Idő 
Értékelés 
Értékelés A nagyszülők álma
Mikor betoppan az unoka
A szempár ragyogása
Mint világítótorony
A háborgó tengerparton
Vagy telihold varázsa
Egy behavazott hegycsúcson
Szikra melyből izzó láng lobban
S a fagyos szív szelídebben dobban
Örömmosoly mely ragályos
Hogy ne legyen az öreg magányos
Mikor betoppan az unoka
A szempár ragyogása
Mint világítótorony
A háborgó tengerparton
Vagy telihold varázsa
Egy behavazott hegycsúcson
Szikra melyből izzó láng lobban
S a fagyos szív szelídebben dobban
Örömmosoly mely ragályos
Hogy ne legyen az öreg magányos
Fűszálak közt meglapul
a fény melege
Érződik lassú szuszogással
a föld lehellete
Csicsergő napsugár
vidítja a kedvet
Egy viruló csokor
ibolyaillat mellett
És az apróságoktól még
szép napunk is lehet.
Sok parányi hírnök
Már díszbe öltözöt
Haza tér lassan
Ki délre költözött
Fakad a zsenge rügy
Bár zuzmarás a reggel
Felfrissül a lelkünk
A varázs- kikelettel
Szélárnyékban a nap sugarai
Kigombolták kabátom
A sál lezseren lóg vállamon
Hol sosem volt vállapomon csillagom.
Már észrevehető
Pár ékesedő
Viruló korona.
Éledezik fű és fa
S az éj harmata
Még lebeg
Ízlelhető a táj zamata
Az idős fa bölcsen kivár
Bár a rügyekben mocorog a tavasz
A tapasztalat ravasz
Nem lesz koronája sivár
Mikor eljön a nyár
a fény melege
Érződik lassú szuszogással
a föld lehellete
Csicsergő napsugár
vidítja a kedvet
Egy viruló csokor
ibolyaillat mellett
És az apróságoktól még
szép napunk is lehet.
Sok parányi hírnök
Már díszbe öltözöt
Haza tér lassan
Ki délre költözött
Fakad a zsenge rügy
Bár zuzmarás a reggel
Felfrissül a lelkünk
A varázs- kikelettel
Szélárnyékban a nap sugarai
Kigombolták kabátom
A sál lezseren lóg vállamon
Hol sosem volt vállapomon csillagom.
Már észrevehető
Pár ékesedő
Viruló korona.
Éledezik fű és fa
S az éj harmata
Még lebeg
Ízlelhető a táj zamata
Az idős fa bölcsen kivár
Bár a rügyekben mocorog a tavasz
A tapasztalat ravasz
Nem lesz koronája sivár
Mikor eljön a nyár
Mint pókháló-szövevényes
Ódon,
Dohos üreg...
Fanyar-szagú,
Mosatlan üres üveg...
....olybá tűnik a megélt pillanat.
Ott,
Ahol a szegycsont mögött
Nem lakik már senki,
Csak tompán kalapál
A szívnek tűnő verkli,
S a kasban túlárad a semmi,
...És fárasztó már valakinek lenni...
Ott
Sajogva sziszeg a múlt
Megaszalt emléke,
S az ősök vétke
egyre csak nehezedik.
Ott...
a megálló üres...
Új járat nem érkezik,
csak
az apátiás jelen valósága
megsárgult fotókkal keveredik..
Ott
A magányos várakozás is
Feledésbe merül,
És nem tudni,...
Az Élet mibe kerül...
Idegen arcokon
Rideg a szánalom.
Ismerős...
Már csak a fájdalom
Minek a Van, és kié a Most
Mikor
Az Otthon a Múltban hagyatott....
És nincs már kit szeretni
Csak feledni... feledni.
Elillant valami messze
Talán az élet...
Ha lehetne megőrizne
Valami emléket.
Ódon,
Dohos üreg...
Fanyar-szagú,
Mosatlan üres üveg...
....olybá tűnik a megélt pillanat.
Ott,
Ahol a szegycsont mögött
Nem lakik már senki,
Csak tompán kalapál
A szívnek tűnő verkli,
S a kasban túlárad a semmi,
...És fárasztó már valakinek lenni...
Ott
Sajogva sziszeg a múlt
Megaszalt emléke,
S az ősök vétke
egyre csak nehezedik.
Ott...
a megálló üres...
Új járat nem érkezik,
csak
az apátiás jelen valósága
megsárgult fotókkal keveredik..
Ott
A magányos várakozás is
Feledésbe merül,
És nem tudni,...
Az Élet mibe kerül...
Idegen arcokon
Rideg a szánalom.
Ismerős...
Már csak a fájdalom
Minek a Van, és kié a Most
Mikor
Az Otthon a Múltban hagyatott....
És nincs már kit szeretni
Csak feledni... feledni.
Elillant valami messze
Talán az élet...
Ha lehetne megőrizne
Valami emléket.
A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…
Én már mondtam ezt, amikor a ’mienk’ kezdődött! Az a létünkbe belelökődött…
De ahogy ez most hat napja létünkbe lökődött… a józan ész úgy félre lökődött…
Köztük a videókat a híradókban, Fekete kosok, csendeskednek akolban.
Már első hajnalban ezrek meg ezrek haltak meg, kik ennek végét már nem élik meg.
Az ellencsapásról közben kiderült, még meg sem kezdődött, de megfog, mint kiderült!
A kosok meg osztanak és szoroznak, fenik a nyelvüket, hogy gazdagodhassanak.
Tengeren már meg jelent egy repülőgép hordozó, fölvonult, naná... így alakult.
A másik úton van, kilencven vadászgéppel, ellenzők szava föl ér semmiséggel…
A kettes borzalmat senki nem sejtette, tervezőknek bizony volt lélekjelenléte.
Vasárnap hajnalban isten csapása... már rögtön ezrek vonultak át a túlvilágra.
Végül is világot ugyan az, az kos-kör irányítja, ők küldik népeket halálba.
Végül is a fekete kosok köre gazdagszik, így nem lehet csoda, hogy harcoskodik.
Mi a köznép éreztük, hogy ez lesz és a második már messze nem kontármunka lesz.
Amit tudunk hat nap alatt, nem is sok, de ha ez is kitejed, akkor az lesz a sokk.
Az államok mentik az ott élő, dolgozó honfiakat... döntenek rekordokat…
Még bemutatom, hogy milyen lesz az ősz… de ezereknek már élete sincs, nem lesz ősz...
*
(Senrjú)
Mi kirándulunk,
Ősz zizzen talpunk alatt.
Közben színes csend…
*
(senrjon)
Még sejlik őszi nyárvég,
Színes ruhát vett föl az erdő…
Közben színes csend…
*
(septolet)
Természetben béke honol,
Háborút nem kohol.
Néha van vihar
Mi múlik hamar.
Álomvalóság,
Rakoncátlanság…
A földön negyvenöt' óta nem volt világégés, ennek nyolcban éve… pótolják késés?
Megölnek kisbabákat, felnőtteket, mindennemű embereket… már most! Öregeket...
Hat napja mutatják a TV adók a videókat! De, nem mutatnak békefaragókat…
Sajnálatos ez, az emberiségre nézve! Kit érdekel a világsors, jobb', ha nézve…
A két háború borzalom! De néznünk kell, mert legyen tájékozott minden sokadalom!
Vecsés, 2023. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban folyvást mutatják a valóságot…
Én már mondtam ezt, amikor a ’mienk’ kezdődött! Az a létünkbe belelökődött…
De ahogy ez most hat napja létünkbe lökődött… a józan ész úgy félre lökődött…
Köztük a videókat a híradókban, Fekete kosok, csendeskednek akolban.
Már első hajnalban ezrek meg ezrek haltak meg, kik ennek végét már nem élik meg.
Az ellencsapásról közben kiderült, még meg sem kezdődött, de megfog, mint kiderült!
A kosok meg osztanak és szoroznak, fenik a nyelvüket, hogy gazdagodhassanak.
Tengeren már meg jelent egy repülőgép hordozó, fölvonult, naná... így alakult.
A másik úton van, kilencven vadászgéppel, ellenzők szava föl ér semmiséggel…
A kettes borzalmat senki nem sejtette, tervezőknek bizony volt lélekjelenléte.
Vasárnap hajnalban isten csapása... már rögtön ezrek vonultak át a túlvilágra.
Végül is világot ugyan az, az kos-kör irányítja, ők küldik népeket halálba.
Végül is a fekete kosok köre gazdagszik, így nem lehet csoda, hogy harcoskodik.
Mi a köznép éreztük, hogy ez lesz és a második már messze nem kontármunka lesz.
Amit tudunk hat nap alatt, nem is sok, de ha ez is kitejed, akkor az lesz a sokk.
Az államok mentik az ott élő, dolgozó honfiakat... döntenek rekordokat…
Még bemutatom, hogy milyen lesz az ősz… de ezereknek már élete sincs, nem lesz ősz...
*
(Senrjú)
Mi kirándulunk,
Ősz zizzen talpunk alatt.
Közben színes csend…
*
(senrjon)
Még sejlik őszi nyárvég,
Színes ruhát vett föl az erdő…
Közben színes csend…
*
(septolet)
Természetben béke honol,
Háborút nem kohol.
Néha van vihar
Mi múlik hamar.
Álomvalóság,
Rakoncátlanság…
A földön negyvenöt' óta nem volt világégés, ennek nyolcban éve… pótolják késés?
Megölnek kisbabákat, felnőtteket, mindennemű embereket… már most! Öregeket...
Hat napja mutatják a TV adók a videókat! De, nem mutatnak békefaragókat…
Sajnálatos ez, az emberiségre nézve! Kit érdekel a világsors, jobb', ha nézve…
A két háború borzalom! De néznünk kell, mert legyen tájékozott minden sokadalom!
Vecsés, 2023. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban folyvást mutatják a valóságot…
Van egy közeli-szomszéd háborút, és fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…
Ez a háború
A hiúság vására!
Kos hiúságok.
*
Magukra túlzón,
Pénzre nagyon figyelnek.
Kosék túl hiúk!
*
Mély hiúságból
Háborújukat őrzik!
Kosok népírtók!
*
Segítsetek Emberek! Veletek… Hol vagytok, mikor még vannak gyerekek?
Ó, ti rosszak, ’kedves rosszak’, már nem barátkozunk csak jóbbakkal… ti rosszak!
Rosszak! Én már nem akarom magátokat, utálom a lábnyomotokat.
Ti rosszak a háború közepén álltok… Mi meg várjuk, hogy Ti már mikor málltok…
Rosszak! Ti egy gyilkos-véres háborút csináltok, ettől nem sül le a pofátok?
Fekete kosok! Ti körben mire vártok, hogy élet-gyertyák lengve karcosodók?
Fekete kosok, Ti kiskatona irtók! Ti vagytok a legnagyobb mímelést mutatók…
Lőnek, hallani is egész nap, igy ez nem leány nap… bár pap prédikál még mindennap.
[Reggel mondták a Tv -ben, tegnap hatszázöt katona halt meg egyhelyben…]
Fölöttünk süvítenek a vadászgépek, földön meg immár kihalnak a legények.
Egy bombázás után hevenyek az érzések és torkon ragadnak a rettegések.
Hallom, munkában az amerikai harckocsi, pedig lőszerátmérő nem kicsik.
[Ma már bemondták a TV -ben, a művelt nyugat érdekelt a háború kiterjesztésben…]
Családok otthon félnek, sőt rettegnek, sokuk apa nélkül maradnak, szegények.
Én, ha ezt hallom eleve émelygek, kezeket föl: kin maradnak majd bélyegek?
Nők egyedül, lakás nélkül nevelik gyereket? Élik háborúban lehetetlent?
Mára mér se család, se lakás, se polgári norma… lehet lesz még? Vagy már soha?
Csoda, ha menekülnek az emberek nyugatra? Bár tudjuk, a helyzetük ott is gyatra.
Fekete kosok küldik az új vadászgépeket… hadd élvezzék halált, légőrvényeket.
Fekete kos biztos nem dicsekszik gyerekének… immár hány százezrek éltek a végnek.
Retteghetünk! Ezeket nyereség érdekli! Itt vannak, kiknek ebédre nincs puszedli.
Tetves fekete kosok, Ti rosszak! Miattatok sok népek haldoklóak…
Vecsés, 2023. október 4. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… kendőzetlenül!
Ez a háború
A hiúság vására!
Kos hiúságok.
*
Magukra túlzón,
Pénzre nagyon figyelnek.
Kosék túl hiúk!
*
Mély hiúságból
Háborújukat őrzik!
Kosok népírtók!
*
Segítsetek Emberek! Veletek… Hol vagytok, mikor még vannak gyerekek?
Ó, ti rosszak, ’kedves rosszak’, már nem barátkozunk csak jóbbakkal… ti rosszak!
Rosszak! Én már nem akarom magátokat, utálom a lábnyomotokat.
Ti rosszak a háború közepén álltok… Mi meg várjuk, hogy Ti már mikor málltok…
Rosszak! Ti egy gyilkos-véres háborút csináltok, ettől nem sül le a pofátok?
Fekete kosok! Ti körben mire vártok, hogy élet-gyertyák lengve karcosodók?
Fekete kosok, Ti kiskatona irtók! Ti vagytok a legnagyobb mímelést mutatók…
Lőnek, hallani is egész nap, igy ez nem leány nap… bár pap prédikál még mindennap.
[Reggel mondták a Tv -ben, tegnap hatszázöt katona halt meg egyhelyben…]
Fölöttünk süvítenek a vadászgépek, földön meg immár kihalnak a legények.
Egy bombázás után hevenyek az érzések és torkon ragadnak a rettegések.
Hallom, munkában az amerikai harckocsi, pedig lőszerátmérő nem kicsik.
[Ma már bemondták a TV -ben, a művelt nyugat érdekelt a háború kiterjesztésben…]
Családok otthon félnek, sőt rettegnek, sokuk apa nélkül maradnak, szegények.
Én, ha ezt hallom eleve émelygek, kezeket föl: kin maradnak majd bélyegek?
Nők egyedül, lakás nélkül nevelik gyereket? Élik háborúban lehetetlent?
Mára mér se család, se lakás, se polgári norma… lehet lesz még? Vagy már soha?
Csoda, ha menekülnek az emberek nyugatra? Bár tudjuk, a helyzetük ott is gyatra.
Fekete kosok küldik az új vadászgépeket… hadd élvezzék halált, légőrvényeket.
Fekete kos biztos nem dicsekszik gyerekének… immár hány százezrek éltek a végnek.
Retteghetünk! Ezeket nyereség érdekli! Itt vannak, kiknek ebédre nincs puszedli.
Tetves fekete kosok, Ti rosszak! Miattatok sok népek haldoklóak…
Vecsés, 2023. október 4. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… kendőzetlenül!
