Az esti fények
már kialudtak
és nem fénylenek
fönt a csillagok
a hold sem világít,
az éjszaka rideg sikátora
is hidegen ásít
magam vagyok
hol vagytok ti
vágyott
édes asszonyok ?
ki mellett zihál az
álmotok ?
térdre hullva
hódolok
csodáitok előtt
hajnali utcáim őrzik
odakint a csöndet
hallani vélem hogy
a hajnali harmat pereg
pereg a földre
mint a könnyek
s tudom
büszke csípőtöket
ölelni ma hiába vágyakozom

Ajánlás

Gyönyörűm !
ölelj meg ! suttogva, karjaidba zárva
Gyönyörűm
ölelj meg ! forró csókokat forrasztva a számra
Gyönyörűm
ölelj meg ,! szoríts az ujjaid bilincsébe zárva
Gyönyörűm
ölelj meg ! szoríts gyönyörű melleid között
Gyönyörűm
ölelj meg ! fogadj be kitárt bozontos öledbe
Gyönyörűm
ölelj meg ! verdes rajtam lázasan zihálva
Gyönyörűm
csókolj szelíden és vadul feloldozásra várva
Gyönyörűm
áhítattal imádlak ölelj meg engem
add számba öled ajkait ezeket a
szőke bársonyos csodákat
vágyom reád szeress engem

Nem vár senki
1.
Akit az ég is megáldott
mi dolgom nékem azzal
eleget küszködök
önmagammal

2.
Te kitakart-szívű
te fedetlen
táncoló fekete kocsisok
úgyis
eljönnek érted egyszer
a fákon merengő fény fog játszani
elhallgat a csend is
nálad
s nem fog többé senki sem bántani

3.
Nem vár senki
csak a tárgyak
az asztalon halkan porszemek
járnak
és a sarkokban pókhálót sző a sötét
magam vagyok
magam vagyok egyetlen árva
készülök a leszámolásra
de nem figyel senki
sem lent sem odafönt

4.
Arra gondolok
majd megvigasztalnak a nappalok
nappal arra: majd az éjszakák
a vázáimban mind elhervadt a virág
levelük, szirmuk hullik
de kinek hozzak frisset ?
gyors idő hurcol szekerén
te nem vagy itt
s szívem a tenyeremben tehetetlen
lüktet

5.
A lámpa ha eloltom,s ha felgyújtom újra
egyforma fényt vet
falaimra
s már csak azt figyelem
milyen szabályosan fut a festékcsík
a mennyezet alatt

Nem vár senki
1.
Akit az ég is megáldott
mi dolgom nékem azzal
eleget küszködök
önmagammal

2.
Te kitakart-szívű
te fedetlen
táncoló fekete kocsisok
úgyis
eljönnek érted egyszer
a fákon merengő fény fog játszani
elhallgat a csend is
nálad
s nem fog többé senki sem bántani

3.
Nem vár senki
csak a tárgyak
az asztalon halkan porszemek
járnak
és a sarkokban pókhálót sző a sötét
magam vagyok
magam vagyok egyetlen árva
készülök a leszámolásra
de nem figyel senki
sem lent sem odafönt

4.
Arra gondolok
majd megvígasztalnak a nappalok
nappal arra: majd az éjszakák
a vázáimban mind elhervadt a virág
levelük, szirmuk hullik
de kinek hozzak frisset ?
gyors idő hurcol szekerén
te nem vagy itt
s szívem a tenyeremben tehetetlen
lüktet

5.
A lámpa ha eloltom,s ha felgyújtom újra
egyforma fényt vet
falaimra
s már csak azt figyelem
milyen szabályosan fut a festékcsík
a mennyezet alatt

Szabad-e nekünk még,
úgy szeretni ?
egymást ölelve, régi
csókok ízét, karjaink
régi feszülését, testünk
lázas forróságát
szabad-e a közelítő
vég képébe vágni !
s szabad-e ölelni ?
ölelni kifulladásig ?
Szabad-e nekünk még
így szeretni ?
Mohó szám vágyik a szádra
érintésedre , egy ziháló
suttogó kiáltásra, hogy ...még,még !
míg testünk ég a forróságtól
és öled göndör rőzselángja perzsel
ÉRINTS MEG !
érints meg !

kulcsolj gyönyörű tenyeredbe !

1.

Zápor,
zápor
zuhogó
villámok
között
állok

ökölnyi
cseppek
esnek
tisztára
mosnak
összevernek

2.

A házak közt kóbor
macska ténfereg
s tarkómon
mint hideg
lámpafény
az éjszaka
messzi csillagai
fénylenek

a gyorsuló idő
hurcol szekerén
s meleg éji szélben
lélegzik a csönd

Hiányod
sustorog a fákon,
átölel, mint az álom
s hintázik odafönt