Ez saját őszöm és lassan már tél lesz! Miből okultam?
Remény létezik, hogy újrakezdjem? Már hetven elmúltam
Nincs, ami összeköt az élettel, legföljebb az örök bánatom,
Életemben szerencsés sohasem, de peches az voltam. Fájlalom.
Az élet maga a mosolygó hazug! Folyvást csak jól becsapott!
Mikor valami jó nézett ki, akkor szemétséggel lecsapott!
(Senrjon)
Jövő felé lépkedni?
Nincs mit keresni, van pech halmaz!
Élet, maga pech…
*
Vicsorogva vigyorit,
Tán’ nincs benne engedékenység…
Ez nekem barát?
*
Vicsorog, látszik rajta!
Mosolyt erőltetve hazudik!
Ezt érdemlem meg?
*
(3 soros-zárttükrös)
Éveim súlya már nagyon is nyomja gyengülő, öreg vállamat,
Igyekszem tartani magamat, így aztán felemelem államat!
Éveim súlya már nagyon is nyomja gyengülő, öreg vállamat.
(Septolet)
Élet hazugsága,
Visszássága,
Lelkem kínlódása
Tűrjek mindent?
Hazugsága cement?
Nem gyűjtőm lehetetlent,
A fékezhetetlent…
*
(Senrjú)
Életpatak vágy,
Partjai közt kordában.
Be is fog fagyni.
(3 soros-zárttükrös)
Életem védőszárnyai közt nekem nincsen is helyem,
Már mosolya, előre is gúnyos, nem tévedek, vélem…
Életem védőszárnyai közt nekem nincsen is helyem.
Fáj nekem ez a mosolygó élethazugság, nem győzőm észlelni,
Ő meg vicsorogva, de közben röhögve néz rám, hogy nem kell félni…
Az én életem maga a röhejes hazugság, nincs mit tenni,
Hetven elmúltam, ki tudja, meddig kell még ezt nekem eltűrni?
Vecsés, 2018. június 5. – Kustra Ferenc – íródott; Alloiostrofikus versformában.
