Ha vérrel írnám versemet,
lenne az élethez írt óda,
szenvedéllyel ízesítve,
s a bánat könnyeivel sózva.

Ha valaki iránt hálás vagyok,
mindenkit bele kell értenem.
Minden csókért köszönet jár,
Az összes szidást értékelem.

Amint e dombon álmélkodok,
csak egyre kérve fohászkodok:
Egy olaj fa csak úgy erősödik
ha minden széllel megküszködik.

Élet-kerengő,
Zengő lét irányító!
Csak, körbe-körbe.
*
Havasi gyopár,
Sziklaszirteken terem.
Film örökíti.
*
Keljen ő Neked,
Szeret folyamatosan!
Mit megbeszélni?
*
Aszfalt, poros volt.
Szél űzte eső mossa!
Aszfaltporból sár.
*
Kanyaros patkó
A pejkónak cipője...
Ettől, jól vágtat!
*
Jobb legyen jövőd!
Legyen egészséged is!
Boldog újévet!

Vecsés, 2013. április 17. – Kustra Ferenc József – íródott senrjú csokorban.

Először termeljünk zöldségeket.
Répát, sok zellert és gyökeret.
Na, akkor ezzel mar meg is vagyunk.
Nézzük meg, hogy van-e egy fazekunk.

Ha már találtunk egy megfelelőt,
gyüjtsünk a főzéshez lelkierőt.
Tisztítsuk meg az összes zöldséget.
Ételbe tenni, csak tisztán lehet.

Elfelejtettem egy fontos dolgot.
Adjunk kedvesünknek közben csókot.
A legfontosabb majdnem kimaradt.
Hozzávalókból a hús elmaradt.

Lehet bármi, szárnyas,marha,sertés.
De ne a szomszédé, mert az sértés.
Erre nekem van egy jó ötletem.
Én a húst mindíg a boltban veszem.

Kezdjük főzni a húst, ne csak álljunk.
A zöldségekkel egy kicsit várjunk.
Ameddig az én levesem rotyog.
Addig kicsit pihengetni fogok.

Körülbelül fertály óra múlva.
Zöldségnek is levesbe vezet útja.
Sózzuk, borsozzuk ízlésünk szerint.
Közben olvassunk el egy jó magazint.

Mire a művelődéssel végeztünk.
El is készül a finom ebédünk.
Már csak egy kis tésztaféle kell bele.
Meg valaki, ajki velünk megegye.

Lelkem mélyén gunnyasztó félelem.
Nézd, lásd mit tettél most énvelem.
Reszketek, mit tarlón ázó madár.
Nyugodt nem lesz szívem, soha már.

Mint sötét, rémes zúgó fellegek.
Úgy borítja félelem életem.
Hát, kérlek drága, édes Istenem.
Hozz végre már, megnyugvást nekem.

Furcsa érzések dúlnak bennem.
Ezt eddig még észre sem vettem.
Egész álló nap, csak rád gondolok.
Lehet, hogy ez illetlen dolog.

Hiszen, alig ismerlek téged.
Elnyomni nem tudom, mit érzek.
Édes hangod hallását vágyom,
míg el nem nyom hangod szülte álom.

Álom, melyben csak te vagy jelen.
Megérint egy szép szerelem.
Nem csak őrült, buja testiség.
Hol szívünk örökre összeég.