Hétköznapi pszichológia egy mese-diktátorról…

(Mottó: kire mit rótt a sors, azt kell élnie!)
Messzi födőn vona egy meseország, „Umbuldalak” no, meg van egy
Köcsögfákat faragó diktátora, kinek legnagyobb erény gúnyolódása,
Meg a saját és már réges-rég elterjesztett gyűlölete, eme ama...
Hite áthatja országát s meseországát nem tanítja ki, mint egy...

Sajtóban olvastam, amit hozzánk becsempésztek
a 'lelkem' lelkét, eszét... má átfűszereztek,
De lesz ez még rosszabb is.

Megírta a sajtó, hogy e nemes úr szépreményűen önző, nihilizmusa
„Umbuldalak” dicsőségére terjed, a lelkét meg belől rozsda marja.
Az újságot egy váróteremben találtam és lőn valaki ott megfelejtette,
Én meg igy megtudtam, egy más irányból származtatott el... onnét ide.
Megírták, hogy a dikti' szépen beszél, de oly' fals! Nesze: „Umbuldalak”!

A diktátor legfontosabb teendője volt, van és lesz
A népével meg csimnáltatni… spájzát fölmosni, ha kellsz'.

Még a saját alabárdosait, saját sündisznő vadászait
Is gyűlölve üldözni, kezdené még... zsebüket kiűrit!

Jujuj, de jó, hogy nem a mi főnökünk, remélem ily rongy sose lesz nekünk
Hogy ha mán igy alakul, akkor ebből varrj gatyára gombot, van még nekünk...

Felemlítették az újságok, hogy őkelme ottan nem szereti a télapót,
Meg nem szereti az éjszakai háztetőt, a kandúros... kan macska harcot.
Me' állítólag ön imádó, de sorokból kiderült, „Umbuldalak” haza
Má' csak az övé, me' amit birtokba vett, az mié' mindenki... haza!

Nos, a nagy hegy tövében az élőkre, ezt osztotta a sors
A kocsmákba mán' dívik a mások leköpése, az államrende bors,
Azoknak, akik még telejesen részegek, vagy már józanodnak,
Majd össze ugranak és az ingyen piáér', majd jól összeakaszkodnak...

„Umbuldalak” -i sajtóban ilyenek nincsenek ám, mert lepofzná' "férfianyám",

Vecsés, 2026. május 15.- Kustra Ferenc József

Szép reggelt kedvesem,
drága egyetlen szerelmem.
Féltelek, aggódom érted,
mert te vagy az egyetlen kedvesem.

Te vagy az ki nekem a mindenem,
te vagy az életre szóló szerelem.
Te vagy aki olyan mint a lépes méz,
csókod íze finom és maga a szenvedély.

Csak téged akarlak örökkön örökké,
ajkaidon csüngve csókodat érezvén.
Olyan vagy mint a desszernek a cukor,
édes és oly magával ragadó.

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
veled vagyok boldog drága kedvesem.
Hozzád bújni oly megnyugtató érzés,
mellkasodra feküdve szíved dobogását hallgatva,fellegekben járok én.

már majd’ itt is van…

(3 soros-zárttükrös duó)
Húsvét reggel, pár nap és már be is fog köszönteni,
Ti nők és mi férfiak együtt fogjuk örvendeni…
Húsvét reggel, pár nap és már be is fog köszönteni,

Én majd körbejárni fogok és mindenhol locsolkodok,
Viszek majd vödörben kis vizet, azzal is locsolkodok…
Én majd körbejárni fogok és mindenhol locsolkodok.
*
(leoninus)
Remélem, várnak majd a lányok, asszonyok a nagymamák, mert öket is locsolok!
Már vágyok az étkekre, tán’ kapok. Ha jól megetetnek még jobban locsolkodok.
Pláne, ha még kapok kávét meg páleszt, mi zabánál ellenőrzi ivó gyomrát.
Fini' sütiket ne felejtsem, ha kapok nem felejtek... húsvétba felejtkezem…
*
(Senrjon)
Remélem minden udvar
Szabad, kutyáktól mentesített…
Harapás nem kell…

Vecsés, 2016. május 29. - Kustra Ferenc József

A KOTLÓS NYÚL
Tréfás húsvéti versike

Húsvétnak közeledtével
dolgozott a nyúl nagy serényen.

Piros tojást festett fürgén,
szorgoskodva, le sem ülvén.

Ám a tojás fogytán volt már,
és kotlós sem élt a portán.

Mit volt mit tenni szegény nyúlnak,
csodát pottyantott hát; az Úrnak.

És azóta is nagy serényen
piros tojást tojik: minden évben.

Budatétény, 2018.

Szemedben egy álom,
ma te vagy a valóságom.
Ma egy picit szeretlek,
utána végleg elengedlek.
Elengedem együtt szőtt
álmaink, minden veled töltött percet.
Ha olvasod, ez egy régi történet,
ami újból nem történhet meg
veled, velem.
Elengedtem minden szót.
Most régi álmaink:
hullámzó tengeren
egy pici papírhajó.