Lazítani-
Hátra dőlve
A karos székben
Lágy zene szó kíséretében
Gyakran járok
Felfedezésre
A versek kiállító termébe.

Arra amerre-
Ízes szavak,
Finom falat
Közben okít a tapasztalat.
Öröm óda cseng,
És fájó sorsok,
Szépre festett letűnt korok.
Jó emberek,
Tiszta lelkek;
Így boldogítva üldögélek.

Ilyenkor-
Két strófa közt
Mélyen elmerülve
Megtisztulok a szívembe.
Béke honol
Körülöttem,
Dalos madár szól kertemben.

Itt nincs-
Szószátyár felesleg
Csak a precízen írt lényeg.
Minden egyes
Történetben
Poéták szelleme ölel engem.

Így aztán
Megpihenve
Öröm kedvvel
Felvértezve
Kiléphetek az életbe.

A szilaj lovakat
Vadul ostrozza a hajtó.
Hiába mereszted szemedet
A páros nem látható,
De figyelheted a szekeret
Ahogy kerekéről
A rozsdás idő lepereg,
És csak tekereg
Az évszakokkal
Évezredeken át.
Pihenőre
Nem áll meg sohase,
Nem hajt bele
Semmilyen gödörbe.
Egyenletesen halad
Körbe-körbe.

A tajtékzó lovak
Patái alatt
Olykor dübörög az ég.
Szikrát,
Csillagot szórnak szerteszét,
És a hajtó tekintete
Akkor is,
Csak a kör közepére
Öszpontosul meredten,
Mert mindig ott van
Az az Egy feledhetetlen
Aki sosem
Mozdul , és téved el.
......
És mutatja az irányt
Merre indulj el,
Ha a világban
Valamikor elveszel.

/Utóirat/
Csak figyeld a hátsó kereket
S a szekér fedelet.
Lelkedben emeld ötször magasba
És megláthatod hol világít
A Mindenség ablaka.

A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…

(leoninus)
A szomszédnak van egy hosszan tartó háborúja, meg van sok-sok temetetlen halottja.
Vannak katonák, ki meghaltak, de elvesztek, meg vannak ki lakói a kert-földeknek…
Ritkán, de biz' akadhat köztük, amikor a tábornok is megy… belőle nincsen száz egy.
A egyszerű katona kit elhantoltak, hol meghalt, ki fiai mellől csak úgy kihalt…
*

(senrjon)
Az egyszerű embert már
Rögvest elfelejtették… már nincs!
Ők, ártatlanok.

Úgy tűnik, hogy a halál
Maga, mulandóságért harcol
Ő a végsegéd!

Fekete kosok gyónnak,
Ha pénz nem érkezik időbe!
Élősködők ők!

Ők háború robbantók,
Katonahalál… kasszírozok.
Élősködők ők!
*

(leoninus csokor)
Sirattatlan a katona, ki eltűnt nem került elő, családja meg a könnyet nyelő.
Sirattatlan a katona, kinek van... gyermekei, de apját már nem tudja tisztelni!
Sirattatlan a katona, ki frontról megszökött és nem ért oda, amerre üvöltött.

A tábornokok még szabadságot is kaphatnak, katonáknak ezek légből kapottak.
A fekete kosok tengereken nyaralnak, gyerekeiktől dicséreteket kapnak.
Ezek az emberek a TV -ben nézik a háborút, amit emlegetnek, mint repedtsarkút.

Katonák meg a más frontján sajátkezűleg harcolnak, majd meg ajándék halált kapnak!
Olyan még nem volt, hogy a katona kezdett háborút, tábornok meg átélte halál-bút.
Kosnak és tábornoknak ebéd után van kávé, katonának akkor sem, ha nem málé.

A kosok élősködői, Harpagonok, a sirattatlan emberiség vámszedői.
Kosok, akik háború nélkül kiírták Föld lakósságát, Önös érdekből és csakis!

Van: volt katona, sok darabjából, sokfelé folyt vér, de ő már nem tudja, mit sem remél.
Frontvonal csatatér, tábornok csak bizakodik, a katona már nem él, így nem remél.
A családja, remeg az apáért, a férjért, kiről nem tudják, hogy már nem él a remélt…

Özvegy anya kihez megy férjhez, ha kosok kiirtották férfiakat, nincs ima kéjhez…
Kipusztultak a férfiak, akkor, hogy épül újra a népesség, nem... női képesség…
Csatatéren, főleg nyáron romlik a konzerv, de kost nem érdekli, csak, bevétel csakis.
*

(3 soros-zárttükrös)
A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál,
Kicsiből nőtt gyerek meg az apukájára nem is emlékszik, próbálkozik, meditál…
A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál.

Vecsés, 2023. november 26. –íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…

Gomolyogva lassan úsznak
A szürkület takarói
Alattuk izzad a föld
Amerre haladnak
Csak a szél szab irányt
Vándorlásuknak
A szakadt palástokon
Átszűrődik még némi fény
És sejtelmes hangokkal
Zeng az alkonyi tünemény.

Lógatja lábát
A lassan ereszkedő cseppenés
Villámokkal vegyül
A rendszertelen dörrenés
Majd ahogy lassan elcsendesül
A távoli morajlás
Nem marad csak az esőzuhogás.

Zöldelő illattal felüdül az est
Nyitott ablakokon
Beszűrődik varázsa
Gyertyafénynél párolog a homályba
Pár kósza gondolat
Az ásító idő
Settenkedve szövi az álmokat.

Monoton dallam surran
Folyvást a fülekbe
Ritmusát adja kintről
Az ereszen peregve
Az eső-csepp kopogás
Meg a ketyegés a benti nóta
Hivogat álomligetből békésen
Reggelig egy randevúra.

Időt kérek
Kis türelmet
Aztán a csábításnak
A kérésnek eleget teszek
És bár oly lenyűgöző
A fenséges előadás
Maradnék ez nem vitás
De jön az álom
Most már türelmetlen
És a tollat is elejtem
....ezt most befejezem.

(Septolet)
Ködben vagyok,
Emlékezni tudok,
Akarok!
Nem papolok.

Víg vagyok,
Ködöt találok!
Így nem botorkálok!
*
(3 soros-zárttükrös)
Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe,
De szembe találtam magam… belementem vak-sűrű, friss ködbe…
Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe.

Még bennem van szép az éji álmom,
Akkor még nagy napfény volt a tájon.
Visszatérnék, az egy szépséges álomvilág,
Ez, mi körülölel maga a ködös világ.

Emlékemet akartam kergetni a régi, erdei sétányom,
Le is akartam ücsörögni, mélázni az erdei tisztáson…
Most azonban az lett a helyzet, nem is tudom, hogy "vakon" merre menjek,
Biztos, hogy előre van az erdő, de félek, nehogy egy fának menjek.

Nem látok semmit!
Nem hallok semmit!
Autók sem járnak, ködös csend honol,
Ez a csend most megtartón, belém karol.

(3 soros-zárttükrös)
Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg,
Az bár nem lesz élethű, de ott a melegben, fával nem ütközők meg…
Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg.

Vecsés, 2020. november 17. – Kustra Ferenc József